Szépség mezőin
szerző: Bányai Kornél
Nyugat 1922. 12. szám (Omszk, 1918.)

Akácvirágos, nagy mezők ezek
zsíros göröngyök, trágyás új rögök.
Magokba rejti nyár örök tüzét,
itt élet gőzölög!

Hajnal lányos kezével integet
megreszkető, kékívű dombon át.
A földből élet küld a nap felé
pacsirtás harsonát.

Már búza dől vasszörnyek torkain,
gyümölcs gurul éneklő halmokon.
Tüzektől terhes, nagy kohó az ég,
az arc naptól korom.

Érett lányok bokáin ég a nap
(itt mindenkit szerelmes láz hevít).
Nap csókolgatja ember bánatát,
sok régi könnyeit.

Lilás göröngyökön egy lendület,
egy rögbe túr a gép köröskörül.
Felhők suhannak, muzsikál a vas,
hantokra fény röpül.

Emberrel együtt lélegzik a föld -
nem jár parasztot nyúzni büszke úr.
Embert ölelve simul szerteszét
a fénnyel tört azur.

Ragyogva égbe tör tarló s a rét
(napos rónán didergő délibáb)
Szépség mezőin földre omlanak
csodás harmóniák.