Vergilius
szerző: Giosuè Carducci, fordító: Kosztolányi Dezső

Mint amikor a telehold fehéren
   küld a tikkadt mezőre hűs fagyot,
sugara reszket a folyón, az éren
   s szűk martjai közt a vízár ragyog;

mint amikor a csalogány a lombból
   panasszal zengi be a bús tavaszt,
a vándor áll s egy szőke fejre gondol
   és elteli a lelkét a malaszt;

mint gyermeke sírhalmára az anya,
az égre néz fel, csillapul jaja,
s a szenvedése csöndesülve leng el;

mint messze hegy és mint a messze
tenger, lombok, miken a szellő andalog,
ilyen magasztos, költő, a dalod.