Hamlet

Shakespeare - Hamlet

WILLIAM SHAKESPEARE: HAMLET, DÁN KIRÁLYFI

(1600-1602)

Fordította: ARANY JÁNOS

Személyek

SZEMÉLYEK CLAUDIUS, Dánia királya HAMLET, az előbbi király fia, a mostaninak unokaöccse HORATIO, Hamlet barátja POLONIUS, főkamarás LAERTES, fia VOLTIMAND, CORNELIUS, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, udvarfiak OSRICK, udvaronc MÁS UDVARONC PAP MARCELLUS, BERNARDO, tisztek FRANCISCO, katona RAJNÁLD, Polonius embere Egy SZÁZADOS KÖVETEK Hamlet atyja SZELLEME FORTINBRAS, norvég királyfi Két SÍRÁSÓ GERTRUD, dán királyné, Hamlet anyja OPHELIA, Polonius leánya Urak, úrnők, tisztek, katonák, színészek, hajósok; híradók és kíséret

Dramatis Personae: Claudius, king of Denmark Hamlet, son to the late, and nephew to the present king Polonius, lord chamberlain Horatio, friend to Hamlet Laertes, son to Polonius Lucianus, nephew to the king Courtiers Voltimand Cornelius Rosencrantz Guildenstern Osric A Gentleman A Priest Officers Marcellus Bernardo Francisco, a soldier Reynaldo, servant to Polonius Players Two Clowns, grave-diggers Fortinbras, prince of Norway A Captain English Ambassadors Gertrude, queen of Denmark, and mother to Hamlet Ophelia, daughter to Polonius Lords, Ladies, Officers, Soldiers, Sailors, Messengers, and other Attendants Ghost of Hamlet's Father

Első felvonás

1. szín

Szín: Helsingőr

Helsingőr. Emelt tér a kastély előtt. Francisco őrt áll. Bernardo jő szembe.	Elsinore. A platform before the castle. FRANCISCO at his post. Enter to him BERNARDO
BERNARDO Ki az?	Bernardo Who's there?
FRANCISCO Nem úgy: te állj s felelj: ki vagy?	Francisco Nay, answer me: stand, and unfold yourself.
BERNARDO Sokáig éljen a király!	Bernardo Long live the king!
FRANCISCO Bernardo?	Francisco Bernardo?
BERNARDO Az vagyok.	Bernardo He.
FRANCISCO Órádra pontosan jössz.	Francisco You come most carefully upon your hour.
BERNARDO Most veré Az éjfelet: menj, Francisco, fekünni.	Bernardo 'Tis now struck twelve; get thee to bed, Francisco.
FRANCISCO Köszönöm, hogy felváltasz. Kemény hideg van, S nem jól vagyok.	Francisco For this relief much thanks: 'tis bitter cold, And I am sick at heart.
BERNARDO Nyugodtan őrködél?	Bernardo Have you had quiet guard?
FRANCISCO Egér se moccant.	Francisco Not a mouse stirring.
BERNARDO No, jó éjszakát. Ha Marcellust, Horatiót találod, Őrtársimat: mondd, hogy siessenek. Horatio és Marcellus jőnek.	Bernardo Well, good night. If you do meet Horatio and Marcellus, The rivals of my watch, bid them make haste.
FRANCISCO Úgy tetszik, hallom is már. – Állj! Ki az?	Francisco I think I hear them. Stand, ho! Who's there? Enter HORATIO and MARCELLUS
HORATIO Honnak baráti.	Horatio Friends to this ground.
MARCELLUS S dán alattvalók.	Marcellus And liegemen to the Dane.
FRANCISCO Jó éjszakát.	Francisco Give you good night.
MARCELLUS Isten veled, becsületes vitéz Ki válta fel?	Marcellus O, farewell, honest soldier Who hath relieved you?
FRANCISCO Bernardo van helyettem. Jó éjt. Francisco el.	Francisco Bernardo has my place. Give you good night. Exit
MARCELLUS Hahó! Bernardo!	Marcellus Holla! Bernardo!
BERNARDO Nos? Ki az? Horatio, nemde?	Bernardo Say, What, is Horatio there?
HORATIO Teste, lelke az.	Horatio A piece of him.
BERNARDO Hozott Isten, Horatio; téged is, Jó Marcellus.	Bernardo Welcome, Horatio: welcome, good Marcellus.
HORATIO No, hát ma-éjjel is járt az izé?	Marcellus What, has this thing appear'd again to-night?
BERNARDO Semmit se láttam.	Bernardo I have seen nothing.
MARCELLUS Horatio azt mondja, képzelődünk, És nem fog rajta hit, ez általunk Két ízbe látott rémlátvány felől Én hát magammal hívtam őt, virassza Velünk ez éjnek perceit; S ha jő megint a tünemény, legyen Szemünk tanúja, és szólítsa meg.	Marcellus Horatio says 'tis but our fantasy, And will not let belief take hold of him Touching this dreaded sight, twice seen of us Therefore I have entreated him along With us to watch the minutes of this night; That if again this apparition come, He may approve our eyes and speak to it.
HORATIO Aj, aj! sosem jő.	Horatio Tush, tush, 'twill not appear.
BERNARDO Ülj le hát elébb; Hadd ostromoljuk ismét a füled, Mely e csodának úgy el van falazva, Amit mi kétszer láttunk.	Bernardo Sit down awhile; And let us once again assail your ears, That are so fortified against our story What we have two nights seen.
HORATIO Jó, leűlök. Bernardo mondja el, miképp esett.	Horatio Well, sit we down, And let us hear Bernardo speak of this.
BERNARDO Mult éjszaka, Midőn ama csillag, mely a saroktól Nyugotra ég, a mennynek épp azon Részén világolt, Marcellus meg én, Az óra egyet ütvén –	Bernardo Last night of all, When yond same star that's westward from the pole Had made his course to illume that part of heaven Where now it burns, Marcellus and myself, The bell then beating one,– Enter Ghost
MARCELLUS Csitt! szó se több: ahol jő már megint! Szellem jő.	Marcellus Peace, break thee off; look, where it comes again!
BERNARDO Alakra épen a megholt király.	Bernardo In the same figure, like the king that's dead.
MARCELLUS Te tudsz latinul: szólítsd meg Horatio.	Marcellus Thou art a scholar; speak to it, Horatio.
BERNARDO Nem a király? Nézd csak, Horatio.	Bernardo Looks it not like the king? mark it, Horatio.
HORATIO Egy ízig: átver félelem, csodálat.	Horatio Most like: it harrows me with fear and wonder.
BERNARDO Szót várna.	Bernardo It would be spoke to.
MARCELLUS Tégy kérdést, Horatio.	Marcellus Question it, Horatio.
HORATIO Mi vagy te, mely az éjfelet bitorlod, Együtt ama szép, harcias idommal; Amelyben egykor elhunyt Dánia Fölsége járt? Az égre kényszerítlek Szólj!	Horatio What art thou that usurp'st this time of night, Together with that fair and warlike form In which the majesty of buried Denmark Did sometimes march? by heaven I charge thee, speak!
MARCELLUS Lám, neheztel.	Marcellus It is offended.
BERNARDO És halad tovább. Szellem el.	Bernardo See, it stalks away!
	Horatio Stay! speak, speak! I charge thee, speak! Exit Ghost
MARCELLUS Elment, felelni kedve nincs.	Marcellus 'Tis gone, and will not answer.
BERNARDO No hát? Horatio! sápadsz, remegsz. Nem több-e hát, mint puszta képzelet? Mit vélsz felőle?	Bernardo How now, Horatio! you tremble and look pale Is not this something more than fantasy? What think you on't?
HORATIO Az Isten látja, nem hinném soha Érzéki és hű vallomása nélkül Saját szememnek.	Horatio Before my God, I might not this believe Without the sensible and true avouch Of mine own eyes.
MARCELLUS Ugyebár hasonlít?	Marcellus Is it not like the king?
HORATIO Mint te, magadhoz. Még harcmez is e volt királyomon, Midőn a büszke norvégit legyőzte; S bosszús vitában ily zord képe volt, Midőn a szánas lengyelt a jegen Megverte. Különös.	Horatio As thou art to thyself Such was the very armour he had on When he the ambitious Norway combated; So frown'd he once, when, in an angry parle, He smote the sledded Polacks on the ice. 'Tis strange.
MARCELLUS Két ízbe már, s pont e halotti órán, Járt őrhelyünk előtt ily harcilag.	Marcellus Thus twice before, and jump at this dead hour, With martial stalk hath he gone by our watch.
HORATIO Mi részben árt sajátlag, nem tudom; De általános véleményem az, Hogy ez honunkra nagy csapást jelent.	Horatio In what particular thought to work I know not; But in the gross and scope of my opinion, This bodes some strange eruption to our state.
MARCELLUS Üljünk le; s aki tudja, mondja meg, Mért e szoros, e pontos őrvigyázat, Gyötörni éjjel az alattvalót? Mért öntik e réz álgyukat naponta, S veszik külföldön a sok harci szert; Mért a hajóácsok nagy fogdosása, Kiknél vasárnap, köznap egyre mén? Mi készül, hogy ez izzadó sietség Munkába fog mind éjet, mind napot? Ki fejti ezt meg?	Marcellus Good now, sit down, and tell me, he that knows, Why this same strict and most observant watch So nightly toils the subject of the land, And why such daily cast of brazen cannon, And foreign mart for implements of war; Why such impress of shipwrights, whose sore task Does not divide the Sunday from the week; What might be toward, that this sweaty haste Doth make the night joint-labourer with the day Who is't that can inform me?
HORATIO Én megmondhatom; Legalább ez a hír. Az elhúnyt királyt, Kinek képmása feltűnt az elébb, Tudjátok, a norvégi Fortinbras, Izgatva büszke verseny viszketegtől, Párbajra készté: ám hős Hamletünk (Mert így becsülte az ösmert világrész) Megölte Fortinbrast; pecsétes alku, Törvény- s lovagszokással szentesült, Levén közöttük, mely szerint amaz Éltével együtt minden birtokát, Mely pör alatt volt, a győzőre hagyja; S mellyel fölérőt szintén lekötött A mi királyunk. Most, ha győz vala Fortinbras, ő örökli e vagyont; És így viszontag az övé, csere- Kötésök egy kitűzött pontja által, Hamletre szállt. No most, az ifjú Fortinbras, Tapasztalatlan harcvággyal tele, Norvégia szélein, itt és amott, Egy csőcselék, elszánt hadat toborza, Mely, puszta étiért, kész nyaktörő Nagy vállalatra; és ez nem kisebb (Hisz kormányunk előtt már nem titok), Mint visszavenni tőlünk fegyver által Az apja elvesztette földeket. Ez inditója mind e készületnek, Úgy sejtem én, ez őrségünk oka, S az országos hű-hónak kútfeje.	Horatio That can I; At least, the whisper goes so. Our last king, Whose image even but now appear'd to us, Was, as you know, by Fortinbras of Norway, Thereto prick'd on by a most emulate pride, Dared to the combat; in which our valiant Hamlet– For so this side of our known world esteem'd him– Did slay this Fortinbras; who by a seal'd compact, Well ratified by law and heraldry, Did forfeit, with his life, all those his lands Which he stood seized of, to the conqueror Against the which, a moiety competent Was gaged by our king; which had return'd To the inheritance of Fortinbras, Had he been vanquisher; as, by the same covenant, And carriage of the article design'd, His fell to Hamlet. Now, sir, young Fortinbras, Of unimproved mettle hot and full, Hath in the skirts of Norway here and there Shark'd up a list of lawless resolutes, For food and diet, to some enterprise That hath a stomach in't; which is no other– As it doth well appear unto our state– But to recover of us, by strong hand And terms compulsatory, those foresaid lands So by his father lost: and this, I take it, Is the main motive of our preparations, The source of this our watch and the chief head Of this post-haste and romage in the land.
BERNARDO Nem más, csupán ez, én is úgy hiszem S jól összevág, hogy e csodás alak Fegyverbe' jár itt; oly hasonlatos Ama királyhoz, akiért e harc.	Bernardo I think it be no other but e'en so Well may it sort that this portentous figure Comes armed through our watch; so like the king That was and is the question of these wars.
HORATIO Egy porszem ő, az ész szemét zavarni. Így Róma fönt-virágzó napjain, A leghatalmasb Julius bukása Előtt kevéssel, gazdátlan maradt Sok sír, s belőle a leples halott Makogva, nyíva járt mind útcaszerte; Tűzfarku csillag, vérharmat, homály A napban; és a nyirkos égitest, Mely Neptun országán uralkodik, Kórrá fogyott, majd mint a végnapon. S ím, zord jövők hasonló gyászjelét, Mintegy a balsors száguldó futárit, S előbeszédét ránk törő gonosznak Tüntet föl együtt a menny s föld; hazánk Éghajlatán és honosink előtt. Szellem visszajő. De halkan! ím! ehol jő már megint! Útját szelem, ha megront is. Megállj, Káprázat! – Ha van beszélni hangod, vagy szavad Felelj! Ha képes ember tenni jót veled, Mi néked enyhes, nékem üdvhozó Felelj! Ha tán belátsz honod sorsába, mely Előre tudva elkerűlhető Ó, hát felelj! S ha életedben zsarlott kincseket Raktál halomra mélyen föld alatt, Miér' ti holtak visszajárni szoktok Kakasszó.	Horatio A mote it is to trouble the mind's eye. In the most high and palmy state of Rome, A little ere the mightiest Julius fell, The graves stood tenantless and the sheeted dead Did squeak and gibber in the Roman streets As stars with trains of fire and dews of blood, Disasters in the sun; and the moist star Upon whose influence Neptune's empire stands Was sick almost to doomsday with eclipse And even the like precurse of fierce events, As harbingers preceding still the fates And prologue to the omen coming on, Have heaven and earth together demonstrated Unto our climatures and countrymen.– But soft, behold! lo, where it comes again! Re-enter Ghost I'll cross it, though it blast me. Stay, illusion! If thou hast any sound, or use of voice, Speak to me If there be any good thing to be done, That may to thee do ease and grace to me, Speak to me: Cock crows If thou art privy to thy country's fate, Which, happily, foreknowing may avoid, O, speak! Or if thou hast uphoarded in thy life Extorted treasure in the womb of earth, For which, they say, you spirits oft walk in death, Speak of it: stay, and speak! Stop it, Marcellus.
MARCELLUS Ne üssek hozzá a lándzsámmal?	Marcellus Shall I strike at it with my partisan?
HORATIO Üss, Ha nem akar megállni.	Horatio Do, if it will not stand.
BERNARDO Itt van!	Bernardo 'Tis here!
HORATIO Itt van! Szellem el.	Horatio 'Tis here!
MARCELLUS Elment! Megbántjuk, amily fönséges, midőn Erőszak látszatával fenyegetjük; Mert sérthetetlen, mint a levegő, S hiú ütésink vásott gúny neki.	Marcellus 'Tis gone! Exit Ghost We do it wrong, being so majestical, To offer it the show of violence; For it is, as the air, invulnerable, And our vain blows malicious mockery.
BERNARDO Szólt volna már, hogy a kakas kiálta.	Bernardo It was about to speak, when the cock crew.
HORATIO S hogy felriadt! mint bűn sujtotta lény A rettentő hivásra. Úgy beszélik, Hogy a kakas, a reggel harsonája, Metsző, hegyes torkával fölveri A napnak istenét; s az ő jelére, Ha tűz-, ha vízben, földön vagy egen Csatangol a bolygó lélek, siet Mesgyéi közzé; s hogy van benn' igaz, Arról ez a jelen tárgy is bizonyság.	Horatio And then it started like a guilty thing Upon a fearful summons. I have heard, The cock, that is the trumpet to the morn, Doth with his lofty and shrill-sounding throat Awake the god of day; and, at his warning, Whether in sea or fire, in earth or air, The extravagant and erring spirit hies To his confine: and of the truth herein This present object made probation.
MARCELLUS Aztán csak elmúlt a kakas szavára. Mondják, valahányszor az idő közelg, Melyben Urunk születését innepeljük; Egész éjjel zeng e hajnal-madár; S hogy akkor egy se mér mozdulni szellem; Az éj ártalmatlan; planéta nem ver, Tündér nem ígéz, nem bűvöl boszorkány, Oly üdvös, oly szentelt azon idő.	Marcellus It faded on the crowing of the cock. Some say that ever 'gainst that season comes Wherein our Saviour's birth is celebrated, The bird of dawning singeth all night long And then, they say, no spirit dares stir abroad; The nights are wholesome; then no planets strike, No fairy takes, nor witch hath power to charm, So hallow'd and so gracious is the time.
HORATIO Hallottam én is, hiszek is belőle. De ím, a reggel, öltve bíborát, Ott járdal a domb harmatján, keletre Menjünk, letelt az őr; s azt mondom én, Tudassuk mindez éji látomást Az ifjú Hamlettel; mert, a fejem rá! Hogy e nekünk oly néma szellem ő- Hozzá beszélni fog. Rálesztek, úgye, Hogy értesítsük, mint a szeretet Kivánja, s illik hű tisztünk szerint?	Horatio So have I heard and do in part believe it. But, look, the morn, in russet mantle clad, Walks o'er the dew of yon high eastward hill Break we our watch up; and by my advice, Let us impart what we have seen to-night Unto young Hamlet; for, upon my life, This spirit, dumb to us, will speak to him. Do you consent we shall acquaint him with it, As needful in our loves, fitting our duty?
MARCELLUS Rá, rá; közöljük; én tudom, ma reggel Legalkalmasban hol találni őt. Elmennek.	Marcellus Let's do't, I pray; and I this morning know Where we shall find him most conveniently. Exeunt

