|
Ennek világánál megértjük, miért keletkezik nagy hőmennyiség az égitestek összehuzódásánál<!--sic--> s miként oszlik szét ez a nagy hőmennnyiség a világterekben, a súlytalan anyagban;, miként hűlt ki a Hold, részben a mi Földünk is s mikép fog kihülni Napunk is, ahonnan éltető fényt és meleget kapunk.
Du Prel ugyan azt tartja, hogy az erő szétszóródásából s az entropia törvényébSltörvényéből hamarkodás nélkül nem következtethetünk arra, hogy a világfolyamat majdan befejezést nyer, mert a most egymástól távol álló testek egymásba ütközhetnek, a bolygók napjukba hullhatnak, miből ismét nagy hőmennyiség fejlődik s újból lesz minek szétszóródnia, ámde ez a tanon mit sem változtat. Az entropia tana nem határozza meg azt, hogy ekkor vagy akkor áll be a vég s hogy az egyszer kihűlt napok nem lángolhatnak föl újból, hanem csak azt mondja, hogy minden erőalak hővé lesz s a különböző hőfokok majdan kiegyenlítődnek. Ha egy kihűlt nap összeütközés folytán újból nagy hőfokot nyer, nemcsak hogy visszafelé nem megy az entropia felé, hanem nagy lépést tesz előre az entropiában, mert hiszen föllángolása tömegmozgások, összetartó erők és egyéb erők átalakulása folytán állott elő, hogy mindez hő alakjában szétszóródjék. Az egyszer lejárt órát ismét föl lehet húzni, de csak újabb erő alkalmazásával. Egy anyagrendszert ismét nagy ektropia azaz eleven erő birtokába lehet juttatni, de csak kívülröl, hozzáadott erő segítségével. Ámde az entropia törvényénél, általános alkalmazásánál az egész anyagi világról van szó, amennyiben zárt rendszer, melynek részei egymással kölcsönhatásban vannak s kívülről megifjító hatásban nem részesülnek.
Ha pedig valaki azzal vigasztalná magát, hogy a világ végtelen s anyaga és a benne levő erő kimeríthetetlen, erre kénytelenek volnánk azt felelni, hogy a világ nem lehet végtelen, mint azt már kimutattam.
|
