„Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 42” változatai közötti eltérés

}}

 

Ezer áldás, ezer szerencse összekeléstekre! szent nekem ez a nap reátok nézve és magamra. — Ma éjjel, midőn álmom az elmultak emlékezetébe szenderített, Nincsi, mint egy angyal, megjelent előttem. Nekem nyújtá jobbját, s esküdt, hogy örökre enyém lészen. S íme, te kedves, még kevés napot ide alant, hogy e földi virág letörettessék, meghervadjon, elhaljon, s enyém, enyém lészesz te, az új szép virág, a jobb hajlékokban! — Mely pillantat, ha majd menyei karjaival általfog, s édes lehellete vérző minden sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek feledésére, megmeríti a Lethéből poharát, s nekem nyújtja!