2. szín

Ugyanott. Trónterem.	Scene 2. A room of state in the castle.
Király, Királyné, Hamlet, Polonius, Laertes, Voltimand, Cornelius, urak és kísérők jőnek.	Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, HAMLET, POLONIUS, LAERTES, VOLTIMAND, CORNELIUS, Lords, and Attendants
KIRÁLY Bár Hamlet, édes testvérünk, halála Emléke még új, és úgy illenék, Hogy gyászba' hordjuk szívünket, s egész Országunk egy bús homlokká boruljon De annyiban már a természeten Győzött az ész, hogy míg bölcs fájdalommal Siratjuk őt, megemlékszünk magunkról. Azért ángyunkat egykor, most királynénk', E harcos állam trónja özvegyét, Mintegy kopár örömmel – a szemünk Mosolygva egyik, a másik könyezve, Kéjjel koporsók, gyásszal nász között, Egyensulyozva bánatot s gyönyört – Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs Tanácsitokkal, melyeket nekünk. Szabadon adátok ez iránt; köszönjük. – Már most, az ifjú Fortinbras, miképp Tudjátok is, nem adva ránk sokat, Vagy oly hiszemben, hogy bátyánk halála Miatt ez ország összevissza van, Kalandos álmakkal szövetkezék, S követséggel sem átalt háborítni, Az atyja elvesztette földeket Kiadni kérvén, melyek jog szerint Bátyámra szálltak. Ennyit róla. Most Magunkra térve, s hogy mért e gyülés Igy áll az ügy: mi a norvég királynak, Az ifjú Fortinbras bátyjának – aki Mint ágybafekvő és erőtlen agg, Aligha sejti öccse szándokát – Írtunk, ne hagyja többre menni ezt, Holott csak úgyis népéből telik Újonc, csapatszám s minden, ami kell. Most hát, jó Voltimand, Cornelius, Ti lesztek üdvözlésem átvivői Az agg királyhoz; nem szabván nagyobb Kört számotokra, mint itt írva van. Jó útat; és a gyorsaság legyen Legjobb ajánlat hűségtek felől.	King Claudius Though yet of Hamlet our dear brother's death The memory be green, and that it us befitted To bear our hearts in grief and our whole kingdom To be contracted in one brow of woe, Yet so far hath discretion fought with nature That we with wisest sorrow think on him, Together with remembrance of ourselves. Therefore our sometime sister, now our queen, The imperial jointress to this warlike state, Have we, as 'twere with a defeated joy,– With an auspicious and a dropping eye, With mirth in funeral and with dirge in marriage, In equal scale weighing delight and dole,– Taken to wife: nor have we herein barr'd Your better wisdoms, which have freely gone With this affair along. For all, our thanks. Now follows, that you know, young Fortinbras, Holding a weak supposal of our worth, Or thinking by our late dear brother's death Our state to be disjoint and out of frame, Colleagued with the dream of his advantage, He hath not fail'd to pester us with message, Importing the surrender of those lands Lost by his father, with all bonds of law, To our most valiant brother. So much for him. Now for ourself and for this time of meeting Thus much the business is: we have here writ To Norway, uncle of young Fortinbras,– Who, impotent and bed-rid, scarcely hears Of this his nephew's purpose,–to suppress His further gait herein; in that the levies, The lists and full proportions, are all made Out of his subject: and we here dispatch You, good Cornelius, and you, Voltimand, For bearers of this greeting to old Norway; Giving to you no further personal power To business with the king, more than the scope Of these delated articles allow. Farewell, and let your haste commend your duty.
CORNELIUS és VOLTIMAND Most, mint egyébkor, tettünk szólni fog.	Cornelius and Voltimand In that and all things will we show our duty.
KIRÁLY Nem kétkedünk; jó útat, híveim. Voltimand és Cornelius el. Nos hát, Laertes, mondd, mi jóba' jársz? Kérésed volna: szólj, mi az, Laertes? A dán király előtt okos beszéd Nem vész hiába; mit kérnél, Laertes, Hogy kérve lenne s nem megadva is? A szívvel a fő nem közelb rokon, A száj iránt kéz nem szolgálatosb, Mint e királyi-szék atyád iránt. Mit kérsz, Laertes?	King Claudius We doubt it nothing: heartily farewell. Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS And now, Laertes, what's the news with you? You told us of some suit; what is't, Laertes? You cannot speak of reason to the Dane, And loose your voice: what wouldst thou beg, Laertes, That shall not be my offer, not thy asking? The head is not more native to the heart, The hand more instrumental to the mouth, Than is the throne of Denmark to thy father. What wouldst thou have, Laertes?
LAERTES Fölséges királyom Kegyét, s szabadságot; hogy Francia- Országba visszatérhessek, ki onnan Koronázásra vágytam volt haza; Hűség jeléül. Most, végezve tisztem, Frankhonba szállnak vágyaim, s hajolva Fogadnák a kegyes bocsánatot.	Laertes My dread lord, Your leave and favour to return to France; From whence though willingly I came to Denmark, To show my duty in your coronation, Yet now, I must confess, that duty done, My thoughts and wishes bend again toward France And bow them to your gracious leave and pardon.
KIRÁLY S atyád ereszt? Mit szól Polonius?	King Claudius Have you your father's leave? What says Polonius?
POLONIUS Igen, királyom; zaklatásival A lassú engedélyt kicsikará, S én szándokát nehéz jóváhagyással Pecsételém; már most bocsássa, kérem.	Lord Polonius He hath, my lord, wrung from me my slow leave By laboursome petition, and at last Upon his will I seal'd my hard consent I do beseech you, give him leave to go.
KIRÁLY Éld hát, Laertes szép világodat; Sajátod a kor s kéj: élvezd örömmel. – De hát te, Hamlet, jó öcsém s fiam –	King Claudius Take thy fair hour, Laertes; time be thine, And thy best graces spend it at thy will! But now, my cousin Hamlet, and my son,–
HAMLET félre. Több mint rokonság, s nem éppen rokonszenv.	Hamlet Aside A little more than kin, and less than kind.
KIRÁLY Még rajtad egyre felhők csüngenek?	King Claudius How is it that the clouds still hang on you?
HAMLET Dehogy; nagyon is bánt a nap, uram.	Hamlet Not so, my lord; I am too much i' the sun.
KIRÁLYNÉ Jó Hamlet, ezt az éjszínt dobd le már, S a dán királyra vess nyájasb szemet. Nehéz pillád ne süsd alá örökké, Keresve mintegy a por közt atyádat. Tudod, közös, hogy meghal, aki él, S természet útján szebb valóra kél.	Queen Gertrude Good Hamlet, cast thy nighted colour off, And let thine eye look like a friend on Denmark. Do not for ever with thy vailed lids Seek for thy noble father in the dust Thou know'st 'tis common; all that lives must die, Passing through nature to eternity.
HAMLET Igen, asszonyom, közös.	Hamlet Ay, madam, it is common.
KIRÁLYNÉ Ha az: miért Látszik tehát előtted annyira Különösnek?	Queen Gertrude If it be, Why seems it so particular with thee?
HAMLET Látszik, asszonyom! az is Valóban; látszik-ot nem ismerek. Nem e sötétszín köntös, jó anyám, Sem a szokott gyászöltözet, sem az Erőltetett mell zúgó sóhaja, Nem a szemekben duzzadó patak, A csüggedő tartásu arc, meg a Bú többi módja, színe és alakja Jelölhet engem voltaképp: ezek, Valóban, látszanak, mert játszhatók; Az enyém belül van, és nem látja szem, Csak dísze és boglára gyászmezem.	Hamlet Seems, madam! nay it is; I know not 'seems.' 'Tis not alone my inky cloak, good mother, Nor customary suits of solemn black, Nor windy suspiration of forced breath, No, nor the fruitful river in the eye, Nor the dejected 'havior of the visage, Together with all forms, moods, shapes of grief, That can denote me truly: these indeed seem, For they are actions that a man might play But I have that within which passeth show; These but the trappings and the suits of woe.
KIRÁLY Szép tőled, és ajánlja szíved, Hamlet; Leróni mind e gyász-adót atyádnak. De lásd, atyád is vesztett egy atyát, A vesztő újra mást meg mást; s az élő Siratta egykorig fiúi tiszte Szerint. De így megátalkodni a Bánatban: ez vétkes nyakaskodás, Nem férfias bú; Isten elleni Rugódozás, mely gyarló szívet és Nem béketűrő elmét árul el, És bárdolatlan, együgyű eszet. Mert ami, tudjuk, meg kell hogy legyen, És oly közös, mint érzékink alá Eső akármi: mért izgága daccal Szívünkre venni? Fúj! Ez bűn az ég, Bűn a halott, bűn a természet ellen, Fonák az észnek, melynél az atyák Halála közhely, s szüntelen kiáltja; Az első hullától a ma kimúltig, Hogy: »így kell lenni.« Vágd földhöz tehát, Kérünk, e gyáva bút, s tekints atyádul; Mert a világgal éreztetni kell, Hogy trónusunkhoz legközelb te állsz; S mi nem kevésbé gyöngéden fogunk Szeretni, mint legjobb nemző atya Édes fiát. Mi célod illeti, Hogy Wittenbergbe visszamenj tanulni, Ez óhajtásunk ellen van nagyon Tégy is le, kérlek, erről, és maradj Nyájas szemünk előtt, szíves körünkben, Mint első udvaronc, öcsénk s fiunk.	King Claudius 'Tis sweet and commendable in your nature, Hamlet, To give these mourning duties to your father But, you must know, your father lost a father; That father lost, lost his, and the survivor bound In filial obligation for some term To do obsequious sorrow: but to persever In obstinate condolement is a course Of impious stubbornness; 'tis unmanly grief; It shows a will most incorrect to heaven, A heart unfortified, a mind impatient, An understanding simple and unschool'd For what we know must be and is as common As any the most vulgar thing to sense, Why should we in our peevish opposition Take it to heart? Fie! 'tis a fault to heaven, A fault against the dead, a fault to nature, To reason most absurd: whose common theme Is death of fathers, and who still hath cried, From the first corse till he that died to-day, 'This must be so.' We pray you, throw to earth This unprevailing woe, and think of us As of a father: for let the world take note, You are the most immediate to our throne; And with no less nobility of love Than that which dearest father bears his son, Do I impart toward you. For your intent In going back to school in Wittenberg, It is most retrograde to our desire And we beseech you, bend you to remain Here, in the cheer and comfort of our eye, Our chiefest courtier, cousin, and our son.
KIRÁLYNÉ Ne hagyd hiába kérni jó anyádat Maradj, ne menj Wittenbergába, Hamlet.	Queen Gertrude Let not thy mother lose her prayers, Hamlet I pray thee, stay with us; go not to Wittenberg.
HAMLET Úgy engedelmes lészek, asszonyom.	Hamlet I shall in all my best obey you, madam.
KIRÁLY Ez már fiúi szép válasz: maradj S légy a mi másunk. – Asszonyom, jerünk; Hamlet szelíd és kész megegyezése Mosoly gyanánt ül szívemen; minek Örömére ma ne csengjen billikom, Hogy a felhőknek ágyú meg ne mondja; Az ég is a királyi áldomást, A földi dörgést zengje vissza. Jertek. Harsonák. Király, Királyné, urak stb. Polonius és Laertes el.	King Claudius Why, 'tis a loving and a fair reply Be as ourself in Denmark. Madam, come; This gentle and unforced accord of Hamlet Sits smiling to my heart: in grace whereof, No jocund health that Denmark drinks to-day, But the great cannon to the clouds shall tell, And the king's rouse the heavens all bruit again, Re-speaking earthly thunder. Come away. Exeunt all but HAMLET
HAMLET Ó, hogy nem olvad, nem hígul s enyész Harmattá e nagyon, nagyon merő hús! Vagy mért szegezte az Örökkévaló Az öngyilkosság ellen kánonát? Ó Isten, Isten! mily unott, üres, Nyomasztó nékem e világi üzlet! Phi! rút világ! gyomos kert, mely tenyész, Hogy magva hulljon; dudva és üszög Kövér tanyája. Ó, megérni ezt! Két-hónapos halott! – nem, annyi sincs még, S egy oly király, kihez e mostani Hyperion mellett szatír; ki úgy Élt-halt anyámér, hogy kímélte még a Fúvó szelektül is. Ég és pokol! Eszembe kelle jutni? Szenvedéllyel Csüggött anyám is férjén, mintha vágyát Növelte volna tápja: s ímhol egy Hó múlva már – de jobb feledni ezt. Gyarlóság, asszony a neved! – Csak egy Rövid hó: még cipője sem szakadt el, Melyben atyám testét kisérte ki, Niobe módra könnyé válva; – s ím (Ó, Isten! egy barom, egy oktalan Tovább gyászolna) ím, ő, éppen ő, Atyám öccsével egybekél, ki úgy Sem húz atyámra, mint én Herculesre. Egy hó alatt – még tettetett könyének Kisírt szeméből el se tűnt sava, S ő újra házas. Ó, gonosz hamarság; Vérnászi ágyba így sietnie! Ez jóra nem visz, nem vihet soha; De törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj. Horatio, Bernardo és Marcellus jőnek.	Hamlet O, that this too too solid flesh would melt Thaw and resolve itself into a dew! Or that the Everlasting had not fix'd His canon 'gainst self-slaughter! O God! God! How weary, stale, flat and unprofitable, Seem to me all the uses of this world! Fie on't! ah fie! 'tis an unweeded garden, That grows to seed; things rank and gross in nature Possess it merely. That it should come to this! But two months dead: nay, not so much, not two So excellent a king; that was, to this, Hyperion to a satyr; so loving to my mother That he might not beteem the winds of heaven Visit her face too roughly. Heaven and earth! Must I remember? why, she would hang on him, As if increase of appetite had grown By what it fed on: and yet, within a month– Let me not think on't–Frailty, thy name is woman!– A little month, or ere those shoes were old With which she follow'd my poor father's body, Like Niobe, all tears:–why she, even she– O, God! a beast, that wants discourse of reason, Would have mourn'd longer–married with my uncle, My father's brother, but no more like my father Than I to Hercules: within a month Ere yet the salt of most unrighteous tears Had left the flushing in her galled eyes, She married. O, most wicked speed, to post With such dexterity to incestuous sheets! It is not nor it cannot come to good But break, my heart; for I must hold my tongue. Enter HORATIO, MARCELLUS, and BERNARDO
HORATIO Üdv, jó királyfi.	Horatio Hail to your lordship!
HAMLET Örvendek látásodon Horatio, – vagy tévedek?	Hamlet I am glad to see you well Horatio,–or I do forget myself.
HORATIO De az, Szegény s örökké hű szolgád, uram.	Horatio The same, my lord, and your poor servant ever.
HAMLET Nem úgy: »barátom«; váltsunk ily nevet, S mi hoz Wittenbergből haza, Horatio? – Marcellus, nemde?	Hamlet Sir, my good friend; I'll change that name with you And what make you from Wittenberg, Horatio? Marcellus?
MARCELLUS Jó uram –	Marcellus My good lord–
HAMLET Örvendve látlak; jó estét. – No de Igazán, mi hoz Wittenbergből haza?	Hamlet I am very glad to see you. Good even, sir. But what, in faith, make you from Wittenberg?
HORATIO Korhelykedési hajlam, jó uram.	Horatio A truant disposition, good my lord.
HAMLET Rossz emberedtől nem tűrném el ezt; Magad se tégy fülemen erőszakot, Hogy elhitesd ez önvádat velem. Korhely te nem vagy, én tudom. De hát Mi dolgod Helsingőrben? Na, ne félj, Majd megtanítunk inni emberül.	Hamlet I would not hear your enemy say so, Nor shall you do mine ear that violence, To make it truster of your own report Against yourself: I know you are no truant. But what is your affair in Elsinore? We'll teach you to drink deep ere you depart.
HORATIO Atyád végtisztességét látni jöttem.	Horatio My lord, I came to see your father's funeral.
HAMLET Kérlek, tanúló-pajtásom, ne csúfolj; Inkább anyám nászára, gondolom.	Hamlet I pray thee, do not mock me, fellow-student; I think it was to see my mother's wedding.
HORATIO Igazán, uram, az is meglett hamar.	Horatio Indeed, my lord, it follow'd hard upon.
HAMLET Gazdálkodás, Horatio, gazdálkodás! Torról maradt hidegsültből kiállt A nászi asztal. Ó, Horatio, Inkább halálos ellenségemet A mennybe' láttam volna, mint megérjem Azt a napot. – Atyám – ni, mintha látnám Atyámat.	Hamlet Thrift, thrift, Horatio! the funeral baked meats Did coldly furnish forth the marriage tables. Would I had met my dearest foe in heaven Or ever I had seen that day, Horatio! My father!–methinks I see my father.
HORATIO Hol, uram?	Horatio Where, my lord?
HAMLET Lelkem szemében.	Hamlet In my mind's eye, Horatio.
HORATIO Én láttam egyszer: oly derék király volt.	Horatio I saw him once; he was a goodly king.
HAMLET Ő volt az ember, vedd akármi részben, Mását e földön nem látok soha.	Hamlet He was a man, take him for all in all, I shall not look upon his like again.
HORATIO Ugy tartom, a múlt éjjel láttam is.	Horatio My lord, I think I saw him yesternight.
HAMLET Láttad? Kit?	Hamlet Saw? who?
HORATIO A királyt, uram, atyádat.	Horatio My lord, the king your father.
HAMLET Atyámat, a királyt!	Hamlet The king my father!
HORATIO Enyhítse kissé Füled figyelme az álmélkodást, Míg elbeszélem a csodát, mire Tanúm e két úr is.	Horatio Season your admiration for awhile With an attent ear, till I may deliver, Upon the witness of these gentlemen, This marvel to you.
HAMLET Az Istenért! Halljam tehát.	Hamlet For God's love, let me hear.
HORATIO Egymás utáni két Éjjel, hogy őrsön álltak ez urak, Marcellus és Bernard, mélységes éjfél Halotti csendjén, ez történt velök. Tetőtül talpig ércbe öltözött Alak, hasonló idvezült atyádhoz, Termett eléjök, s méltóságosan, Lassan tovább ment; háromszor haladt el Ijedve káprázó szemeik előtt, Csak mint pálcája hossza; míg ezek, Kocsonyává fagyva szinte félsz miatt, Némán álltak, nem merve szólni hozzá. Rémes titokban ezt közlik velem, Én harmad éjjel őrt állok velök; S ahogy leírták, pontban, az időt, A tárgy alakját, minden szó igaz lesz, A tűnemény jő. Ismerém atyádat A két kezem nem egyformább.	Horatio Two nights together had these gentlemen, Marcellus and Bernardo, on their watch, In the dead vast and middle of the night, Been thus encounter'd. A figure like your father, Armed at point exactly, cap-a-pe, Appears before them, and with solemn march Goes slow and stately by them: thrice he walk'd By their oppress'd and fear-surprised eyes, Within his truncheon's length; whilst they, distilled Almost to jelly with the act of fear, Stand dumb and speak not to him. This to me In dreadful secrecy impart they did; And I with them the third night kept the watch; Where, as they had deliver'd, both in time, Form of the thing, each word made true and good, The apparition comes: I knew your father; These hands are not more like.
HAMLET De hol Esett ez?	Hamlet But where was this?
MARCELLUS A teren, hol őrködénk.	Marcellus My lord, upon the platform where we watch'd.
HAMLET Hozzá se szóltatok?	Hamlet Did you not speak to it?
HORATIO Szólottam én, De nem felelt; egy ízbe' mintha már Fejét emelte s úgy tett volna, mint Ki szólni készül: ám az éjkakas Harsányt kiálta, s ennek hallatára Csak elhanyatlott és nagy-hirtelen Eltűnt szemünk elől.	Horatio My lord, I did; But answer made it none: yet once methought It lifted up its head and did address Itself to motion, like as it would speak; But even then the morning cock crew loud, And at the sound it shrunk in haste away, And vanish'd from our sight.
HAMLET Megfoghatatlan.	Hamlet 'Tis very strange.
HORATIO De mint hogy élek, oly való, uram; S veled közölni tisztünknek hivők.	Horatio As I do live, my honour'd lord, 'tis true; And we did think it writ down in our duty To let you know of it.
HAMLET Igazán, urak, nagy szög fejemben ez. Őrködtök-é ma?	Hamlet Indeed, indeed, sirs, but this troubles me. Hold you the watch to-night?
MIND Őrködünk, uram.	Marcellus and Bernardo We do, my lord.
HAMLET Páncélosan volt?	Hamlet Arm'd, say you?
MIND Úgy, uram.	Marcellus and Bernardo Arm'd, my lord.
HAMLET Tetőtül Talpig?	Hamlet From top to toe?
MIND Fejtől bokáig úgy, uram.	Marcellus and Bernardo My lord, from head to foot.
HAMLET Akkor nem is láttátok arcát?	Hamlet Then saw you not his face?
HORATIO Tisztán, uram! rostélya nyitva volt.	Horatio O, yes, my lord; he wore his beaver up.
HAMLET No! és mogorva volt?	Hamlet What, look'd he frowningly?
HORATIO Ábrázatán Inkább bú, mint harag.	Horatio A countenance more in sorrow than in anger.
HAMLET Halvány? piros?	Hamlet Pale or red?
HORATIO Fölötte halvány.	Horatio Nay, very pale.
HAMLET És szemét reátok Szegezte?	Hamlet And fix'd his eyes upon you?
HORATIO Mindig.	Horatio Most constantly.
HAMLET Hogy nem voltam ott!	Hamlet I would I had been there.
HORATIO Szörnyen leverte voln' fenségedet.	Horatio It would have much amazed you.
HAMLET Lehet, lehet. Soká időzött?	Hamlet Very like, very like. Stay'd it long?
HORATIO Míg halkan százig olvas valaki.	Horatio While one with moderate haste might tell a hundred.
MARCELLUS és BERNARDO Tovább, tovább.	Marcellus and Bernardo Longer, longer.
HORATIO Az én láttomra, nem.	Horatio Not when I saw't.
HAMLET Szakálla szürkés, nemde?	Hamlet His beard was grizzled–no?
HORATIO Aminőnek Éltébe' láttam: oly ezüst-deres	Horatio It was, as I have seen it in his life, A sable silver'd.
HAMLET Ma éjjel én is őrt állok: talán Eljő megint.	Hamlet I will watch to-night; Perchance 'twill walk again.
HORATIO El, én kezeskedem.	Horatio I warrant it will.
HAMLET Ha hős atyám alakját vészi föl, Megszólítom, ha mindjárt a pokol Tátong reám s parancsol hallgatást. Kérlek, ha eddig e látvány titok, Tartsátok azt tovább is rejtve még; S akármi olyas történjék ez éjjel, Vegyétek észre bár, de nyelvre ne. Jóságtok díja meglesz. Járjatok Békével. Úgy éjfél előtt, az őrsön Találkozunk.	Hamlet If it assume my noble father's person, I'll speak to it, though hell itself should gape And bid me hold my peace. I pray you all, If you have hitherto conceal'd this sight, Let it be tenable in your silence still; And whatsoever else shall hap to-night, Give it an understanding, but no tongue I will requite your loves. So, fare you well Upon the platform, 'twixt eleven and twelve, I'll visit you.
MIND Tisztünk fönségedé.	All Our duty to your honour.
HAMLET Barátságtok, s viszont. Most áldjon Isten. Horatio, Marcellus és Bernardo el. Atyám árnyéka fegyverben! Gonosz, Rút cselt gyanítok: bár éj volna már! Csitt, lélek, addig. Rút csiny nem marad, Borítsa bár egész föld, föld alatt. El.	Hamlet Your loves, as mine to you: farewell. Exeunt all but HAMLET My father's spirit in arms! all is not well; I doubt some foul play: would the night were come! Till then sit still, my soul: foul deeds will rise, Though all the earth o'erwhelm them, to men's eyes. Exit

