„Lebstück Mária naplója” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dodi123 (vitalap | szerkesztései)
→‎Megjegyzések: A jegyzetek szakaszban utalás a forrásra
Vadaro (vitalap | szerkesztései)
A napló szövege kétszer került fel. Itt egyesítem őket, majd a másik változatot töröltetem.
1. sor:
{{fej
'''Lebstück Mária''' a 48-as szabadságharc egyik legvitézebb honvéd tisztje. Nő és katona.
| szerző =Lebstück Mária
| fordító =
| cím =Lebstück Mária honvéd főhadnagy emlékirata 1848–1849-ből
| szakasz =
| előző =
| következő =
| kulcs =Lebstuck
| megjegyzés =Közli: Dr. Hegyaljai Kiss Géza, 1935 {{kiadás}}{{szövegminőség|50%}}
}}
 
Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett.<ref group="m">Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16, de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)</ref>
 
== '''Lebstück Mária teljes naplója =='''
Dr.Hegyaljai Kiss Géza a Hadtörténelmi Közlemények 1935. évi 36. kötet, 130–141. oldalán adta közre a napló szövegét.
 
:''(Jókai Mór kérésére halálos ágyán németül elmondta élettörténetét, amit Jókai feljegyzett).<ref group="m">Közlöny, 35. szám, Debrecen, 1849. márc. 16, de később is több újságcikkben emlékezett meg róla. ("Egy nevet akarok átadni a históriának...") Jókai Mór: A női honvédhadnagy (Pesti Hírlap, 1892. 20. 22. sz.)</ref>
 
== Lebstück Mária teljes naplója ==
 
Bécsben tartózkodtam 1848-ig, a forradalom kitöréséig, melyhez mindjárt kezdetben, nevezetesen március 13.,14., és 15. napján hozzácsatlakoztam. Ez a következőkép történt: éppen lemenni készültem a belvárosba, hogy magamnak egy kalapot vásároljak. Ugyanis a Deutschmeister ezred tisztikara táncmulatságot rendezett és erre bennünket is meghívott. Én nagybátyámékkal tartottam volna együtt. Amint a bevásárlásból visszatérni igyekeztem, ez már nem sikerült, mert a város kapui le voltak zárva. Az utcák tömve emberekkel és én is belekerültem az áradatba. A drága kalap természetesen egészen tönkrement. A tolongásban megkérdeztem: mit jelent ez a sokadalom? És itt kaptam azt a felvilágosítást, hogy kitört a forradalom. Első törekvésem az volt, hogy szabaduljak ebből a tömegből. Egy ismerőshöz szaladtam, aki egy cipészmester volt és nekünk is dolgozott. Egyúttal házmester is volt. Amikor megpillantott, meglepetve kérdezte: „Az Istenért Mari kisasszony, mit csinál Ön ezekben a válságos órákban itt? Nem tudja, hogy kitört a forradalom?” És akkor elmondtam neki abbeli erős elhatározásomat, hogy csatlakozom a forradalomhoz és részt akarok abban venni. Minthogy kevés pénzem volt, eladtam a fülbevalómat, a cipész segédtől egy kabátot és pepita nadrágot vásároltam, a mestertől pedig egy férficsizmát, aki ráadásul egy inget és alsónadrágot is adott. A felesége pedig lenyírta a hajamat férfi módra. Minthogy a cipész mester a nemzeti gárdának tagja volt, átadta nekem a gárdasapkát és egy régimódi fegyvert, valamint egy írásos bizonylatot, hogy mint az ő segédje, én fogom helyette az őrszolgálatot teljesíteni. Azonnal elmentem az őrségre. A Kärntnertor mellett jelentkeztem az őrparancsnoknál. Félóra múlva már el is kezdtem első őrszolgálatomat. Mikor jelentkeztem, a többiek nagyon szemügyre vettek és furcsállották hogy a suszter legénynek milyen finom keze és arca van. Néhány nappal később a német légióhoz mentem az un. halál-légióhoz,<ref group="m">A halálfejes német légió parancsnoka Giron Péter volt.</ref> melynek Giron volt a parancsnoka. Majd pedig a gróf Colloredo főparancsnoksága alatt álló jurista csapathoz kerültem. Ezekkel együtt vettem részt októberben minden barikádharcban. Sebet is kaptam a fejemen és mint sebesült a Deutsches Haus-ban jutottam ápolás alá. Itt nekünk sebesülteknek igen jó dolgunk volt. Egy Holzapfel nevű szerzetes páter, aki maga volt a jóság a sebesültekkel szemben azt tanácsolta nekem, hogy szökjem meg Bécsből, minthogy a rendőrség nyomoz a fölkelők után, így tehát amint kissé kiláboltam a bajból, újra női ruhába öltöztem és elmentem a rendőrségre, ti. igazolvány nélkül senki sem hagyhatta el az őrvonalat. A rendőrségen azt mondták, hogy jöjjek délután. Véletlenül meghallottam, hogy szlávul beszélnek és az a tervük, hogy délután fogolyként ott is tartanak. Megígértem, hogy du. 4-kor újra ott leszek. A rendőrségről egyenesen a postára mentem, hogy az első postakocsival odébb álljak. Szerencsére még volt egy hely és még nagyobb szerencsémre egy pénzügyőri fővigyázó volt az útitársam Wimpassingig. Beszélgetésbe elegyedtem vele és kérdezte, hogy hová utazom? Szorult helyzetemben kénytelen voltam hazudni, hogy a bátyámhoz utazom egy hétre. Ennek megörült és azt mondta, hogy Wimpassingig együtt utazunk. Lassan kijutottunk a városból. A finánc udvarolni kezdett. Tűrtem. Végre elértünk az őrvonalhoz, ahol az útlevelet kérték. Pro forma kotorászni kezdtem a zsebemben és azt mondottam, hogy bizonyosan az úton elvesztettem. Erre a fővigyázó megnyugtatott, hogy majd a testvérének mond. Amikor a rendőrbiztos hozzám került, azt mondotta, hogy vele utazom. Így baj nélkül kijutottam Bécsből Wimpassingba. Itt a híd le volt rombolva, csak a főgerendák és a korlát voltak meg. Ezeken kellett átvergődnöm. A fináncnak meg kellett ígérnem, hogy egy hét múlva ezen a helyen fogok rá várni. Elbúcsúztam tőle és átmásztam a gerendákon és korláton. Baj nélkül jutottam át a túlsó partra, kis útitáskámat a fővigyázó kardja segítségével hajította utánam. A falu határában két nyárssal, meg vasdoronggal felfegyverkezett paraszt állott; megállítottak, s mert kémnek néztek, letartóztattak és bezártak egy pajtába. Itt voltam délig, amikor is hazajött a bíró. A bíró tudott németül és alaposan kikérdezett mindenről. Mikor elmondtam neki. hogy Győrbe igyekszem, ahol egy nővérem férjnél van, szabadon engedett, sőt egy parasztot is rendelt kalauzul, hogy a legrövidebb úton jussak el Sopronba. Itt a Korona-szállóba kvártélyoztam be magamat, mert útlevél nélkül nem lehetett innen tovább menni. Görgey ugyanis közeledett a seregével és színlelt támadást intézett az osztrák állások ellen. Kihasználtam az általános kavarodást és déli 12-órakor sikerült megszöknöm. Este 6-kor (…)ba érkeztem, ahol két úrral találkoztam. Ezek is Sopronból léptek meg. Érdeklődtek, hogy hova igyekszem útlevél nélkül ezekben a kritikus időkben. Győrbe - feleltem. Minthogy ők is oda szándékoztak, együtt mentünk Csornáig. Csornánál átkeltünk a befagyott Rába folyón. A jégtakaró beszakadta kocsi terhe alatt, de hála Istennek, már egészen közel a parthoz, így is térden felül ért a víz. A parton a honvédek előőrsei tartózkodtak. Ők húztak ki bennünket kötelekkel, meg hosszú rudakkal, aztán elvezettek a honvéd táborba, ahol nedves ruháinkat megszárogattuk az őrtűznél. Az egyik altiszt adott egy kevés pálinkát és egy katona köpenyt. A két úrral azután tovább folytattuk az utat Győr felé, ahova déli 12 órára meg is érkeztünk.
71 ⟶ 80 sor:
 
