„Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 33” változatai közötti eltérés

}}

 

Soha nem szenvedek többet, mint esténként. Ilyenkor elképzelem, mely kénynyel pihen meg Szentpéteri egésznapi irkálásai után Nincsinek karjai között, s kedveskéjének nyájasságai mennyivel édesebben jutalmazzák unalmas fáradságait elöljáróinak minden megkülönböztetéseiknél. Akkor megyek, mintha űzőbe vettek volna a fúriák. De akárhová megyek, mindenütt nyakamon vagyok magam magamnak, s mit nyertem a szaladozással? — Ha tűz borítja el házadat s mindened hamuvá ég, ha földeidet ellepi az iszap, ha jószágodat az ellenség elrabolja, még gazdag vagy, mert nyitva előtted a világ s legalább nem vagy szív nélkül. De ha szíved oda van, ha annak vagy híjával, öltözzél aranyba, ha nemzetek buknak is meg lábaid előtt, nincs semmid, szegény vagy; szegényebb a koldusnál, ki mindennapi élelmét küszöbről-küszöbre keresi.