3. szín

Szoba Polonius házában.	Scene 3. A room in Polonius' house.
Laertes és Ophelia jőnek.	Enter LAERTES and OPHELIA
LAERTES Poggyászom a hajón; Isten veled Aztán, ha kedvező szél lesz; hugom, S indul hajó: ne szunnyadj ám, hanem Halljak felőled.	Laertes My necessaries are embark'd: farewell And, sister, as the winds give benefit And convoy is assistant, do not sleep, But let me hear from you.
OPHELIA Kétkednél azon?	Ophelia Do you doubt that?
LAERTES Mi nézi Hamlet bíbelő kegyét Vedd azt divatnak s játszi vér gyanánt; Vedd ibolyának az ifjú tavasztól. – Korán nyit, elhull, kedves; de mulékony, Illatja, színe pillanatnyi élv – Ne többnek.	Laertes For Hamlet and the trifling of his favour, Hold it a fashion and a toy in blood, A violet in the youth of primy nature, Forward, not permanent, sweet, not lasting, The perfume and suppliance of a minute; No more.
OPHELIA Ó, ne?	Ophelia No more but so?
LAERTES Mondom; annyinak. Mert nem csupán idomra és tömegben Nő a természet; e templommal együtt Az elme, lélek belszolgálata Szintén öregbül. Most talán szeret; Tán ronda célzat még nem szennyezi Szándéka értékét; de óvakodjál Amily nagy ő, szándéka nem övé, Mert szűletése rabja maga is. Nem kérhet ő, mint közsorsú személy, Leányt magának; mert egész haza Jólléte, üdve, lépésén forog. Azért e lépésnek határt ama Test szavazatja s engedélye szab, Amelynek ő feje. Ha hát szeret; Mint mondja, illő hinned józanul Amennyiben saját állása, rangja Be hagyja tettel a szót váltani Azaz, míg Dánia is mellé szavaz. Vedd fontolóra hát, mily csorba éri Becsűleted, ha túl-bízó fülekkel Dalára hallgatsz, vagy szívet veszítsz, Vagy szenvedélye zaklatásinak, Melyen nem úr, szűz kincsed megnyitod. Vigyázz, Ophelia, szép hugom, vigyázz; Állj tartalékban vonzalmad megett, Vágyak s veszély lőtávolán kivűl. A legszemérmesb lányka is pazar, Kecseit habár a holdnak fölfedi. Erény se ment a rágalmas fulánktól, Üszög senyveszti a tavasz szülöttit Gyakran előbb, mint bimbajok fesel; S az ifjúság harmatdús hajnalán A mételyes kór legjárványosabb. Óvd hát magad, legbiztosb a vigyázat; Az ifjú, ha más nincs, magára lázad.	Laertes Think it no more; For nature, crescent, does not grow alone In thews and bulk, but, as this temple waxes, The inward service of the mind and soul Grows wide withal. Perhaps he loves you now, And now no soil nor cautel doth besmirch The virtue of his will: but you must fear, His greatness weigh'd, his will is not his own; For he himself is subject to his birth He may not, as unvalued persons do, Carve for himself; for on his choice depends The safety and health of this whole state; And therefore must his choice be circumscribed Unto the voice and yielding of that body Whereof he is the head. Then if he says he loves you, It fits your wisdom so far to believe it As he in his particular act and place May give his saying deed; which is no further Than the main voice of Denmark goes withal. Then weigh what loss your honour may sustain, If with too credent ear you list his songs, Or lose your heart, or your chaste treasure open To his unmaster'd importunity. Fear it, Ophelia, fear it, my dear sister, And keep you in the rear of your affection, Out of the shot and danger of desire. The chariest maid is prodigal enough, If she unmask her beauty to the moon Virtue itself 'scapes not calumnious strokes The canker galls the infants of the spring, Too oft before their buttons be disclosed, And in the morn and liquid dew of youth Contagious blastments are most imminent. Be wary then; best safety lies in fear Youth to itself rebels, though none else near.
OPHELIA Megtartom e szép lecke bényomásit Őrül szivemnek. De, jó bácsikám, Magad se tégy úgy, mint rossz pap, nekem Az égbe tüskés, zord ösvényt mutatván, Míg ő szeles, hiú kéjenc gyanánt Az élvek rózsás útjain halad, Feledve, mit papolt.	Ophelia I shall the effect of this good lesson keep, As watchman to my heart. But, good my brother, Do not, as some ungracious pastors do, Show me the steep and thorny way to heaven; Whiles, like a puff'd and reckless libertine, Himself the primrose path of dalliance treads, And recks not his own rede.
LAERTES Attól ne félj. De késem is már; – itt jő az atyám. Polonius jő. Két üdv, az áldást kétszer venni el; Másod bucsúra alkalom mosolyg.	Laertes O, fear me not. I stay too long: but here my father comes. Enter POLONIUS A double blessing is a double grace, Occasion smiles upon a second leave.
POLONIUS Még itt, Laertes? Ejh! siess, siess. A szél vitorlád vállán ül; hajóra! Várnak. Ne, még ez, – áldásom veled; Kezét Laertes fejére teszi. S elmédbe vésd jól e nehány szabályt. A gondolatnak nyelve sose keljen Nálad, se tettre ferde gondolat. Légy nyájas ámbár, de ne köznapi; Kémlelve rostáld meg barátidat, Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal; De minden első jöttment cimbora Üdvözletén ne koptasd tenyered. Kerüld a patvart; de, ha benne vagy, Végezd, hogy ellened másszor kerüljön, Füled mindenki bírja, szód kevés; Itéletet hallj bárkitől, ne mondj. Öltözz, miképp erszényedtől telik, Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán, Mert a ruha jellemzi emberét, S a franciák közt a jobb rangbeli Legválasztékosabb főmester ebben. Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel Elveszti önmagát, el a barátot; Viszont, adósság a gazdálkodás Hegyét tompítja. Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, Következik, hogy ál máshoz se léssz. Isten veled: áldásom benned ezt Érlelje meg majd.	Lord Polonius Yet here, Laertes! aboard, aboard, for shame! The wind sits in the shoulder of your sail, And you are stay'd for. There; my blessing with thee! And these few precepts in thy memory See thou character. Give thy thoughts no tongue, Nor any unproportioned thought his act. Be thou familiar, but by no means vulgar. Those friends thou hast, and their adoption tried, Grapple them to thy soul with hoops of steel; But do not dull thy palm with entertainment Of each new-hatch'd, unfledged comrade. Beware Of entrance to a quarrel, but being in, Bear't that the opposed may beware of thee. Give every man thy ear, but few thy voice; Take each man's censure, but reserve thy judgment. Costly thy habit as thy purse can buy, But not express'd in fancy; rich, not gaudy; For the apparel oft proclaims the man, And they in France of the best rank and station Are of a most select and generous chief in that. Neither a borrower nor a lender be; For loan oft loses both itself and friend, And borrowing dulls the edge of husbandry. This above all: to thine ownself be true, And it must follow, as the night the day, Thou canst not then be false to any man. Farewell: my blessing season this in thee!
LAERTES Én alázatos Bucsút veszek hát, jó uram.	Laertes Most humbly do I take my leave, my lord.
POLONIUS Menj, az idő hí; várnak a cselédid.	Lord Polonius The time invites you; go; your servants tend.
LAERTES Élj boldogul, Ophelia; Eszedbe jusson, mit mondtam.	Laertes Farewell, Ophelia; and remember well What I have said to you.
OPHELIA Bezárva Elmémben őrzöm, s kulcsa nálad áll.	Ophelia 'Tis in my memory lock'd, And you yourself shall keep the key of it.
LAERTES Élj boldogul. Laertes el.	Laertes Farewell. Exit
POLONIUS Mi az? Mit mondott ő, Ophelia?	Lord Polonius What is't, Ophelia, be hath said to you?
OPHELIA Könyörgök, Hamlet úrról ejte szót.	Ophelia So please you, something touching the Lord Hamlet.
POLONIUS Igen! Jó, hogy eszembe jut. Úgy hallom, ő gyakran bizalmas órát Áldoz neked mostanság, s hogy te is Nagyon szabad s kész voltál elfogadni. Ha így van (és ezt így sugák nekem, Intés gyanánt, be), meg kell mondanom Nem érted oly tisztán magad, miképp Lányomhoz illik, és becsűletedhez. Mennyire vagytok? Mondd ki a valót.	Lord Polonius Marry, well bethought 'Tis told me, he hath very oft of late Given private time to you; and you yourself Have of your audience been most free and bounteous If it be so, as so 'tis put on me, And that in way of caution, I must tell you, You do not understand yourself so clearly As it behoves my daughter and your honour. What is between you? give me up the truth.
OPHELIA Több ízben árult már vonzalmat el Irántam mostanság, uram.	Ophelia He hath, my lord, of late made many tenders Of his affection to me.
POLONIUS Mit! Vonzalom! Gyermekleány beszéd, Járatlané az ily veszélyes ügyben. S hiszed, amit árul? vagy minek hivod.	Lord Polonius Affection! pooh! you speak like a green girl, Unsifted in such perilous circumstance. Do you believe his tenders, as you call them?
OPHELIA Én nem tudom, mit gondoljak, uram.	Ophelia I do not know, my lord, what I should think.
POLONIUS No, megtanítlak: gondold, csecsemő vagy, Minthogy valódi árunak vevéd A semmi-árut. Több árt szabj magadnak, Különben (hogy ne törjük e szegény szó Nyakát tovább) elárulsz engem is.	Lord Polonius Marry, I'll teach you: think yourself a baby; That you have ta'en these tenders for true pay, Which are not sterling. Tender yourself more dearly; Or–not to crack the wind of the poor phrase, Running it thus–you'll tender me a fool.
OPHELIA Atyám, szerelmét úgy ajánlta, mint Becsűlet és szokás.	Ophelia My lord, he hath importuned me with love In honourable fashion.
POLONIUS Az! az! szokás, jól mondod; ejh, eredj.	Lord Polonius Ay, fashion you may call it; go to, go to.
OPHELIA És szentesíté ajka vallomását Az ég majd minden fogadásival.	Ophelia And hath given countenance to his speech, my lord, With almost all the holy vows of heaven.
POLONIUS Lép a rigónak; úgy, igen. Tudom, Ha lángol a vér, mily pazérul ad A nyelvnek a sziv ilyen fogadást. E fényt, leányom – több világa, mint Melegje, és kialszik, míg rakod – Tűznek ne vedd ám. Légy jövőre szűzi Jelenléteddel kissé fukarabb; Szabd múlatásid értékét magasbra, Mint hogy parancsra állj. Hamletre nézve Higgy benne annyit: ő ifjú, s nagyobb Körben csaponghat, mint neked lehet. Rövídeden, ne bízz, Ophelia, Fogadásiban, mert mind alkusz-fogás, Nem oly szinű, mint a burok mutatja, Csak vétkes üzlet szóvivője mind, Bár színre jámbor, istenes kötés, Rászedni jobban. Egy szó mint ezer, Nyiltan kimondva, én nem akarom, Hogy többet oly olcsó perced legyen, Hogy Hamlet úrral szót válts vagy beszélj. Légy rajta, kérlek; most járj útadon.	Lord Polonius Ay, springes to catch woodcocks. I do know, When the blood burns, how prodigal the soul Lends the tongue vows: these blazes, daughter, Giving more light than heat, extinct in both, Even in their promise, as it is a-making, You must not take for fire. From this time Be somewhat scanter of your maiden presence; Set your entreatments at a higher rate Than a command to parley. For Lord Hamlet, Believe so much in him, that he is young And with a larger tether may he walk Than may be given you: in few, Ophelia, Do not believe his vows; for they are brokers, Not of that dye which their investments show, But mere implorators of unholy suits, Breathing like sanctified and pious bawds, The better to beguile. This is for all I would not, in plain terms, from this time forth, Have you so slander any moment leisure, As to give words or talk with the Lord Hamlet. Look to't, I charge you: come your ways.
OPHELIA Szót fogadok, uram. Mind el.	Ophelia I shall obey, my lord. Exeunt

