Ó Éj

Ó Éj szerző: Giosuè Carducci, fordító: Kosztolányi Dezső

Sötét palástod mélyein elillan
  a bánatom, a könnyem szeliden:
ó Éj, csak a te édes karjaidban
  csitul el árva, békétlen szivem.

Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
  lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
  s száguldhat az ég és a föld között.

Ó istenasszony Éj; én nem tudom mi
hív most aludni, feledni, nyugodni,
haragcsitító, bú-feledtető.

Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
ki sírva alszik el, mindent feledvén,
öreg nagyanyja ráncos, barna keblén.