Széchenyi tiszai oszlopára

Széchenyi tiszai oszlopára
szerző: Arany János

1862. május

Azon hírre, hogy ott érc szobra fog állíttatni

I

Széchenyi áll itten. Meghalt. Nem hal meg az érdem:
   Messze jövendőnek szűli örökbe fiát.
Széchenyi áll itten; végignéz mérnöki szemmel
   S műve derék folytán helybehagyólag örül.

II

Mely riadalma soká vala édentáji mezőnek,
   Dúlva, mit a kegyes ég s emberi szorgalom ad,
Széchenyi a sárkányt letöré félisteni karral:
   Most kígyózva simúl oszlopa lábaihoz.

III

Dúlt az elem. Robogó özönét rettegve kis ember,
   Hasztalanúl az eget jajja repeszti vala.
Széchenyi szól: s a tétlen erő munkára gyülekszik;
   Széchenyi kezd: s ím őt hirdeti máris a vég.