„Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 57” változatai közötti eltérés

}}

 

Megtörtént a mitől rettegék: a bátyám nincs többé. Egy másodszori kemény csapás egyszerre vete véget szép életének. Én ágya mellett voltam, s örvendek, hogy szemeinek befogásával én tehetém körülte az utolsó szolgálatot. Egy néma csók, melyet könyűk nélkül, de kővé vált szívvel nyomtam hideg kezére, volt szomorú tolmácsa hálámnak, tiszteletemnek.