4. szín

Az emelt tér.	Scene 4. The platform.
Hamlet, Horatio és Marcellus jőnek.	Enter HAMLET, HORATIO, and MARCELLUS
HAMLET A lég erősen mar; bizony hideg van.	Hamlet The air bites shrewdly; it is very cold.
HORATIO Csípős, kegyetlen éles levegő.	Horatio It is a nipping and an eager air.
HAMLET Hány óra most?	Hamlet What hour now?
HORATIO Tizenkettő felé.	Horatio I think it lacks of twelve.
MARCELLUS De már elverte.	Hamlet No, it is struck.
HORATIO El? No nem hallám: igy hát közelg a szellem Szokott sétái rendes ideje. Kívülről harsonák és üdvlövés. Mi ez, uram?	Horatio Indeed? I heard it not: then it draws near the season Wherein the spirit held his wont to walk. A flourish of trumpets, and ordnance shot off, within What does this mean, my lord?
HAMLET Ma éjjel fent van s dőzsöl a király, Nagy dáridóján bősz tánc tántorog; S amint leönti Rajna kortyait, Az üst-dob és rézkürtök így riadnak Reá dicső tust.	Hamlet The king doth wake to-night and takes his rouse, Keeps wassail, and the swaggering up-spring reels; And, as he drains his draughts of Rhenish down, The kettle-drum and trumpet thus bray out The triumph of his pledge.
HORATIO Hát ez a szokás?	Horatio Is it a custom?
HAMLET Ez ám bizony De szerintem – ámbár én honos vagyok S belészülettem – oly szokás, melyet Megtörni tisztesb, mint megtartani. E kába lagzi, mind kelet- s nyugatra, Más nemzeteknél csúnya hírbe hoz Iszákos a nevünk s utána disznó Cím is ragad még; s e szokás, valóban, Bár tetteink megütnék a tökélyt, Jó hírnevünk savát, ízét veszi. Mint egyes ember – gyakran megesik – Természet ütvén rá csúf bélyeget Születésekor (miben pedig nem ok Mintákhoz a természet kötve nincs); Vagy szerfölötti vér-vegyűlet által, Mely romboló az ész bástyáinak; Vagy csak szokásból, mely túl-erjedőleg Elsavanyítá a tetszetős modort Ily ember is, mondám, ez egy hibáért – Viselje bár, mint természet jegyét, Vagy vakszerencse foltját, és különben Erénye lenne tiszta, mint az üdv, S oly végtelen, mint embertől telik – Ez egy hibáért a közvéleményben Süllyedni, veszni tér: a cseppnyi rossz Eloltja benne a nemesb valót, Önnön gyalázatára. Szellem jő.	Hamlet Ay, marry, is't But to my mind, though I am native here And to the manner born, it is a custom More honour'd in the breach than the observance. This heavy-headed revel east and west Makes us traduced and tax'd of other nations They clepe us drunkards, and with swinish phrase Soil our addition; and indeed it takes From our achievements, though perform'd at height, The pith and marrow of our attribute. So, oft it chances in particular men, That for some vicious mole of nature in them, As, in their birth–wherein they are not guilty, Since nature cannot choose his origin– By the o'ergrowth of some complexion, Oft breaking down the pales and forts of reason, Or by some habit that too much o'er-leavens The form of plausive manners, that these men, Carrying, I say, the stamp of one defect, Being nature's livery, or fortune's star,– Their virtues else–be they as pure as grace, As infinite as man may undergo– Shall in the general censure take corruption From that particular fault: the dram of eale Doth all the noble substance of a doubt To his own scandal.
HORATIO Ní, uram, jő!	Horatio Look, my lord, it comes! Enter Ghost
HAMLET Ó, irgalomnak minden angyali S ti égi szolgák, most őrizzetek! Légy üdvezült lény – kárhozott manó, Hozd ég fuvalmát, vagy pokol lehét, Gonosz legyen bár célod, vagy kegyes De oly kérdéses alakban jelensz meg, Hogy szólnom kell veled. Idézlek, Hamlet, Király, atyám, fejedelmi dán: felelj! Ne hagyj tudatlanságban szétrepednem, Ó, mondd, miérthogy szentelt csontjaid Elszaggaták viaszpóláikat? Miérthogy a sír, melybe csöndesen Láttunk betéve, megnyitá nehéz Márvány inyét, hogy így kivessen újra? Szólj, mit jelent ez, hogy te, holt tetem, Egész acélban így feljársz a hold Fakó fényére, borzasztván az éjt? S mi, természet bohói, annyira Megrázkódunk sok rémes gondolattól, Mely túlhaladja értelmünk körét? Szólj, mit jelent ez? mért van? mit tegyünk? A Szellem int Hamletnek.	Hamlet Angels and ministers of grace defend us! Be thou a spirit of health or goblin damn'd, Bring with thee airs from heaven or blasts from hell, Be thy intents wicked or charitable, Thou comest in such a questionable shape That I will speak to thee: I'll call thee Hamlet, King, father, royal Dane: O, answer me! Let me not burst in ignorance; but tell Why thy canonized bones, hearsed in death, Have burst their cerements; why the sepulchre, Wherein we saw thee quietly inurn'd, Hath oped his ponderous and marble jaws, To cast thee up again. What may this mean, That thou, dead corse, again in complete steel Revisit'st thus the glimpses of the moon, Making night hideous; and we fools of nature So horridly to shake our disposition With thoughts beyond the reaches of our souls? Say, why is this? wherefore? what should we do? Ghost beckons HAMLET
HORATIO Int, hogy kövessed, mintha közleni Akarna fontos valamit veled, Csupán magaddal.	Horatio It beckons you to go away with it, As if it some impartment did desire To you alone.
MARCELLUS Ím, mily nyájasan Lendíti karját félrébb hely felé De mégse menj.	Marcellus Look, with what courteous action It waves you to a more removed ground But do not go with it.
HORATIO Ne, semmi szín alatt.	Horatio No, by no means.
HAMLET Itt nem beszél: tehát megyek vele.	Hamlet It will not speak; then I will follow it.
HORATIO Ne tedd, uram!	Horatio Do not, my lord.
HAMLET De mit félnék, ugyan? Egy tű-fokát nem ér az életem; S a lelkem – abban ő mi kárt tehet, Mely halhatatlan lény, mint ő maga? Lám, egyre int karjával: – én megyek.	Hamlet Why, what should be the fear? I do not set my life in a pin's fee; And for my soul, what can it do to that, Being a thing immortal as itself? It waves me forth again: I'll follow it.
HORATIO De hátha kísért: a folyamba csal, Vagy borzadályos sziklacsúcsra, mely Tengerbe bókol, talpánál kiebb? S ott más iszonytatóbb alakra válva, Eszétől fosztja meg fönségedet, És őrületbe ránt? Gondold meg ezt; Kétségbeejtő már a hely maga, Bősz képzetet szül attól minden agy, Látván a tengert oly sok ölnyire S hallván alatta zúgni.	Horatio What if it tempt you toward the flood, my lord, Or to the dreadful summit of the cliff That beetles o'er his base into the sea, And there assume some other horrible form, Which might deprive your sovereignty of reason And draw you into madness? think of it The very place puts toys of desperation, Without more motive, into every brain That looks so many fathoms to the sea And hears it roar beneath.
HAMLET Egyre int Csak menj! követlek.	Hamlet It waves me still. Go on; I'll follow thee.
MARCELLUS De nem méssz, uram!	Marcellus You shall not go, my lord.
HAMLET Bocsássatok.	Hamlet Hold off your hands.
HORATIO Fogadj szót: nem hagyunk.	Horatio Be ruled; you shall not go.
HAMLET Sorsom kiált, és minden kis inat E testben oly rugós keményre edz, Mint a neméai oroszlán idegje. Szellem int. Mindegyre int. – Le a kezet, urak – Kitépve magát. Mert Isten engem! szellemet csinálok Abból, ki nem bocsát. Félrébb, ha mondom! Csak menj! követlek. Szellem és Hamlet el.	Hamlet My fate cries out, And makes each petty artery in this body As hardy as the Nemean lion's nerve. Still am I call'd. Unhand me, gentlemen. By heaven, I'll make a ghost of him that lets me! I say, away! Go on; I'll follow thee. Exeunt Ghost and HAMLET
HORATIO A képzelődés bőszültté teszi.	Horatio He waxes desperate with imagination.
MARCELLUS Kövessük! nem jó így magára hagyni.	Marcellus Let's follow; 'tis not fit thus to obey him.
HORATIO Utána hát. Mi lesz ebből, öcsém?	Horatio Have after. To what issue will this come?
MARCELLUS Rohadt az államgépben valami.	Marcellus Something is rotten in the state of Denmark.
HORATIO Ég hozza jóra.	Horatio Heaven will direct it.
MARCELLUS Menjünk hát, kövessük. Elmennek.	Marcellus Nay, let's follow him. Exeunt

