Szózat a visszhanghoz

Szózat a visszhanghoz
szerző: Garay János

Mit kiáltsak én neked,
Ős Tihany tündére?
Nem maradsz-e szótalan
Költőd énekére?

Azt mondják, hogy bármi szót
Adnak riadóra,
Azt tovább kiáltod el
Híven, szórul szóra.

Oh tehát kiáltsad el
Veszprémnek, Zalának,
S bércről bércre tétova
A magyar hazának.

Hogy e bércen egy király
Nyugszik mély sirjában,
Akit testvérháború
Ölt meg pártviszályban.

Hogy sirján hétszázados
Az idő mohája,
És azóta egyre tart
Testvérink csatája.

A magyar magyart gyűlöl,
Issza vére vérét...
Mikor éri e viszály,
Mikor éri végét?

De hiszen te ahelyett,
Hogy tovább riadnád,
Visszahajtod, mint a kőt,
Keblem riadalmát.

Azt jelenti-e szavad,
Hogy minden hiába?
S a költői szózat is
Szózat a pusztába...?