Prágai Kiáltvány

Prágai manifesztum

melyet az eszperantó nemzetközi nyelv mozgalma bocsátott ki.

(1996. július 20–27. között Prágában tartották meg a 81. Eszperantó Világkongresszust. A világkongresszus résztvevői fogadták el az alábbi manifesztumot.)

Mi, résztvevői annak a mozgalomnak, amely az eszperantó nemzetközi nyelv terjesztését tűzte ki célul, az alábbi Manifesztumot

    intézzük minden kormányhoz, minden nemzetközi szervezethez, minden jóakaratú emberhez; és

    kinyilvánítjuk azt a szándékunkat, hogy szilárd akarattal kívánunk együttműködni az alábbiakban kifejtett célok érdekében; valamint

    felhívunk minden egyes szervezetet és személyt törekvéseinkhez való csatlakozásra.

Az eszperantó, amely 1887-ben indult útjára, mint a nemzetközi kommunikációt szolgáló segédnyelv tervezete, és hamarosan életteli, árnyalatokban gazdag nyelvvé fejlődött, immár több mint egy évszázada működik abból a célból, hogy átsegítse az emberi kapcsolatokat a nyelvi és kulturális akadályokon. Időközben e nyelv beszélőinek céljai nem vesztettek fontosságukból és aktualitásukból. Minden valószínűség szerint sem néhány nemzeti nyelv világszerte bevezetett használata, sem a kommunikációs technikában történő előrehaladás, sem a nyelvtanításban feltalált és feltalálandó új módszerek nem teszik lehetővé azoknak az elveknek a megvalósulását, amelyek nézetünk szerint egy igazságos és hatékony nyelvi kommunikációs rend számára lényegesek és hatásosak.

1. Demokratizmus. Azt a kommunikációs rendszert, amely bizonyos embereket élethossziglan kiváltságos helyzetbe hoz, s egyszersmind másoktól azt követeli, hogy sokéves munkát áldozzanak azért, hogy a készségek alacsonyabb szintjéig jussanak el, mint az előbbiek, alapvetően antidemokratikusnak kell tekinteni. S habár az eszperantó sem tökéletes, mint ahogy bármely más nyelv sem az, óriási mértékben felülmúlja minden vetélytársát az egész világot átfogó egyenjogú kommunikáció vonatkozásában.

Nézetünk szerint a nyelvi egyenlőtlenségből a nemzetközi szintet is magában foglaló minden szintű kommunikációs egyenlőtlenség következik.

A mi mozgalmunk a demokratikus kommunikációért küzd.

2. Transznacionális oktatás. Minden etnikus nyelv egy bizonyos kultúrához és egy bizonyos nemzethez vagy nemzet­csoporthoz kötődik. Például az a diák, aki az angol nyelvet tanulja, ennek során az angol nyelvű országok, elsősorban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kultúráját, földrajzát és politikáját tanulmányozza. Ezzel szemben az a diák, aki eszperantóul tanul, egy olyan világba kerül, ahol minden ország otthonként jelenik meg.

Nézetünk szerint bármely etnikus nyelven történő oktatás a világot egy bizonyos perspektívából mutatja.

A mi mozgalmunk a transznacionális oktatásért küzd.

3. Pedagógiai hatékonyság. Azoknak, akik valamely nyelvet tanulnak, csak kis százaléka jut el addig, hogy magas szinten tudja használni azt. Az eszperantó önálló tanulással is tökéletesen elsajátítható. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy az eszperantó tanulásának a további nyelvek tanulását elősegítő (propedeutikai) hatása van. Ezen kívül az eszperantót a diákok nyelvi tudatosságát célzó oktatás központi elemének ajánlják.

Nézetünk szerint az etnikus nyelvek nehezen tanulható volta mindig akadályt fog jelenteni számos tanulónak, akiknek azonban hasznos lenne egy másik nyelv isme­rete.

A mi mozgalmunk egy hatékony nyelvoktatásért küzd.

4. Soknyelvűség. Az eszperantó közösség az egyik olyan, az egész világon jelenlévő nyelvközösség, melynek tagjai kivétel nélkül két- vagy többnyelvűek. E közösség minden tagja felvállalta, hogy legalább egy nyelvet beszédfokon megtanul. Számos esetben ez több nyelv ismeretéhez és szeretetéhez, valamint általában szélesebb egyéni látókörhöz vezet.

Nézetünk szerint minden nyelv beszélőjének – legyen ez a nyelv kicsi vagy nagy – rendelkeznie kell azzal a reális lehetőséggel, hogy magas kommunikációs szinten elsajátítson egy második nyelvet.

A mi mozgalmunk ennek a lehetőségnek a biztosításáért küzd.

5. Nyelvi jogok. A hatalomnak a nyelvek közötti egyenlőtlen elosztása a világ lakossága nagy részének esetében nyelvük létének állandósult bizonytalanságához, vagy egyenesen ezen nyelvek elnyomásához vezet. Az eszperantó közösségben a nagy és kicsiny, a hivatalosan használt és nem használt nyelvek beszélői semleges területen találkoznak, annak köszönhetően, hogy mindegyikük törekszik a kompromisszumra. A nyelvi jogok és kötelességek ilyen egyensúlya precedensértékű abban a tekintetben, hogyan lehet kifejleszteni és mérlegelni a nyelvi egyenlőtlenség és a nyelvi konfliktusok más megoldásait.

Nézetünk szerint a nyelvek közötti nagy mértékű hatalmi különbségek veszélyeztetik azoknak a biztosítékoknak az érvényesülését, amelyek a nyelvi tekintetben való egyenlő bánásmódot írják elő, és számos nemzetközi dokumentumban kifejezésre jutottak.

A mi mozgalmunk a nyelvi jogok érvényesüléséért küzd.

6. Nyelvi sokszínűség. A nemzetállamok kormányai hajlamosak rá, hogy úgy véljék: a világ nyelveinek nagy száma a kommunikáció és a fejlődés akadályát jelenti. Ezzel szemben az eszperantó közösség számára a nyelvi sokszínűség a gazdaság állandó és nélkülözhetetlen forrása. Következésképpen: minden nyelv, akárcsak az élővilág valamennyi faja, már önmagában is értéket jelent, és méltó rá, hogy védelemben és támogatásban részesüljön.

Nézetünk szerint a kommunikációt és a fejlődést szolgáló politika, ha az nem minden nyelv tiszteletén és támogatásán alapul, a világ nyelveinek többségét halálra ítéli.

A mi mozgalmunk a nyelvi sokszínűségért küzd.

7. Emberi emancipáció. Minden nyelv szabaddá teszi beszélőit, de egyszersmind korlátokat is állít eléjük, amikor lehetőséget biztosít rá, hogy egymás között kommunikáljanak, ugyanakkor akadályozza a másokkal való kommunikációt. Az eszperantó, amely mint tervezet általános kommunikációs eszközként jött létre, az emberi emancipáció nagy működő terveinek egyike, olyan, amely minden ember számára lehetővé teszi, hogy mint egyén részese legyen az emberi közösségnek, miközben megőrzi saját kulturális és nyelvi azonosságának erős gyökereit, anélkül, hogy korlátozva lenne általuk.

Nézetünk szerint a nemzeti nyelvek kizárólagos használata [a nemzetközi kommunikációban] elkerülhetetlenül korlátozza az önkifejezés, a kommunikáció és a társulás lehetőségeit.

A mi mozgalmunk az emberi emancipációért küzd.

^[1]

1. Prágai manifesztum. vilagnyelv.hexaco.hu. (Hozzáférés: 2016. december 16.)