5. szín

Az emelt térnek egy félrébb eső része.	Scene 5. Another part of the platform.
Szellem és Hamlet jőnek.	Enter GHOST and HAMLET
HAMLET Hová vezetsz? szólj! nem megyek tovább.	Hamlet Where wilt thou lead me? speak; I'll go no further.
SZELLEM Figyelj.	Ghost Mark me.
HAMLET Fogok.	Hamlet I will.
SZELLEM Az én órám közel, Hogy visszatérjek gyötrő kénköves Lángok közé.	Ghost My hour is almost come, When I to sulphurous and tormenting flames Must render up myself.
HAMLET Ó, jaj, szegény szellem!	Hamlet Alas, poor ghost!
SZELLEM Ne szánj; figyelmezz arra komolyan Amit beszélek.	Ghost Pity me not, but lend thy serious hearing To what I shall unfold.
HAMLET Szólj, meghallani Köteles vagyok.	Hamlet Speak; I am bound to hear.
SZELLEM Az, megbosszulni is, Ha meghallottad.	Ghost So art thou to revenge, when thou shalt hear.
HAMLET Mit?	Hamlet What?
SZELLEM Én atyádnak szelleme vagyok; Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig, S nappal bezárva lenni láng között, Míg földi létem undok bűne mind Kiég s letisztul. Csak ne voln' tilos, Börtönlakom titkát elmondani Olyat fedeznék föl, hogy legkisebb Szavára lelked hánytorogna fel, Megfagyna ifju véred, s két szemed, Köréből, mint csillag szökellne ki, Szétválna fürtbe kondorult hajad S élére állna minden szál külön, Mint tüske-állat zörgő tollai De ily örök jelentés nem való Hús-vér füleknek. – Ó, figyelj, figyelj! – Ha szeretted édes atyádat valaha –	Ghost I am thy father's spirit, Doom'd for a certain term to walk the night, And for the day confined to fast in fires, Till the foul crimes done in my days of nature Are burnt and purged away. But that I am forbid To tell the secrets of my prison-house, I could a tale unfold whose lightest word Would harrow up thy soul, freeze thy young blood, Make thy two eyes, like stars, start from their spheres, Thy knotted and combined locks to part And each particular hair to stand on end, Like quills upon the fretful porpentine But this eternal blazon must not be To ears of flesh and blood. List, list, O, list! If thou didst ever thy dear father love–
HAMLET Ó, Isten!	Hamlet O God!
SZELLEM Bosszúld meg rút, erőszakos halálát.	Ghost Revenge his foul and most unnatural murder.
HAMLET Erőszakos?	Hamlet Murder!
SZELLEM Rút és erőszakos – nincs rá egyéb szó, De szörnyű rút, s természet elleni.	Ghost Murder most foul, as in the best it is; But this most foul, strange and unnatural.
HAMLET Ó, hadd tudom hát, s oly gyors szárnyakon, Mint a fohász s szerelmi gondolat, Szálljak bosszúmra.	Hamlet Haste me to know't, that I, with wings as swift As meditation or the thoughts of love, May sweep to my revenge.
SZELLEM Képesnek talállak. Butább is volnál, mint a buja gyom, Mely Léthe partján lustán gyökerez, Ha erre meg nem indulnál. Figyelj hát. Kertemben alvám – így adják elő – S megmart a kígyó: ily koholt mesével Dugák be csúfra Dánország fülét Vesztem felől; de tudd meg, lelkes ifjú, Amely kigyó atyád halálra marta, Most koronáját viseli.	Ghost I find thee apt; And duller shouldst thou be than the fat weed That roots itself in ease on Lethe wharf, Wouldst thou not stir in this. Now, Hamlet, hear 'Tis given out that, sleeping in my orchard, A serpent stung me; so the whole ear of Denmark Is by a forged process of my death Rankly abused: but know, thou noble youth, The serpent that did sting thy father's life Now wears his crown.
HAMLET Nagybátyám! Ó, az én próféta lelkem!	Hamlet O my prophetic soul! My uncle!
SZELLEM Az, a parázna, vérnősző barom; Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal (Ó, átkos ész, ajándék, melyek így Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos Kéjére színleg feddhetlen királyném Kedvét. Ó, Hamlet, ez volt a bukás! Tőlem, kinek szerelme oly nemes volt, Hogy még karöltve járt a mátkai Szent fogadással; egy cudarhoz esni, Kit, hozzám mérve, koldusan hagyott Már a természet is. De, míg a szűz erény nem tántorul, Bár égi képben űzze bujaság Ellenben a kéj, bárha fényes angyal A társa, égi ággyal eltelik S ganajba duszkál. De halkan! érzem a hajnal lehét; Rövid legyünk. Amint kertemben alvám – Ez volt szokásom minden délután – Meglopta bátyád ezt a biztos órát, Üvegben átkos csalmatok levével, S fülhézagomba ömté e nedű Bélpoklos csöppjeit, melynek hatása A vérnek oly halálos ellene, Hogy gyorsan átfut, mint a kéneső, A testbe' minden ösvényt és kaput, S mint tejbe csöppent oltó a tejet, Megoltja, összerántja hirtelen A híg, az ép vért: így történt velem Egyszerre undok ótvar kérgezé, Csömörletes héjjal, Lázár gyanánt; Szép síma testemet. Így lettem én el, hajh! testvérem által, Éltem, királyném, koronám nekül; Levágva épen bűneim virágján, Nem gyónva, kenve, nem áldozva meg, Nem vetve számot, sőt számolni küldve Minden hamisságimmal fejemen Irtóztató! irtóztató! irtóztató! – Ha van belőlem benned vér, ne tűrd ezt; Ne engedd Dánia királyi ágyát Vérbujaságnak átkos fekhelyűl. De, bárhogyan látsz e boszú müvéhez, Elméd maradjon tiszta, és ne törjön Anyádra lelked: bízd az égre őt S mind a tövisre, mely keblében él Az csípje, szúrja. Most Isten veled; A fénybogár jelenti, hogy virrad, Halványodik hatástalan tüze. Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak. El.	Ghost Ay, that incestuous, that adulterate beast, With witchcraft of his wit, with traitorous gifts,– O wicked wit and gifts, that have the power So to seduce!–won to his shameful lust The will of my most seeming-virtuous queen O Hamlet, what a falling-off was there! From me, whose love was of that dignity That it went hand in hand even with the vow I made to her in marriage, and to decline Upon a wretch whose natural gifts were poor To those of mine! But virtue, as it never will be moved, Though lewdness court it in a shape of heaven, So lust, though to a radiant angel link'd, Will sate itself in a celestial bed, And prey on garbage. But, soft! methinks I scent the morning air; Brief let me be. Sleeping within my orchard, My custom always of the afternoon, Upon my secure hour thy uncle stole, With juice of cursed hebenon in a vial, And in the porches of my ears did pour The leperous distilment; whose effect Holds such an enmity with blood of man That swift as quicksilver it courses through The natural gates and alleys of the body, And with a sudden vigour doth posset And curd, like eager droppings into milk, The thin and wholesome blood: so did it mine; And a most instant tetter bark'd about, Most lazar-like, with vile and loathsome crust, All my smooth body. Thus was I, sleeping, by a brother's hand Of life, of crown, of queen, at once dispatch'd Cut off even in the blossoms of my sin, Unhousel'd, disappointed, unanel'd, No reckoning made, but sent to my account With all my imperfections on my head O, horrible! O, horrible! most horrible! If thou hast nature in thee, bear it not; Let not the royal bed of Denmark be A couch for luxury and damned incest. But, howsoever thou pursuest this act, Taint not thy mind, nor let thy soul contrive Against thy mother aught: leave her to heaven And to those thorns that in her bosom lodge, To prick and sting her. Fare thee well at once! The glow-worm shows the matin to be near, And 'gins to pale his uneffectual fire Adieu, adieu! Hamlet, remember me. Exit
HAMLET Ó, ég minden lakói! Föld! S mi még? A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem. Ne váljatok tüstént vénné, inak! De tartsatok merőn. Eszembe juss? Igen, szegény szellem, míg e zavart Golyóban székel az emlékezet. Eszembe juss? Igen, letörlök emlékezetem Lapjáról minden léha jegyzetet, Könyvek tanácsit, képet, benyomást, Mit vizsga ifjú-kor másolt reá; És csak parancsod éljen egyedűl Agyam könyvében, nem vegyülve más Alábbvalókkal; úgy van, esküszöm. Ó, jaj! rémséges asszony! Ó, gaz – mosolygó, átkozott gazember! Hol a tárcám – leírom, hadd irom le Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet; Legalább a dán király bizonnyal az. Ír. No, bátya, itt vagy. Most a jelszavam És az: »Isten veled! Eszedbe jussak.« Esküm van arra már.	Hamlet O all you host of heaven! O earth! what else? And shall I couple hell? O, fie! Hold, hold, my heart; And you, my sinews, grow not instant old, But bear me stiffly up. Remember thee! Ay, thou poor ghost, while memory holds a seat In this distracted globe. Remember thee! Yea, from the table of my memory I'll wipe away all trivial fond records, All saws of books, all forms, all pressures past, That youth and observation copied there; And thy commandment all alone shall live Within the book and volume of my brain, Unmix'd with baser matter: yes, by heaven! O most pernicious woman! O villain, villain, smiling, damned villain! My tables,–meet it is I set it down, That one may smile, and smile, and be a villain; At least I'm sure it may be so in Denmark: Writing So, uncle, there you are. Now to my word; It is 'Adieu, adieu! remember me.' I have sworn 't.
HORATIO Künn. Uram! uram!	Marcellus and Horatio Within My lord, my lord,–
MARCELLUS Künn. Hamlet királyfi!	Marcellus Within Lord Hamlet,–
HORATIO Künn. Óvja őt az ég!	Horatio Within Heaven secure him!
MARCELLUS Künn. Úgy adja Isten!	Hamlet So be it!
HORATIO Künn. Ha hó! Uram! Fönséges úr! hahó!	Horatio Within Hillo, ho, ho, my lord!
HAMLET Hahó! csak erre, szolgám, erre! erre! Horatio és Marcellus jőnek.	Hamlet Hillo, ho, ho, boy! come, bird, come. Enter HORATIO and MARCELLUS
MARCELLUS Nos, hercegem?	Marcellus How is't, my noble lord?
HORATIO Mi újság, jó uram?	Horatio What news, my lord?
HAMLET Ó, rendkivűli!	Hamlet O, wonderful!
HORATIO Mondd el, jó uram.	Horatio Good my lord, tell it.
HAMLET Nem, mert tovább adnátok.	Hamlet No; you'll reveal it.
HORATIO Én, uram? Nem én, az égre!	Horatio Not I, my lord, by heaven.
MARCELLUS Én se, hercegem.	Marcellus Nor I, my lord.
HAMLET Mit szólatok hát: emberelme csak Fel bírja-é gondolni ezt? – Hanem Hallgatni fogtok?	Hamlet How say you, then; would heart of man once think it? But you'll be secret?
HORATIO és MARCELLUS Esküszünk, uram.	Horatio and Marcellus Ay, by heaven, my lord.
HAMLET Nincs oly gazember széles Dániában – Ki megrögzött cinkos ne volna.	Hamlet There's ne'er a villain dwelling in all Denmark But he's an arrant knave.
HORATIO Ezt Tudtunkra adni, nincs szükség, uram, Sírból jövő szellemre.	Horatio There needs no ghost, my lord, come from the grave To tell us this.
HAMLET No, igaz; Igazatok van; így hát, gondolom, Minden további formaság nekül Rázzunk kezet, s váljunk el, uraim. Ti, merre dolgotok hí s kedvetek, Mert dolga, kedve van mindenkinek, Amilyen, olyan; én, szegény fejem, Lássátok, én megyek könyörgeni.	Hamlet Why, right; you are i' the right; And so, without more circumstance at all, I hold it fit that we shake hands and part You, as your business and desire shall point you; For every man has business and desire, Such as it is; and for mine own poor part, Look you, I'll go pray.
HORATIO Ez csak hiú, zavart beszéd, uram.	Horatio These are but wild and whirling words, my lord.
HAMLET Sajnálom, hogyha sért; bizony, szivemből, Bizony!	Hamlet I'm sorry they offend you, heartily; Yes, 'faith heartily.
HORATIO Nincs benne sértés, jó uram.	Horatio There's no offence, my lord.
HAMLET Szent-Patrik-úgyse, van! Horatio, Még sok. Mi ezt a látványt illeti Becsűletes kisértet, mondhatom; Köztünk mi történt, ezt ha tudni vágytok, Barátim, e vágyat nyomjátok el; S most, mint barátok, iskolás, vitézi Bajtársak, egy hitvány kérést nekem Megtesztek, úgye?	Hamlet Yes, by Saint Patrick, but there is, Horatio, And much offence too. Touching this vision here, It is an honest ghost, that let me tell you For your desire to know what is between us, O'ermaster 't as you may. And now, good friends, As you are friends, scholars and soldiers, Give me one poor request.
HORATIO Meg, uram; mi az?	Horatio What is't, my lord? we will.
HAMLET Amit ez éjjel láttatok, soha Ki nem beszélni.	Hamlet Never make known what you have seen to-night.
HORATIO és MARCELLUS Nem, nem, jó uram.	Horatio and Marcellus My lord, we will not.
HAMLET De hát esküdjetek.	Hamlet Nay, but swear't.
HORATIO Hitem reá, Hogy én nem.	Horatio In faith, My lord, not I.
MARCELLUS Én se, jó uram; hitem rá.	Marcellus Nor I, my lord, in faith.
HAMLET Kardomra!	Hamlet Upon my sword.
MARCELLUS Már megesküvénk, uram.	Marcellus We have sworn, my lord, already.
HAMLET De a kardomra kell! kardomra kell!	Hamlet Indeed, upon my sword, indeed.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Ha, ha! te mondod, hé? ott vagy, te jópénz? – Halljátok e fickót a pincelyukban? – Lássunk a hithez.	Hamlet Ah, ha, boy! say'st thou so? art thou there, truepenny? Come on–you hear this fellow in the cellarage– Consent to swear.
HORATIO Tedd fel hát, uram.	Horatio Propose the oath, my lord.
HAMLET Ki nem beszélni, amit láttatok, soha, Kardomra esküsztök.	Hamlet Never to speak of this that you have seen, Swear by my sword.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Hic et ubique? Úgy váltsunk helyet. Jerünk idébb, urak. Szablyámra ismét a kezeket, S hogy a halottról nem szóltok soha, Kardomra esküsztök.	Hamlet Hic et ubique? then we'll shift our ground. Come hither, gentlemen, And lay your hands again upon my sword Never to speak of this that you have heard, Swear by my sword.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Jól mondád, vén vakand! oly gyorsan áskálsz? Derék egy árkász! Másuvá, barátim.	Hamlet Well said, old mole! canst work i' the earth so fast? A worthy pioner! Once more remove, good friends.
HORATIO Ó, boldog Isten! De mindez oly csudás, oly idegen.	Horatio O day and night, but this is wondrous strange!
HAMLET Hát üdvözöld, mint idegent szokás. Több dolgok vannak földön és egen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes. De jerünk tovább Itt, mint elébb: az Isten úgy segéljen, Bármily fonákul viselem magam – Minthogy talán, úgy látom, ildomos lesz Ezentúl furcsa álcát öltenem – Hogy, látva engem ilyenkor, soha Nem fontok így kart, nem ráztok fejet, Se kétesen ily szót nem ejtetek »Jó, jó, mi tudjuk;« vagy: »ha mi akarnók;« Vagy: »szólhatnánk mi;« vagy: »lehetne csak!« Vagy bármi oly kétértelmű jelet, Hogy dolgaimban tudtok valamit. Ezt hogy nem tészitek: az Isten úgy Legyen irgalmas, kegyelmes legnagyobb Szükségetekben. Most esküdjetek.	Hamlet And therefore as a stranger give it welcome. There are more things in heaven and earth, Horatio, Than are dreamt of in your philosophy. But come; Here, as before, never, so help you mercy, How strange or odd soe'er I bear myself, As I perchance hereafter shall think meet To put an antic disposition on, That you, at such times seeing me, never shall, With arms encumber'd thus, or this headshake, Or by pronouncing of some doubtful phrase, As 'Well, well, we know,' or 'We could, an if we would,' Or 'If we list to speak,' or 'There be, an if they might,' Or such ambiguous giving out, to note That you know aught of me: this not to do, So grace and mercy at your most need help you, Swear.
SZELLEM Alant. Esküdjetek.	Ghost Beneath Swear.
HAMLET Nyugodj, felháborult szellem, nyugodj? Most hát, egész szivemmel, jó urak, Magamat ajánlom, s ha mi oly szegény egy Embertől, aminő Hamlet, telik, Szives barátságát hogy megmutassa Isten segélyivel, meglesz. Jerünk; De, kérlek, ujjotok mindég az ajkon. – Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt. No, jertek együtt. Mind el.	Hamlet Rest, rest, perturbed spirit! They swear So, gentlemen, With all my love I do commend me to you And what so poor a man as Hamlet is May do, to express his love and friending to you, God willing, shall not lack. Let us go in together; And still your fingers on your lips, I pray. The time is out of joint: O cursed spite, That ever I was born to set it right! Nay, come, let's go together. Exeunt

Második felvonás

1. szín

Szoba Polonius házában.	Scene 1. A room in Polonius' house.
Polonius és Rajnáld jőnek.	Enter POLONIUS and REYNALDO
POLONIUS Add által e pénzt, jó Rajnáld, neki, S ez irományokat.	Lord Polonius Give him this money and these notes, Reynaldo.
RAJNÁLD Meglesz, uram.	Reynaldo I will, my lord.
POLONIUS És szörnyü bölcsen téssz, Rajnáld, ha addig Felé se mégy, míg a viseletét Ki nem nyomoztad.	Lord Polonius You shall do marvellous wisely, good Reynaldo, Before you visit him, to make inquire Of his behavior.
RAJNÁLD Volt is szándokom.	Reynaldo My lord, I did intend it.
POLONIUS Derék; derék. No lásd, öcsém, elébb is Tudd meg, ki van dán Párisban lakó; Hogyan, ki és mi módon, hol, mi körben, Mi lábon élnek: és ha ily kerűlő, Ügyes kérdések által rájövél, Hogy ismerik fiam: mehetsz odább, Anélkül, hogy sajátlag kérdenéd. Tégy úgy, mikéntha ismernéd, de távol; »Apját, családját – mondjad – ismerem, Kissé magát is« – érted ezt?	Lord Polonius Marry, well said; very well said. Look you, sir, Inquire me first what Danskers are in Paris; And how, and who, what means, and where they keep, What company, at what expense; and finding By this encompassment and drift of question That they do know my son, come you more nearer Than your particular demands will touch it Take you, as 'twere, some distant knowledge of him; As thus, 'I know his father and his friends, And in part him: ' do you mark this, Reynaldo?
RAJNÁLD Igen, Uram, nagyon jól.	Reynaldo Ay, very well, my lord.
POLONIUS »Egy kissé magát is«, Mondhat'd: »de jól nem; és ha az, kire Én célozok: nagyon szilaj legény, Ez s ez hibája« – kenj aztán reá Csínyt, ami tetszik; ám, érts szót: ne olyast, Mi böcstelenség, attul óvakodj; De, hé, csak olyan hetyke, vad, szokott Kirúgást, ami együtt jár az ifju Szabad élettel.	Lord Polonius 'And in part him; but' you may say 'not well But, if't be he I mean, he's very wild; Addicted so and so:' and there put on him What forgeries you please; marry, none so rank As may dishonour him; take heed of that; But, sir, such wanton, wild and usual slips As are companions noted and most known To youth and liberty.
RAJNÁLD Mint a játék, uram,	Reynaldo As gaming, my lord.
POLONIUS No, vagy ivás, vívás, szitok, civódás, Bujálkodás: – eddig bátran mehetsz.	Lord Polonius Ay, or drinking, fencing, swearing, quarrelling, Drabbing: you may go so far.
RAJNÁLD Ez böcstelenség lenne rá, uram.	Reynaldo My lord, that would dishonour him.
POLONIUS Nem a bizony! csak ízét jól megadd. S nehogy másféle botrányt költs reá, Csak, hogy magának nem mindég ura; Mást nem akarnék; s oly csinján leheld Rá e hibákat, hogy mint a szabadság Szeplői, a láng-elme kitörő Villámi, s a szilaj vér féktelen Rohamja tűnjenek csupán elő, Mi mindennel köz.	Lord Polonius 'Faith, no; as you may season it in the charge You must not put another scandal on him, That he is open to incontinency; That's not my meaning: but breathe his faults so quaintly That they may seem the taints of liberty, The flash and outbreak of a fiery mind, A savageness in unreclaimed blood, Of general assault.
RAJNÁLD Úgyde, jó uram –	Reynaldo But, my good lord,–
POLONIUS Hogy mért csináld ezt?	Lord Polonius Wherefore should you do this?
RAJNÁLD Igen, azt szeretném Megtudni.	Reynaldo Ay, my lord, I would know that.
POLONIUS Hát, fiú, ez az én cselem; S úgy gondolom, hogy a fortély talál. Ha majd fiamra ily apró hibát kensz, Mint műre kis szenny, munka közt, ragad, Figyelj, Az embered, kiből szót lesni célod, Ha bármelyikben a mondott bünök Közől fiam talált léledzeni, Tódítja, meglásd, mint következik »Jaj, édes úr« – »barátom« – vagy: »kegyed« – Vagy ami cím, vagy szójárás divat Nép- s tájszerűleg –	Lord Polonius Marry, sir, here's my drift; And I believe, it is a fetch of wit You laying these slight sullies on my son, As 'twere a thing a little soil'd i' the working, Mark you, Your party in converse, him you would sound, Having ever seen in the prenominate crimes The youth you breathe of guilty, be assured He closes with you in this consequence; 'Good sir,' or so, or 'friend,' or 'gentleman,' According to the phrase or the addition Of man and country.
RAJNÁLD Jó; uram, tudom.	Reynaldo Very good, my lord.
POLONIUS Aztán, öcsém, elkezdi, hogy – izé – Mit akartam mondani? – No lám, biz' Isten. Akartam én valamit mondani – Hol is hagyám el?	Lord Polonius And then, sir, does he this–he does–what was I about to say? By the mass, I was about to say something: where did I leave?
RAJNÁLD Tódítja majd, amint következik »Barátom!« »édes úr« – vagy más ilyen.	Reynaldo At 'closes in the consequence,' at 'friend or so,' and 'gentleman.'
POLONIUS »Amint következik« – igen, tudom Tódítja: »ismerem azt az urat; Tegnap; vagy a minap, vagy ekkor, akkor, Ezzel meg azzal láttam; s akkor éppen – Jól mondja – játszott, vagy megittasult; Labdán kocódott; vagy tán, e s ama Jóféle házba láttam térni be,« – Bordélyba, persze, – s így tovább. – No, ládd-e most már Cseled csalétke a való csukáját Megfogja, s így az ildom és az ész Mintegy csavarral, rézsut eszközökkel, És görbe úton lel ki egyenest Igy tapogasd te is ki a fiam, Tanácsaim szerint. Érted? nem érted?	Lord Polonius At 'closes in the consequence,' ay, marry; He closes thus: 'I know the gentleman; I saw him yesterday, or t' other day, Or then, or then; with such, or such; and, as you say, There was a' gaming; there o'ertook in's rouse; There falling out at tennis:' or perchance, 'I saw him enter such a house of sale,' Videlicet, a brothel, or so forth. See you now; Your bait of falsehood takes this carp of truth And thus do we of wisdom and of reach, With windlasses and with assays of bias, By indirections find directions out So by my former lecture and advice, Shall you my son. You have me, have you not?
RAJNÁLD Igen, uram	Reynaldo My lord, I have.
POLONIUS Járj békével tehát. Isten veled.	Lord Polonius God be wi' you; fare you well.
RAJNÁLD Ó, jó uram.	Reynaldo Good my lord!
POLONIUS Példát magadról véve, lesd ki őt.	Lord Polonius Observe his inclination in yourself.
RAJNÁLD Bizonnyal úgy fogom:	Reynaldo I shall, my lord.
POLONIUS S mondd, a zenét se hanyagolja el.	Lord Polonius And let him ply his music.
RAJNÁLD Jól van, uram, jól. El. Ophelia jő.	Reynaldo Well, my lord.
POLONIUS Hordozzon Isten! – Nos, Ophelia, mi baj?	Lord Polonius Farewell! Exit REYNALDO Enter OPHELIA How now, Ophelia! what's the matter?
OPHELIA Jaj, hogy megijedék, atyám!	Ophelia O, my lord, my lord, I have been so affrighted!
POLONIUS Mitől, az Istenért!	Lord Polonius With what, i' the name of God?
OPHELIA Amint szobámban varrok az elébb, Lord Hamlet – a mellénye tárva-nyitva, Csupasz fővel, szennyes harisnya lábán, Az is kötetlen csüng bokáira, Sápadtan mint az ünge, térdvacogva, S oly szánalomra méltó egy alak, Mintha pokolból futna egyenest Szörnyűt beszélni – csak elémbe áll.	Ophelia My lord, as I was sewing in my closet, Lord Hamlet, with his doublet all unbraced; No hat upon his head; his stockings foul'd, Ungarter'd, and down-gyved to his ancle; Pale as his shirt; his knees knocking each other; And with a look so piteous in purport As if he had been loosed out of hell To speak of horrors,–he comes before me.
POLONIUS Őrült, miattad?	Lord Polonius Mad for thy love?
OPHELIA Nem tudom, atyám, De félek, az lesz.	Ophelia My lord, I do not know; But truly, I do fear it.
POLONIUS Mit szólt?	Lord Polonius What said he?
OPHELIA Megfogá Csuklón felül kezem, s tartá erősen, Majd hátralépve kar-hosszányira S másik kezét így téve homloka Fölé, vizsgálni kezdé arcomat, Mintha levenné. Igy állott soká; Utóbb – megrázva kissé a karom S fejét háromszor így himbálva meg – Olyan keservest és nagyot sohajt, Hogy összeroskad, úgy tetszett, alakja, S ott végzi létét. Ekkor elbocsát, S vállán keresztül fordítván fejét; Csak mintha szem nélkül is tudna járni; Mert most segélyök nélkül ki-talált S mindvégig rám süté világukat.	Ophelia He took me by the wrist and held me hard; Then goes he to the length of all his arm; And, with his other hand thus o'er his brow, He falls to such perusal of my face As he would draw it. Long stay'd he so; At last, a little shaking of mine arm And thrice his head thus waving up and down, He raised a sigh so piteous and profound As it did seem to shatter all his bulk And end his being: that done, he lets me go And, with his head over his shoulder turn'd, He seem'd to find his way without his eyes; For out o' doors he went without their helps, And, to the last, bended their light on me.
POLONIUS Jer csak velem, jer: viszlek a királyhoz. Valóban, ez szerelmi önkívűllét, Amely erővel önvesztébe tör S kétségb'esett szándékra ösztönöz, Mint bármi szenvedély az ég alatt, Mely ostorozza létünk. Bánom is, – Illetted-é zokszóval közelebb? Mi?	Lord Polonius Come, go with me: I will go seek the king. This is the very ecstasy of love, Whose violent property fordoes itself And leads the will to desperate undertakings As oft as any passion under heaven That does afflict our natures. I am sorry. What, have you given him any hard words of late?
OPHELIA Nem én, atyám, csak, mint parancsolád, Elútasítám levelit, s magát El nem fogadtam.	Ophelia No, my good lord, but, as you did command, I did repel his fetters and denied His access to me.
POLONIUS Ez őritette meg. Bánom, bizony, Hogy óvatosb, eszélyesb nem valék Iránta. Féltem, csak játékot űz S vesztedre munkál. Átkozott gyanúm! De, Isten engem! oly saját hibája Koromnak, messze vinni a gyanút, Amily közös, hogy ildom nincs elég Az ifjú népnél. Menjünk a királyhoz Hadd tudja meg; takarni több a gond, Mint a harag fölfedni e viszonyt Mindketten el.	Lord Polonius That hath made him mad. I am sorry that with better heed and judgment I had not quoted him: I fear'd he did but trifle, And meant to wreck thee; but, beshrew my jealousy! By heaven, it is as proper to our age To cast beyond ourselves in our opinions As it is common for the younger sort To lack discretion. Come, go we to the king This must be known; which, being kept close, might move More grief to hide than hate to utter love. Exeunt