Zágrábban 1851-ig maradtam. Azután ismét Magyarországba jöttem, nővéremhez, ahol másodszor is nőül mentem, Pasch Gyula műfestőhöz, ki szintén mint hadnagy szolgált 1848-49-ben a tiroli vadászoknál. Győrben tizenhét évig laktam, azután hat évig Komáromban, ahol férjem meghalt. 1870-ben Budára mentem, ahol 1880-ig maradtam. Azután Újpestre költöztem fiamhoz, aki itt festő és mázoló.<ref group="m">Lebstück Mária nevét néha elferdítve írták. Mikár Zsigmond Honvéd névkönyv, 1891, 372. lapján így olvasható: özv.Paschné, szül. Lebstig Mária honv. főhadnagy, Budapest.</ref>
 
== Emlékezete ==
A Jónák család Lebstück Mária fényképét,atilláját a Budapesti Hadtörténeti Múzeum számára átadta, életrajzával együtt. Másolatát a Jónák család őrzi.
 
Alakját 1942-ben Huszka Jenő és Szilágyi László örökítette meg ''Mária főhadnagy'' című operettjében.
 
== Megjegyzések ==
81 ⟶ 85 sor:
<references group="m" />
 
[[Kategória:TörténelemEmlékiratok]]
== Forrás ==
*[https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/HadtortenelmiKozlemenyek_1935/?pg=143&layout=s Közli: Dr. Hegyaljai Kiss Géza: Lebstück Mária honvéd főhadnagy emlékirata 1848—1849-ből. Hadtörténelmi Közlemények 1935. 36. kötet, 130–141.]
 
[[Kategória:Történelem]]