„Bácsmegyeinek öszveszedett levelei/Bácsmegyei Marosihoz 16” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot:Sor eleji szóközök törlése |
a Robot:dátum jobbra igazítása: div->sablon |
||
9. sor:
}}
Nagy indiscretio bennem, magam is látom én azt, barátom, hogy én neked, boldog szeretőnek panaszlom azon kínokat, melyek szegény szívemet marczangolják, Ha szíved érzéketlen volna, kevesebb indiscretio volna panaszaimban. De midőn még a felkelő hajnal mindég kedves nappalt, s a lehanyatló nap mindig csendes éjt igére nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom teljének, te kedves, kiterjesztéd karjaidat, s megengedéd, hogy áradozó szívemnek habjait kebledbe öntsem ki. Marosi! mondám olykor, Marosi! nyitva lesznek-e nékem e karok, ha szerencsém elváltozik? s te azt szent szívreszorulással esküvéd nekem; s íme most, midőn eltépett szerelmemnek öldöklő gyötrelmeit többé nem hordhatom egyedül, megemlékezem fogadásodra, s szívem, midőn magamat vádlom, megnyugtatást talál. Érzem én, hogy nem sokára panaszaim ki lesznek sírva, ki lesznek panaszolva. Hagyd meg a viaskodó természetnek, mely enyhülést lel fakadozásaiban, kevés időre még jusait!
|