2. szín

Szoba a kastélyban.	Scene 2. A room in the castle.
Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern és kíséret jőnek.	Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and Attendants
KIRÁLY Üdv, Rosencrantz, Guildenstern, édesim! Azonfölül, hogy látni vágytalak, Szükség okozta gyors hivástokat, Rátok szorulván. Hallátok bizony; Hamlet hogyan ki van cserélve: ki, – Mert nem hasonlít ahhoz, ami volt, Se a kül-ember most, se a bel-ember. Mi hozta így magán kívül, egyéb Mint atyja elvesztése, nem birom Álmodni se. Kérlek hát bennetek, Hogy véle nővén kis kor óta fel, S kedélyre, korra mindig társai, Toldjátok udvarunknál múlatástok Még egy kevéssel; hogy pajtásilag Kéjekbe vonva, s alkalom szerint, Lessétek el, mi bántja titkon úgy, Mit, tudva, tán megorvosolhatunk.	King Claudius Welcome, dear Rosencrantz and Guildenstern! Moreover that we much did long to see you, The need we have to use you did provoke Our hasty sending. Something have you heard Of Hamlet's transformation; so call it, Sith nor the exterior nor the inward man Resembles that it was. What it should be, More than his father's death, that thus hath put him So much from the understanding of himself, I cannot dream of: I entreat you both, That, being of so young days brought up with him, And sith so neighbour'd to his youth and havior, That you vouchsafe your rest here in our court Some little time: so by your companies To draw him on to pleasures, and to gather, So much as from occasion you may glean, Whether aught, to us unknown, afflicts him thus, That, open'd, lies within our remedy.
KIRÁLYNÉ Jó ifjak, ő gyakorta emleget; Nincs ember, élve, kettő, akihez Jobban tapadna. Hogyha tetszenék Irántunk ennyi jóval lennetek, S nálunk időzni egy kissé tovább És támogatni lelkünk óhaját Oly köszönet vár múlatástokért, Minőt királyi hála követel.	Queen Gertrude Good gentlemen, he hath much talk'd of you; And sure I am two men there are not living To whom he more adheres. If it will please you To show us so much gentry and good will As to expend your time with us awhile, For the supply and profit of our hope, Your visitation shall receive such thanks As fits a king's remembrance.
ROSENCRANTZ Fölségtek, a csekély lényünk felett Uralkodó hatalma által, inkább Parancsol, ön magas tetszéseként, Mint kérve kérjen.	Rosencrantz Both your majesties Might, by the sovereign power you have of us, Put your dread pleasures more into command Than to entreaty.
GUILDENSTERN És mi tesszük azt; Szolgálatunkat, ím, mély bókolattal Hajtjuk, magunkkal együtt, lábaikhoz, Parancsra készen.	Guildenstern But we both obey, And here give up ourselves, in the full bent To lay our service freely at your feet, To be commanded.
KIRÁLY Köszönet, Rosencrantz és nemes Guildenstern.	King Claudius Thanks, Rosencrantz and gentle Guildenstern.
KIRÁLYNÉ Köszönet, Guildenstern és nemes Rosencrantz. Most szóljatok be, kérlek, oly igen Elváltozott fiamhoz. Valaki Menjen, vezesse Hamletemhez őket.	Queen Gertrude Thanks, Guildenstern and gentle Rosencrantz And I beseech you instantly to visit My too much changed son. Go, some of you, And bring these gentlemen where Hamlet is.
GUILDENSTERN Ég adja, hogy jelenlétünk, fogásink, Kedvére és hasznára légyenek.	Guildenstern Heavens make our presence and our practises Pleasant and helpful to him!
KIRÁLYNÉ Úgy adja Isten. Rosencrantz, Guildenstern, s néhány kísérő el. Polonius jő.	Queen Gertrude Ay, amen! Exeunt ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and some Attendants Enter POLONIUS
POLONIUS Királyom, a követség jóra járt, Norvégiából vígan tért haza.	Lord Polonius The ambassadors from Norway, my good lord, Are joyfully return'd.
KIRÁLY No lám, te mindig jó hir atyja voltál.	King Claudius Thou still hast been the father of good news.
POLONIUS Az, úgye? fölség. Hidd el, jó uram, Egy lelkem, egy hitem van, s mindenik Az Istené s kegyes királyomé De úgy hiszem (vagy hát ez agyvelő Nem jár oly bizton a titkok nyomán, Mint szokta eddig), hogy kikémlelém, Hamlet királyfi mért őrűle meg.	Lord Polonius Have I, my lord? I assure my good liege, I hold my duty, as I hold my soul, Both to my God and to my gracious king And I do think, or else this brain of mine Hunts not the trail of policy so sure As it hath used to do, that I have found The very cause of Hamlet's lunacy.
KIRÁLY Ha! szólj tehát; óhajtom hallani.	King Claudius O, speak of that; that do I long to hear.
POLONIUS Elébb bocsásd be a követeket; Az én hirem legyen majd csemege.	Lord Polonius Give first admittance to the ambassadors; My news shall be the fruit to that great feast.
KIRÁLY Tégy oly kegyet velök, magad vezesd bé. Polonius el. Azt mondja, édes Gertrud, megtalálta Fiad rosszkedve minden kút-fejét.	King Claudius Thyself do grace to them, and bring them in. Exit POLONIUS He tells me, my dear Gertrude, he hath found The head and source of all your son's distemper.
KIRÁLYNÉ Félek, hogy az nem más, mint a derék Atyja halála, s gyors nászunk reá. Polonius visszajő, vele Voltimand és Cornelius.	Queen Gertrude I doubt it is no other but the main; His father's death, and our o'erhasty marriage.
KIRÁLY No, majd kilessük. – Jó napot, barátim. Nos, Voltimand, mivel bocsáta vissza Testvérünk, a norvég király?	King Claudius Well, we shall sift him. Re-enter POLONIUS, with VOLTIMAND and CORNELIUS Welcome, my good friends! Say, Voltimand, what from our brother Norway?
VOLTIMAND Szépen köszöntet s jót kiván viszont. Első szavunkra félben hagyatá Az öccse hadszedését; mert elébb Azt gondolá, hogy a polákra készül; De majd belátta, hogy felséged ellen Tör voltaképp: s megbosszankodva rajt' – Hogy gyönge karja, kórja és kora Igy rászedettek – eltiltó parancsot Küld öccse ellen: az jön, szónak áll, Pirongatást kap, és elvégre is Bátyjának felfogadja, hogy soha Fölséged ellen fegyvert nem ragad. Ősz bátyja erre megörülve, évpénzt, Háromezer tallért rendel neki, S megbízza, hogy most már az így szedett Hadát vezesse menten a polákra; Kérvén – miképp itt bővebben kifejti – Fölségedet, hogy birtokin hadát Engedje átvonulni békésen, Oly óvatosság s rendszabály szerint Mint meg van írva.	Voltimand Most fair return of greetings and desires. Upon our first, he sent out to suppress His nephew's levies; which to him appear'd To be a preparation 'gainst the Polack; But, better look'd into, he truly found It was against your highness: whereat grieved, That so his sickness, age and impotence Was falsely borne in hand, sends out arrests On Fortinbras; which he, in brief, obeys; Receives rebuke from Norway, and in fine Makes vow before his uncle never more To give the assay of arms against your majesty. Whereon old Norway, overcome with joy, Gives him three thousand crowns in annual fee, And his commission to employ those soldiers, So levied as before, against the Polack With an entreaty, herein further shown, Giving a paper That it might please you to give quiet pass Through your dominions for this enterprise, On such regards of safety and allowance As therein are set down.
KIRÁLY Tetszik ez nekünk. Elolvasandjuk alkalmasb időben, S választ írunk, meghányva ez ügyet. Köszönjük addig is hű fáradástok. De most pihenni; majd estére vígan Megünnepeljük az »Isten-hozottat«. Voltimand és Cornelius el.	King Claudius It likes us well; And at our more consider'd time well read, Answer, and think upon this business. Meantime we thank you for your well-took labour Go to your rest; at night we'll feast together Most welcome home! Exeunt VOLTIMAND and CORNELIUS
POLONIUS Igy hát szerencsés véget ért ez ügy. Uram! királyném! fejtegetni azt, Mi a fölség, mi a jobbágyi tiszt, Nap mért nap, s éj az éj, idő idő Nap-, éj-, s időpazarlás volna csak. Azért, rövidség lévén lelke minden Okos beszédnek, a szóár pedig Csak teste rajta és kül cifraság Rövid leszek. Nemes fiad megőrült Azt mondom, őrült; mert »őrült«, mi az? Hanemha őrült lenni s nem egyéb. De hagyjuk ezt.	Lord Polonius This business is well ended. My liege, and madam, to expostulate What majesty should be, what duty is, Why day is day, night night, and time is time, Were nothing but to waste night, day and time. Therefore, since brevity is the soul of wit, And tediousness the limbs and outward flourishes, I will be brief: your noble son is mad Mad call I it; for, to define true madness, What is't but to be nothing else but mad? But let that go.
KIRÁLYNÉ Több tartalom! kevésb Mesterkedéssel.	Queen Gertrude More matter, with less art.
POLONIUS Esküszöm, királyné, Egyáltalában nem mesterkedem. Hogy őrült, az való; s való, hogy az kár; S kár, hogy való: bolondos egy figúra. De hagyjuk abba, nem mesterkedem. Ő hát bolond, ez áll; most hátra van Nyomoznunk e következés okát, Vagy inkább e kivetkezés okát. Mert e kivetkezett következés Okból ered, ez áll; s ebből foly ez Figyelmet kérek. Van nékem egy lányom; van, mert enyém; Ki engedelmes tiszteként, ihol, Ezt adta nékem. Most itéljetek. – »A mennyeinek, lelkem bálványának, a szépséges Ophéliának« – Rút szó, silány szó; »szépséges« silány szó. De hallga csak tovább. Ím – »gyönyörűséges fehér keblébe ím e sorokat« stb.	Lord Polonius Madam, I swear I use no art at all. That he is mad, 'tis true: 'tis true 'tis pity; And pity 'tis 'tis true: a foolish figure; But farewell it, for I will use no art. Mad let us grant him, then: and now remains That we find out the cause of this effect, Or rather say, the cause of this defect, For this effect defective comes by cause Thus it remains, and the remainder thus. Perpend. I have a daughter–have while she is mine– Who, in her duty and obedience, mark, Hath given me this: now gather, and surmise. Reads 'To the celestial and my soul's idol, the most beautified Ophelia,'– That's an ill phrase, a vile phrase; 'beautified' is a vile phrase: but you shall hear. Thus: Reads 'In her excellent white bosom, these, &c.'
KIRÁLYNÉ S ezt Hamlet írta néki?	Queen Gertrude Came this from Hamlet to her?
POLONIUS Türelem, Felséges asszony; én igaz leszek. »Kételd, a nap hogy forgandó, Kételd, csillagtűz ragyog; A valót, hogy igazmondó Csak ne azt, hogy hű vagyok. Ó, édes Opheliám! rosszul megy nekem ez a verselés; nem tudom én mértékre szedni sóhajimat: de hogy téged, ó, legjobb! Legjobban szeretlek, azt hidd el. Isten veled. Tied örökre, kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend, Hamlet.« Ezt engedelmes lányom megmutatta, Mi több – idő, hely, alkalom szerint Ahogy történtek – esdeklésit is Mind bésugá nekem.	Lord Polonius Good madam, stay awhile; I will be faithful. Reads 'Doubt thou the stars are fire; Doubt that the sun doth move; Doubt truth to be a liar; But never doubt I love. 'O dear Ophelia, I am ill at these numbers; I have not art to reckon my groans: but that I love thee best, O most best, believe it. Adieu. 'Thine evermore most dear lady, whilst this machine is to him, HAMLET.' This, in obedience, hath my daughter shown me, And more above, hath his solicitings, As they fell out by time, by means and place, All given to mine ear.
KIRÁLY S hogyan fogadta Szerelmét a leány?	King Claudius But how hath she Received his love?
POLONIUS Fölséges úr, Minek tart engem?	Lord Polonius What do you think of me?
KIRÁLY Egy becsületes Hű emberemnek.	King Claudius As of a man faithful and honourable.
POLONIUS Azt óhajtom is Megbizonyítni. De mit vélne rólam, Ha, látva nőni e forró szerelmet (Mert észrevettem, annyit mondhatok, Mielőtt leányom szólt) mit vélne rólam, Vagy őfelsége itten a királyné, Ha tárca lettem volna, vagy fiók; Vagy azt mondom: »szivem! ne láss, ne hallj«; Vagy bámészkodva nézem e szerelmet Mit vélne rólam úgy fölségetek? Nem én! dologhoz láttam egyenest, S az ifjú hölgyet így fogám elő »Hamlet, királyfi: csillagod fölött jár, Ez nem szabad«; és meghagyám neki, Látogatásit ne fogadja el, Se hírnökét, se semmi zálogát. És jó tanácsom nála megfogant; Hamlet pedig – rövid szóval kimondva – Elébb komor lőn, éte elveszett, Majd álma is; majd bágyadás fogá el, Majd bamba hóbort, s fokról fokra így Az őrülése, melyben most dühöng És mi siratjuk.	Lord Polonius I would fain prove so. But what might you think, When I had seen this hot love on the wing– As I perceived it, I must tell you that, Before my daughter told me–what might you, Or my dear majesty your queen here, think, If I had play'd the desk or table-book, Or given my heart a winking, mute and dumb, Or look'd upon this love with idle sight; What might you think? No, I went round to work, And my young mistress thus I did bespeak 'Lord Hamlet is a prince, out of thy star; This must not be:' and then I precepts gave her, That she should lock herself from his resort, Admit no messengers, receive no tokens. Which done, she took the fruits of my advice; And he, repulsed–a short tale to make– Fell into a sadness, then into a fast, Thence to a watch, thence into a weakness, Thence to a lightness, and, by this declension, Into the madness wherein now he raves, And all we mourn for.
KIRÁLY Mit gondolsz; ez a baj?	King Claudius Do you think 'tis this?
KIRÁLYNÉ Az meglehet, nagyon valószinű.	Queen Gertrude It may be, very likely.
POLONIUS Szeretném tudni, volt-e oly idő, Hogy én azt mondtam: »így van; felelek« S másképp ütött ki?	Lord Polonius Hath there been such a time–I'd fain know that– That I have positively said 'Tis so,' When it proved otherwise?
KIRÁLY Nem; tudtomra nem.	King Claudius Not that I know.
POLONIUS Vágják el ettül ezt, ha ez nem így van. Ha engem a körülmény útasít, Én megtalálom a rejtett valót, Habár a föld központja rejtené.	Lord Polonius Pointing to his head and shoulder Take this from this, if this be otherwise If circumstances lead me, I will find Where truth is hid, though it were hid indeed Within the centre.
KIRÁLY Hogyan tehetnénk egy kisérletet?	King Claudius How may we try it further?
POLONIUS Tudjuk, el-eljár itt a folyosón Négy óra hosszat is.	Lord Polonius You know, sometimes he walks four hours together Here in the lobby.
KIRÁLYNÉ Való, szokása.	Queen Gertrude So he does indeed.
POLONIUS Ilyenkor egyszer a leányom én Hozzá eresztem; s a kárpit megől Bátran kilessük a találkozást. Ha nem szerelmes, ha nem amiatt Veszté eszét: ne államférfiú Legyek, hanem pór és hajtsak lovat.	Lord Polonius At such a time I'll loose my daughter to him Be you and I behind an arras then; Mark the encounter: if he love her not And be not from his reason fall'n thereon, Let me be no assistant for a state, But keep a farm and carters.
KIRÁLY Jó, megkisértjük. Hamlet olvasva jő.	King Claudius We will try it.
KIRÁLYNÉ Szegény amott jő s olvas komoran.	Queen Gertrude But, look, where sadly the poor wretch comes reading.
POLONIUS El hát! könyörgök, mind a ketten el. Legott hozzáfogok; – ó, kérem, el! A Király, Királyné és a kíséret távoznak. Hogy van az én fönséges uram, Hamlet?	Lord Polonius Away, I do beseech you, both away I'll board him presently. Exeunt KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, and Attendants Enter HAMLET, reading O, give me leave How does my good Lord Hamlet?
HAMLET Jól, hál' Isten.	Hamlet Well, God-a-mercy.
POLONIUS Ismer fönséged engem?	Lord Polonius Do you know me, my lord?
HAMLET Derekasan: maga halkufár.	Hamlet Excellent well; you are a fishmonger.
POLONIUS Nem én, uram.	Lord Polonius Not I, my lord.
HAMLET No, pedig szeretném, ha efféle becsületes ember volna.	Hamlet Then I would you were so honest a man.
POLONIUS Becsületes, uram?	Lord Polonius Honest, my lord!
HAMLET Az hát, uram; becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.	Hamlet Ay, sir; to be honest, as this world goes, is to be one man picked out of ten thousand.
POLONIUS Nagyon is igaz, fönséges úr.	Lord Polonius That's very true, my lord.
