Székelyország sir
| Székelyország sir szerző: Móra László |
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
A Föld szívébe tőrt döfött az átok...
És mindazóta nincsen már hazátok
Hazátlan népem: ott a végeken:
Hol vérvirág hajt most a bérceken
S a Föld is nyög, mert tőrt döfött beléje
Az átokhóhér gyáva sok pribékje.
A székelyszívek gúzsbakötve élnek.
A jajt kiáltják Hargitán a szélnek.
És jő a hang, mint gyászmisés zene...
És jő a szél, mint haldoklók keze
S bemarkol minden vérhajtotta szívbe,
Sötét lepelt terít a rózsaszínre...
Nincs napsugár, nincs fény a Székelyföldön.
A régi fészkek: mind megannyi börtön,
Ahonnan jő a gyászmisés zene,
Amerről száll az őshegyek szele
És zúg, nyög, jajgat szíveket repesztve,
Hogy fájjon itt is, ami fáj ott messze...
A Föld szívébe tőrt döfött az átok...
A Föld szívéből vérvirág szivárog
S kiált az Égre haldoklók szaván:
„Jaj, nem birom tovább! Hisz nincs Hazám!
Nincs húsom, szívem! Hollók mind megették!
Csak vérem van, ez ősi székely festék
S mint bágyadt fából mézga: úgy szivárog...”
– Mert Föld szívébe tőrt döfött az átok!