„Nehéz a giccs!” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: Rendezőkulcs pótlása: | kulcs =Nehezagiccs |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
| megjegyzés =Nyugat 1929. 19. szám
}}
Móricz Zsigmond biztosan emlékezni fog rá, hogy amikor a «Szép asszony kocsisá»-ról beszélgettünk, kristályszínű furfangjával hunyorgatva mondta:
Nehéz, nagy csönd felelt rá. Gellért Oszkár olyan mélyet szippantott a szivarján, hogy ugyancsak munkájába került, amíg kiköhögte a füstjét. Én pedig nyeltem egy nagyot. Három feltörekvő anekdótámat nyeltem le. Most már elmondom mind a hármat; ítéljék meg, hogy nem lett
21. sor:
Szép őszi este volt, fiatal voltam, a vacsorához szekszárdi bort ittam, úgy éreztem, hogy nekem áll a világ. Az egyik kávéház terraszán megláttam Kálmán Imrét és melléje telepedtem. Két lábát előrenyujtotta, fejét hátraszegte, tömzsi trabukkóját jóízűen rágcsálta, az imént jött a Vígszinházból, ahol végignézte a «Tatárjárás» sikerét, még most is mámoros volt egy kicsit tőle és boldogan mondta:
Ez a tüntetően kilobbantott nagy boldogság az én szerény mécsesemet fenyegette, tehát féltékenyen válaszoltam:
Mert a Zeneakadémián ezt várták tőle a tanárai és erről beszélt ő is ifjúkori sétáinkon, amikor a lélek millió mérfölddel nyargaal a test előtt. Fölényesen válaszolta:
...Mostanában megint láttam Kálmán Imrét Bécsben. Azt mondják, egyike ott a legnagyobb jövedelmű embereknek. Sajnos, nem tudtam beszélni vele, mert nagyon el volt foglalva legújabb operettjének színpadi előkészületeivel.
44. sor:
Ady Endre nem hagyott békén. Az ő furcsa cigányosan alázkodó, önkínzó modorával folyton gyötört, hogy ő röstelli azokat a pénzeket, amiket havonta Párisba küldözgetek neki. Hiába írtam neki vissza, hogy azokat a pénzeket nem ingyen küldöm, bőségesen megszolgál érte, hiszen az új verseit magam szoktam esténként fölolvasni a kabaréban és nagy sikerem van vele. Csak nem akart belenyugodni. Folyton azzal fenyegetett, hogy ő majd megmutatja. Majd megmutatja ő, hogy tud ő olyan kuplékat írni, mint a Zerkovitz.
Komolyan megijedtem ettől a fenyegetésétől. Elég bajom volt nekem magammal is azon a süppedős talajon; még csak az kell, hogy Ady, ez a
Nem használt az intésem. Néhány nap mulva levelet kaptam tőle Párisból és büszkén közölte, hogy sikerült két kuplét írnia, legközelebb be is küldi és azt hiszi, hogy ezuttal még a Zerkovitzot is lepipálta.
Aztán megjött a két «kuplé». Az egyik volt: «Kató a misén», a másik: «A párisi lány»,
Hát istenem,
61. sor:
Egyszer ép nagyon nem volt, amikor repeső örömhírrel jött haza. Sok pénz áll a házhoz; egy nagy szappangyár megbízta őt, hogy fössön egy plakátot. A plakátra egy szép nőt fössön, de olyan szép legyen az a nő, hogy aki meglátja, rögtön megéhezzék arra a szappanra.
A dús vacsorák és a szép pezsgős éjszakák sarkaló reménységével fogott a festésbe és csakhamar el is készült a plakát: szép vöröshajú, kígyózóan karcsú nő, aki
Elvitte a gyárba, de hosszú orral jött vissza. Nem fogadták el a plakátját. Azt mondták, hogy a nő nem elég szép rajta. Azaz szép, de nem olyan, amilyen nekik kell. Nekik olyan nő kell, akit mindenki szépnek lásson, a szobalány is, a vidéki postáskisasszony is. Nekik banális szépség kell.
Hát isten neki,
Erős bizakodással vitte be a plakátot, de megint savanyu arccal jött vissza. Azt mondták, hogy az ecsetkezelése nagyonis merész. Nekik szép sima kép kell, amelyen a színek és tónusok símán, észrevétlenül olvadnak egymásba. Olyan kép kell nekik, amit ha górcsővel néznek is, akkor se látnak rücsköt rajta. Márk Lajos elkeseredve fakadt ki:
De hát a tőkével alkudni nem lehet. Előszedte a «spachtli»
És mivel a pénzre szükségünk volt, szégyenszemre elvitte a plakátját Innocenthez, aki szívességből néhány perc alatt átföstötte a nő arcát.
''Morál''▼
▲''Morál''
Isten kijelölte teremtett lényeinek az elemét: békának a posványt, sasnak a
És nagy öröm, gyönyörű igazságszolgáltatás, vígasztaló morál, hogy Móricz Zsigmond több pénzt keresett a «Légy jó mindhalálig»-gal, mint a «Szépasszony kocsisá»-val.
[[Kategória:Jegyzetek]]
|