HAMLET Mert ha a nap kukacot költ ki a döglött kutyában, mivel az oly kedves, csókolnivaló dög – Van leánya?	Hamlet For if the sun breed maggots in a dead dog, being a god kissing carrion,–Have you a daughter?
POLONIUS Igenis van, uram.	Lord Polonius I have, my lord.
HAMLET Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás, de nehogy a leánya fogékony találjon lenni. Barátom, vigyázz.	Hamlet Let her not walk i' the sun: conception is a blessing: but not as your daughter may conceive. Friend, look to 't.
POLONIUS Hogy értsem ezt? Félre. Mindig a leányomra céloz; de hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott. Odavan, nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is sok kínt állottam ki fiatal koromban a szerelem miatt; majd így jártam én is. – Mi az, mit olvas, fönséges úr?	Lord Polonius Aside How say you by that? Still harping on my daughter: yet he knew me not at first; he said I was a fishmonger: he is far gone, far gone: and truly in my youth I suffered much extremity for love; very near this. I'll speak to him again. What do you read, my lord?
HAMLET Szó, szó, szó.	Hamlet Words, words, words.
POLONIUS De a veleje?	Lord Polonius What is the matter, my lord?
HAMLET Kinek a veleje?	Hamlet Between who?
POLONIUS No, annak, amit olvas fönséged.	Lord Polonius I mean, the matter that you read, my lord.
HAMLET Rágalom, uram; mert ni, mit mond itt a csúfolódó gaz kópé hogy öreg embernek ősz a szakálla, ráncos az orcája; szeméből sűrű gyanta szivárog és szilvafa-enyő; amellett bőséges észfogyatéka és erősen gyenge ágyéka van; mely dolgokat, uram, bár magam is rettentően és roppantul meghiszek, mégis úgy tartom, nem becsület így papírra tenni: mert lám maga is, uram, akkor lenne olyan öreg, mint én, ha visszafelé haladhatna, rák módra.	Hamlet Slanders, sir: for the satirical rogue says here that old men have grey beards, that their faces are wrinkled, their eyes purging thick amber and plum-tree gum and that they have a plentiful lack of wit, together with most weak hams: all which, sir, though I most powerfully and potently believe, yet I hold it not honesty to have it thus set down, for yourself, sir, should be old as I am, if like a crab you could go backward.
POLONIUS Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer. – Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr?	Lord Polonius Aside Though this be madness, yet there is method in 't. Will you walk out of the air, my lord?
HAMLET A sírba?	Hamlet Into my grave.
POLONIUS No, már az csakugyan kívül esik a légvonaton. – Mily talpraesettek a feleletei néha! Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani. Megyek, itt hagyom, s tüstént módot keresek benne, hogy találkozzék leányommal. – Fönséges úr, én legalázatosabb búcsút veszek fönségedtől.	Lord Polonius Indeed, that is out o' the air. Aside How pregnant sometimes his replies are! a happiness that often madness hits on, which reason and sanity could not so prosperously be delivered of. I will leave him, and suddenly contrive the means of meeting between him and my daughter.–My honourable lord, I will most humbly take my leave of you.
HAMLET Semmit se vehet el tőlem, uram, amitől oly örömest megválnék; kivéve az életem, az életem, az életem.	Hamlet You cannot, sir, take from me any thing that I will more willingly part withal: except my life, except my life, except my life.
POLONIUS Isten maradjon fönségeddel.	Lord Polonius Fare you well, my lord.
HAMLET Unalmas vén bolondjai! Rosencrantz és Guildenstern jőnek.	Hamlet These tedious old fools! Enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
POLONIUS Hamlet királyfit keresik? – itt van.	Lord Polonius You go to seek the Lord Hamlet; there he is.
ROSENCRANTZ Poloniushoz. Áldja isten, uram. Polonius el.	Rosencrantz To POLONIUS God save you, sir! Exit POLONIUS
GUILDENSTERN Fönséges úr!	Guildenstern My honoured lord!
ROSENCRANTZ Kegyes jó uram!	Rosencrantz My most dear lord!
HAMLET Szerelmes drága barátim! Hogy vagy, Guildenstern? Áh, Rosencrantz! Hogy vagytok, pajtás?	Hamlet My excellent good friends! How dost thou, Guildenstern? Ah, Rosencrantz! Good lads, how do ye both?
ROSENCRANTZ Mint földanyánknak sok más köz fia.	Rosencrantz As the indifferent children of the earth.
GUILDENSTERN És boldogok, hogy nem túl-boldogok; Szerencse sipkáján bojt nem vagyunk.	Guildenstern Happy, in that we are not over-happy; On fortune's cap we are not the very button.
HAMLET Se talpak a cipőin?	Hamlet Nor the soles of her shoe?
ROSENCRANTZ Az se, fönség.	Rosencrantz Neither, my lord.
HAMLET Úgy hát valahol az öle körül tanyáztok, azaz kegyei kellő közepén?	Hamlet Then you live about her waist, or in the middle of her favours?
GUILDENSTERN Bizony, csak úgy evickélünk mi.	Guildenstern 'Faith, her privates we.
HAMLET A szerencse titkos részein? Ó, igaz: hiszen rima. Mi újság?	Hamlet In the secret parts of fortune? O, most true; she is a strumpet. What's the news?
ROSENCRANTZ Semmi, uram; csak hogy a világ becsületessé vált.	Rosencrantz None, my lord, but that the world's grown honest.
HAMLET Úgy hát közel az ítélet napja; de újságod nem való. No, hadd kérdjelek ki apróra, mit vétettetek, jó barátim, a sorsnak, hogy ide küld benneteket, börtönbe?	Hamlet Then is doomsday near: but your news is not true. Let me question more in particular: what have you, my good friends, deserved at the hands of fortune, that she sends you to prison hither?
GUILDENSTERN Börtönbe, fenséges úr?	Guildenstern Prison, my lord!
HAMLET Dánia börtön.	Hamlet Denmark's a prison.
ROSENCRANTZ Úgy az egész világ is az.	Rosencrantz Then is the world one.
HAMLET De még milyen! mennyi rekesz, őrhely és dutyi van benne! s Dánia egyik legcudarabb.	Hamlet A goodly one; in which there are many confines, wards and dungeons, Denmark being one o' the worst.
ROSENCRANTZ Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.	Rosencrantz We think not so, my lord.
HAMLET Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön.	Hamlet Why, then, 'tis none to you; for there is nothing either good or bad, but thinking makes it so: to me it is a prison.
ROSENCRANTZ Úgy fenséged nagyravágyása teszi azzá; szűk a szellemének.	Rosencrantz Why then, your ambition makes it one; 'tis too narrow for your mind.
HAMLET Ó boldog Isten! Egy csigahéjban ellaknám s végtelen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim.	Hamlet O God, I could be bounded in a nut shell and count myself a king of infinite space, were it not that I have bad dreams.
GUILDENSTERN Ez álmok éppen a nagyravágyás: mert a nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka.	Guildenstern Which dreams indeed are ambition, for the very substance of the ambitious is merely the shadow of a dream.
HAMLET Hisz az álom maga is puszta árnyék.	Hamlet A dream itself is but a shadow.
ROSENCRANTZ Úgy van, de én a nagyravágyást oly könnyű, oly légies természetűnek tartom, hogy még az árnyéknak is árnyéka.	Rosencrantz Truly, and I hold ambition of so airy and light a quality that it is but a shadow's shadow.
HAMLET E szerint a koldus, test; ellenben a fejedelmek, a mi ágaskodó hőseink, csupán a koldus árnyékai. – De nem mennénk az udvarhoz? mert engem ugyse, nem tudok okoskodni.	Hamlet Then are our beggars bodies, and our monarchs and outstretched heroes the beggars' shadows. Shall we to the court? for, by my fay, I cannot reason.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN Fenséged szolgálatára leszünk.	Rosencrantz and Guildenstern We'll wait upon you.
HAMLET Világért se! Hagy elegyítnélek többi cselédim közé? mert, megvallva becsűlettel az igazat, rettentő gaz nép ügyel rám. De, hogy a barátság tört útján maradjunk, mi hoz titeket Helsingőrbe?	Hamlet No such matter: I will not sort you with the rest of my servants, for, to speak to you like an honest man, I am most dreadfully attended. But, in the beaten way of friendship, what make you at Elsinore?
ROSENCRANTZ Hogy fenségedet meglátogassuk; egyéb ok semmi.	Rosencrantz To visit you, my lord; no other occasion.
HAMLET Amily koldus vagyok, még köszönet is szűkön telik tőlem; de azért köszönöm, noha, édes barátim, az én köszönetem nem ér egy poltrát. De hát nem hivattak ide? Magatok jószántából jöttetek? Önkényti látogatás ez? Na, na, bánjatok velem emberségesen; igen, igen, na: mondjátok.	Hamlet Beggar that I am, I am even poor in thanks; but I thank you: and sure, dear friends, my thanks are too dear a halfpenny. Were you not sent for? Is it your own inclining? Is it a free visitation? Come, deal justly with me: come, come; nay, speak.
GUILDENSTERN Mit mondjunk, uram?	Guildenstern What should we say, my lord?
HAMLET Ej na, akármit. Csak egyenesen. Hivattak; szemetekből látszik a vallomás, melyet tartózkodástok nem bír elleplezni: én tudom, a király s királyné hívatott ide.	Hamlet Why, any thing, but to the purpose. You were sent for; and there is a kind of confession in your looks which your modesties have not craft enough to colour I know the good king and queen have sent for you.
ROSENCRANTZ Mi célból, uram?	Rosencrantz To what end, my lord?
HAMLET Azt tőletek kell megtudnom. Azért kényszerítlek pajtásságunk jogaira, ifjúkorunk összehangzó kedvtelésire, mindenkor híven őrzött barátságunkra s mind, ami ezeknél drágábbat egy nálamnál jobb szónok felhordhatna: legyetek őszinte, egyenes irántam: hivattak vagy nem?	Hamlet That you must teach me. But let me conjure you, by the rights of our fellowship, by the consonancy of our youth, by the obligation of our ever-preserved love, and by what more dear a better proposer could charge you withal, be even and direct with me, whether you were sent for, or no?
ROSENCRANTZ Mit mondasz te?	Rosencrantz Aside to GUILDENSTERN What say you?
HAMLET Ahá, rajtatok a fél szemem. – Ha szerettek, csak ki vele!	Hamlet Aside Nay, then, I have an eye of you.–If you love me, hold not off.
GUILDENSTERN Uram, hivattak.	Guildenstern My lord, we were sent for.
HAMLET Megmondom én, miért; így az én hozzávetésem elejét veszi a ti vallomástoknak, és titoktartástok a király és királyné iránt egy pehely szálát sem vedli. Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörű alkotmány, a föld, nekem csak egy kopár hegyfok; ez a dicső mennyezet, a lég, ez a felettem függő kiterjedt erősség, ez arany tüzekkel kirakott felséges boltozat, no, lássátok, mindez előttem nem egyéb, mint undok és dögletes párák összeverődése. S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! belátásra mily hasonló egy istenséghez! a világ ékessége! az élő állatok mintaképe! És mégis, mi nekem ez a csipetnyi por? Én nem gyönyörködöm az emberben, nem – az asszonyban se, hiába mosolygasz.	Hamlet I will tell you why; so shall my anticipation prevent your discovery, and your secrecy to the king and queen moult no feather. I have of late–but wherefore I know not–lost all my mirth, forgone all custom of exercises; and indeed it goes so heavily with my disposition that this goodly frame, the earth, seems to me a sterile promontory, this most excellent canopy, the air, look you, this brave o'erhanging firmament, this majestical roof fretted with golden fire, why, it appears no other thing to me than a foul and pestilent congregation of vapours. What a piece of work is a man! how noble in reason! how infinite in faculty! in form and moving how express and admirable! in action how like an angel! in apprehension how like a god! the beauty of the world! the paragon of animals! And yet, to me, what is this quintessence of dust? man delights not me: no, nor woman neither, though by your smiling you seem to say so.
ROSENCRANTZ Eszembe sem jutott, fenséges úr.	Rosencrantz My lord, there was no such stuff in my thoughts.
HAMLET Minek nevettél hát, mikor azt mondtam, hogy nem gyönyörködöm az emberben?	Hamlet Why did you laugh then, when I said 'man delights not me'?
ROSENCRANTZ Elgondolám, fenséges úr, hogy, ha nem gyönyörködik az emberben, mily vékony pártolás vár fönségednél a színészekre; találkoztunk velök az úton, s ide igyekeznek, felajánlani szolgálatukat.	Rosencrantz To think, my lord, if you delight not in man, what lenten entertainment the players shall receive from you: we coted them on the way; and hither are they coming, to offer you service.
HAMLET No, amelyik a királyt játssza, szívesen fogadom őfelségének kész adófizetője leszek; a kalandor lovag hadd forgassa kardját és pajzsát; a szerelmes nem fog ingyen sóhajtozni; a vígszemély lejátszhatja szerepét békével; a bohóc hadd nevettesse meg azt is, kinek tüdeje viszket a száradástól; s a nőszemély mondja ki bátran, ami lelkén fekszik; habár a jámbus megsántul is belé. Miféle színészek?	Hamlet He that plays the king shall be welcome; his majesty shall have tribute of me; the adventurous knight shall use his foil and target; the lover shall not sigh gratis; the humourous man shall end his part in peace; the clown shall make those laugh whose lungs are tickled o' the sere; and the lady shall say her mind freely, or the blank verse shall halt for't. What players are they?
ROSENCRANTZ Éppen azok, kiknek játékában fenséged annyira szokott gyönyörködni: a városi tragédiajátszók.	Rosencrantz Even those you were wont to take delight in, the tragedians of the city.
HAMLET Hogy esik tehát, hogy vándorolnak? Állandó telepök jobb volt, mind dicsőségre, mind haszonra.	Hamlet How chances it they travel? their residence, both in reputation and profit, was better both ways.
ROSENCRANTZ Azt hiszem, a minapi újítás okozta elzüllésöket.	Rosencrantz I think their inhibition comes by the means of the late innovation.
HAMLET Becsülik még őket úgy, mint mikor én a városban laktam? Van annyi közönségök?	Hamlet Do they hold the same estimation they did when I was in the city? are they so followed?
ROSENCRANTZ Dehogy van!	Rosencrantz No, indeed, are they not.
HAMLET Mi lehet az oka? Rozsdásodnak?	Hamlet How comes it? do they grow rusty?
ROSENCRANTZ Nem, iparkodásuk a szokott lépésben halad; de ott van, uram, egy kotlóalja gyermek, apró torongy, kik túlsikoltják a szavalást, amiért rettenetesen megtapsolják őket. Ezek vannak most divatban, s a közönséges színházakat (mert így nevezik már) úgy lecsepűlik, hogy sokan, kardviselő férfiak, félve a lúdtolltól, alig mernek odajárni.	Rosencrantz Nay, their endeavour keeps in the wonted pace: but there is, sir, an aery of children, little eyases, that cry out on the top of question, and are most tyrannically clapped for't: these are now the fashion, and so berattle the common stages–so they call them–that many wearing rapiers are afraid of goose-quills and dare scarce come thither.
HAMLET Ugyan! s gyermekek? ki tartja őket? ki fizeti számláikat? Nem akarják tovább űzni mesterségöket, csak míg énekelni tudnak? Nem mondják-e majd, ha közönséges színésszé nőnek (ami pedig valószínű, hacsak jobb módjok nincs), hogy íróik kárt tettek nekik, midőn saját örökségök ellen kiabáltatták?	Hamlet What, are they children? who maintains 'em? how are they escoted? Will they pursue the quality no longer than they can sing? will they not say afterwards, if they should grow themselves to common players–as it is most like, if their means are no better–their writers do them wrong, to make them exclaim against their own succession?
ROSENCRANTZ Volt is bizony sok hű-hó mind a két részen; a nemzet pedig nem vétkelli egymásra uszítani őket: volt oly idő, hogy pénzt sem adtak a darabért hacsak költő és színész üstökre nem ment benne az ellenféllel.	Rosencrantz 'Faith, there has been much to do on both sides; and the nation holds it no sin to tarre them to controversy: there was, for a while, no money bid for argument, unless the poet and the player went to cuffs in the question.
HAMLET Lehetséges?	Hamlet Is't possible?
GUILDENSTERN Ó, de mennyi fejtörésbe került ez!	Guildenstern O, there has been much throwing about of brains.
HAMLET S a gyermekhad lett a bírósabb?	Hamlet Do the boys carry it away?
ROSENCRANTZ Az lett, fönséges úr; elbírnák azok Herculest is, földgolyóstul.	Rosencrantz Ay, that they do, my lord; Hercules and his load too.
HAMLET Nem csuda; mert ihol, a nagybátyám Dánia királya; s most az, ki száját vonogatta rá atyám éltében, húsz, negyven, ötven, száz aranyat megád egy-egy arcképéért kicsiben. Szentugyse! van ebben valami természetes, csak rá bírna jőni a philosophia. Kívülről harsonaszó.	Hamlet It is not very strange; for mine uncle is king of Denmark, and those that would make mows at him while my father lived, give twenty, forty, fifty, an hundred ducats a-piece for his picture in little. 'Sblood, there is something in this more than natural, if philosophy could find it out. Flourish of trumpets within
GUILDENSTERN Itt vannak a színészek.	Guildenstern There are the players.
HAMLET Urak, üdvözlöm Helsingőrben. Fogjunk kezet. Hamar hát; az üdvözlésnek e járuléka divat és szertartás: hadd teljesítsem ez udvariasságot, nehogy kiereszkedésem a színészekkel (ami pedig kívülről szépen fog mutatni, mondhatom) inkább hasonlítson társalgáshoz, mint a veletek való. Üdvözöllek hát: de az én nagybátya-apám és nagynéne-anyám csalatkoznak.	Hamlet Gentlemen, you are welcome to Elsinore. Your hands, come then: the appurtenance of welcome is fashion and ceremony: let me comply with you in this garb, lest my extent to the players, which, I tell you, must show fairly outward, should more appear like entertainment than yours. You are welcome: but my uncle-father and aunt-mother are deceived.
GUILDENSTERN Miben, kegyelmes úr?	Guildenstern In what, my dear lord?
HAMLET Én csak fölszéllel vagyok bolond; de ha délről fú, én is megismerem a sólymot a gémtől. Polonius jő.	Hamlet I am but mad north-north-west: when the wind is southerly I know a hawk from a handsaw. Enter POLONIUS
POLONIUS Minden jót, uraim!	Lord Polonius Well be with you, gentlemen!
HAMLET Lassan. Halld csak, Guildenstern; – meg te is; – így, mindenik fülemre egy hallgatódzó: - az a nagy baba, kit amott látok, nem nőtt ám még ki a pólyából.	Hamlet Hark you, Guildenstern; and you too: at each ear a hearer: that great baby you see there is not yet out of his swaddling-clouts.
ROSENCRANTZ Talán másodszor is belénőtt; mert, úgy mondják, öreg ember második gyermek.	Rosencrantz Happily he's the second time come to them; for they say an old man is twice a child.
HAMLET Megjósolom, azért jő, hogy a színeszekről újságoljon; csak várjatok. – Fenn. Igaza van, uram; hétfőn reggel; akkor volt, csakugyan.	Hamlet I will prophesy he comes to tell me of the players; mark it. You say right, sir: o' Monday morning; 'twas so indeed.
POLONIUS Fönséges úr, újságot mondok.	Lord Polonius My lord, I have news to tell you.
HAMLET De uram, én mondok újságot önnek. »Hogy Roscius volt Rómában színész« –	Hamlet My lord, I have news to tell you. When Roscius was an actor in Rome,–
POLONIUS Színészek jöttek, fenséges úr.	Lord Polonius The actors are come hither, my lord.
HAMLET Terefere!	Hamlet Buz, buz!
POLONIUS Becsületemre –	Lord Polonius Upon mine honour,–
HAMLET »Minden színész szamáron járt« –	Hamlet Then came each actor on his ass,–
POLONIUS A legjobb játékosok a világon: mindegy nekik tragédia, komédia, történeti, pásztori, víg-pásztori, historico-pásztori, tragico-historico, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok.	Lord Polonius The best actors in the world, either for tragedy, comedy, history, pastoral, pastoral-comical, historical-pastoral, tragical-historical, tragical- comical-historical-pastoral, scene individable, or poem unlimited: Seneca cannot be too heavy, nor Plautus too light. For the law of writ and the liberty, these are the only men.
HAMLET »Ó, Jeftha, Izrael bírája« – minő kincsed vala neked!	Hamlet O Jephthah, judge of Israel, what a treasure hadst thou!
POLONIUS Miféle kincse volt, fenséges úr?	Lord Polonius What a treasure had he, my lord?
HAMLET Hát - »Egy szép leánya, több se volt És azt szerette rendkívül.«	Hamlet Why, 'One fair daughter and no more, The which he loved passing well.'
POLONIUS Mindig, a leányomra!	Lord Polonius Aside Still on my daughter.
HAMLET Igaz-e, vén Jeftha?	Hamlet Am I not i' the right, old Jephthah?
POLONIUS Ha engem nevez Jefthának fenséged, nekem van egy leányom, igaz, szeretem is rendkívül.	Lord Polonius If you call me Jephthah, my lord, I have a daughter that I love passing well.
HAMLET No, nem a következik.	Hamlet Nay, that follows not.
POLONIUS Mi következik hát, uram?	Lord Polonius What follows, then, my lord?
HAMLET Nos – »Isten amint, sors szerint« – aztán, tudja »És úgy leve, mint eleve« – a kegyes ének első szakasza megmondja a többit, mert lássa, itt jőnek az én időtöltéseim. Négy vagy öt színész jő. Hozta Isten, színész uramék; üdvözlöm mindnyájatokat. – Örvendek, hogy egészségben látlak. – Isten hozta, édes barátim. – Édes öregem, beh megrojtosodott a képed, mióta nem láttalak: tán csak nem velem birkózni hozod azt a barkót Dániába? – Nini, az én kisasszony szeretőm! Asszonyunkra mondom! asszonyságod közelebb van az éghez, mint mikor utoljára láttam, egy egész cipősarknyival. Kérje az Istent, hogy hangja, mint forgalomból kiment arany, meg ne repedjen a karikán belül. Uraim, üdvözlöm mindnyájokat. Tegyünk úgy, mint francia solymász: amint megpillantjuk, eresszük rá most mindjárt szavaljunk egyet. Nosza, egy kis ízelítő ügyességtekből: egy indulatos szavalást! Halljuk!	Hamlet Why, 'As by lot, God wot,' and then, you know, 'It came to pass, as most like it was,'– the first row of the pious chanson will show you more; for look, where my abridgement comes. Enter four or five Players You are welcome, masters; welcome, all. I am glad to see thee well. Welcome, good friends. O, my old friend! thy face is valenced since I saw thee last comest thou to beard me in Denmark? What, my young lady and mistress! By'r lady, your ladyship is nearer to heaven than when I saw you last, by the altitude of a chopine. Pray God, your voice, like apiece of uncurrent gold, be not cracked within the ring. Masters, you are all welcome. We'll e'en to't like French falconers, fly at any thing we see we'll have a speech straight: come, give us a taste of your quality; come, a passionate speech.
ELSŐ SZÍNÉSZ Mit szavaljunk, fenséges úr?	First Player What speech, my lord?
HAMLET Hallottam én valaha tőled egyet, – hanem azt sohase adták elő; vagy ha elő, nem többször egyszernél, mert a darab, emlékszem, sehogy sem tetszett a tömegnek; a nagy közönségnek kaviár volt az; de azért (véleményem s azoké szerint, kiknek ítélete ily tárgyakban messzebb hallatszott az enyimnél) derék egy darab volt; jól osztva be színre s épp annyi szerénységgel, mint művészettel víve ki. Jut eszembe, valaki azt mondta rá, hogy nincs fűszer az egyes sorokban, ami megadná az ízét, se semmi olyas a nyelvben, mi a szerző ékesgetési szándékára mutatna: de becsületes modornak nevezte azt, mely éppoly egészséges, mint kedves, százszorta inkább szép, mint finom. Egy helyet szerettem különösen benne: Aeneas mondja Didónak; abból is kivált azt, mikor Priam megölését beszéli el. Ha emlékszel rá elevenen, kezdd annál a sornál, hogy – hadd lám, hadd lám csak - »A durva Pyrrhus, mint hyrcáni vad« – nem úgy van; Pyrrhuson kezdődik, tudom. »A durva Pyrrhus – ő, kin fekete Harcmez, sötét mint célja, volt – hasonló Az éjhez, melyet a végzetszerű Lóban görnyedve tölte – most a rém- Sötét cimerszint ádázabbra fente. Tetőtül talpig most merő piros, Csíkozva iszonyún atyák, anyák, Fiak, leányok vérivel. A vér Rásűl s tapad az utcák pörzs-hevétől, Amely kegyetlen s átkozott világgal Az aljason legyilkoltakra süt. Lángtól, haragtól felpörkölve így; S a ráaludt vértől így bévakoltan, Kárbunkulus szemmel, az ördögi Pyrrhus vigyázza Priam déd-apát« – Most folytasd te.	Hamlet I heard thee speak me a speech once, but it was never acted; or, if it was, not above once; for the play, I remember, pleased not the million; 'twas caviare to the general: but it was–as I received it, and others, whose judgments in such matters cried in the top of mine–an excellent play, well digested in the scenes, set down with as much modesty as cunning. I remember, one said there were no sallets in the lines to make the matter savoury, nor no matter in the phrase that might indict the author of affectation; but called it an honest method, as wholesome as sweet, and by very much more handsome than fine. One speech in it I chiefly loved: 'twas Aeneas' tale to Dido; and thereabout of it especially, where he speaks of Priam's slaughter: if it live in your memory, begin at this line: let me see, let me see– 'The rugged Pyrrhus, like the Hyrcanian beast,'– it is not so:–it begins with Pyrrhus:– 'The rugged Pyrrhus, he whose sable arms, Black as his purpose, did the night resemble When he lay couched in the ominous horse, Hath now this dread and black complexion smear'd With heraldry more dismal; head to foot Now is he total gules; horridly trick'd With blood of fathers, mothers, daughters, sons, Baked and impasted with the parching streets, That lend a tyrannous and damned light To their lord's murder: roasted in wrath and fire, And thus o'er-sized with coagulate gore, With eyes like carbuncles, the hellish Pyrrhus Old grandsire Priam seeks.' So, proceed you.
POLONIUS Engem ugyse, fönséges úr, jó szavalás; jó hangsúllyal és kellő mérséklettel.	Lord Polonius 'Fore God, my lord, well spoken, with good accent and good discretion.
ELSŐ SZÍNÉSZ »S ím rátalál, amint üres csapást Mér a görög felé; jó régi kardja Elpártol és dacot hány a parancsnak Hová hull, ott marad. Ily nem-egyenlőn, Pyrrhus Priamra tör: sujt mérgesen, De már süvöltő kardjának szelére Ledűl a gyenge ősz. Akkor, miként- Ha érzené holt Ilium e csapást, Lángzó tetővel talpához borul, S egy szörnyü roppanás rabbá teszi Pyrrhus fülét: mert íme kardja, mely Tisztes Priamnak éppen száll vala Tejszín fejére, a légben akadt, És Pyrrhus áll, mint zsarnok-kép a vásznon, S mintegy közömbös, cél, szándék iránt, Veszteg marad. De mint gyakorta vész előtt az ég Elcsöndesűl, a felhő meg se mozzan, Némák a zord szelek s alant e gömb, Mint a halál; egyszerre vad dörej Hasít eget: úgy Pyrrhust, e szünetre, Felkölt bosszúja tettre fölveri. S nem hullt soha csekélyebb irgalommal Márs fegyverére, mit öröknek edz, Cyclopsi pőröly, mint Pyrrhus vasa Lezúg Priamra most. – Piha, ringyó Szerencse! Istenek, Ti mind, ti mind! vegyétek el hatalmát, Törjétek össze talpát, külleit S az ég-oromrul a kerék-agyat Hömpölygessétek a poklokra le!«	First Player 'Anon he finds him Striking too short at Greeks; his antique sword, Rebellious to his arm, lies where it falls, Repugnant to command: unequal match'd, Pyrrhus at Priam drives; in rage strikes wide; But with the whiff and wind of his fell sword The unnerved father falls. Then senseless Ilium, Seeming to feel this blow, with flaming top Stoops to his base, and with a hideous crash Takes prisoner Pyrrhus' ear: for, lo! his sword, Which was declining on the milky head Of reverend Priam, seem'd i' the air to stick So, as a painted tyrant, Pyrrhus stood, And like a neutral to his will and matter, Did nothing. But, as we often see, against some storm, A silence in the heavens, the rack stand still, The bold winds speechless and the orb below As hush as death, anon the dreadful thunder Doth rend the region, so, after Pyrrhus' pause, Aroused vengeance sets him new a-work; And never did the Cyclops' hammers fall On Mars's armour forged for proof eterne With less remorse than Pyrrhus' bleeding sword Now falls on Priam. Out, out, thou strumpet, Fortune! All you gods, In general synod 'take away her power; Break all the spokes and fellies from her wheel, And bowl the round nave down the hill of heaven, As low as to the fiends!'
POLONIUS Nagyon hosszú.	Lord Polonius This is too long.
HAMLET Eredj borbélyhoz a szakálladdal. – Te csak folytasd, kérlek; ennek bohózat kell, vagy trágár adoma, különben elalszik. – Folytasd; térj át Hecubára.	Hamlet It shall to the barber's, with your beard. Prithee, say on: he's for a jig or a tale of bawdry, or he sleeps: say on: come to Hecuba.
ELSŐ SZÍNÉSZ »De hajh! ki látná a bóbás királynét –«	First Player 'But who, O, who had seen the mobled queen–'
HAMLET Bóbás királynét?	Hamlet 'The mobled queen?'
POLONIUS Az jól van; bóbás királyné jól van.	Lord Polonius That's good; 'mobled queen' is good.
ELSŐ SZÍNÉSZ »Rohanni puszta lábbal fel s alá, Ijesztve oltó könnyel a tüzet, Rongy a fején, hol másszor diadém; Palástul vézna, elszült csípein Ijedt zavarban felkapott lepel – Ki látta volna, hogy méregbe mártott Nyelvvel ne szidná a pártos szerencsét! Az istenek ha látták voln' magok, Midőn szemébe tűnt Pyrrhus gonosz Játéka, férjét hogy aprítja fel A jaj-sikoltás, melybe most kitört (Ha földi ügy hat rájok legkevésbé), Könnyet facsar az ég izzó szeméből S az istenekből könyörűletet.«	First Player 'Run barefoot up and down, threatening the flames With bisson rheum; a clout upon that head Where late the diadem stood, and for a robe, About her lank and all o'er-teemed loins, A blanket, in the alarm of fear caught up; Who this had seen, with tongue in venom steep'd, 'Gainst Fortune's state would treason have pronounced But if the gods themselves did see her then When she saw Pyrrhus make malicious sport In mincing with his sword her husband's limbs, The instant burst of clamour that she made, Unless things mortal move them not at all, Would have made milch the burning eyes of heaven, And passion in the gods.'
POLONIUS Ni, ni! Ha el nem változott a színe; s tele nincs a szeme könnyel! – Hagyd el, kérlek.	Lord Polonius Look, whether he has not turned his colour and has tears in's eyes. Pray you, no more.
HAMLET Jól van; majd elmondatom veled másszor a többit. – Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó szállást adatni? De hallja, jól kell aztán velök bánni; mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái; s inkább írjanak halála után rosszat a fejfájára, mint ők rosszat mondjanak felőle, míg él.	Hamlet 'Tis well: I'll have thee speak out the rest soon. Good my lord, will you see the players well bestowed? Do you hear, let them be well used; for they are the abstract and brief chronicles of the time: after your death you were better have a bad epitaph than their ill report while you live.
POLONIUS Érdemök szerint fogok bánni velök, fönséges úr.	Lord Polonius My lord, I will use them according to their desert.
HAMLET Veszetthordtát, ember, sokkal jobban kell! Bánj mindenkivel érdeme szerint: melyikünk kerüli el a mogyorópálcát? Bánjon velök saját embersége és méltósága szerint; minél kisebb az ő érdemök, annál nagyobb érdem a szívessége. Hívja be őket.	Hamlet God's bodykins, man, much better: use every man after his desert, and who should 'scape whipping? Use them after your own honour and dignity: the less they deserve, the more merit is in your bounty. Take them in.
POLONIUS Jerünk hát, urak. Polonius s némely színészek el.	Lord Polonius Come, sirs.
HAMLET Utána, barátim; holnap előadásunk lesz. Hallod-e, öreg barátom! tudjátok a Gonzago megöletését?	Hamlet Follow him, friends: we'll hear a play to-morrow. Exit POLONIUS with all the Players but the First Dost thou hear me, old friend; can you play the Murder of Gonzago?
ELSŐ SZÍNÉSZ Tudjuk, fenséges úr.	First Player Ay, my lord.
HAMLET Holnap este azt játsszuk el. Szükség esetére ugye meg tudnál tanulni egy tíz-húsz sorból álló mondókát, amit én csinálnék s beleszúrnék? nemde?	Hamlet We'll ha't to-morrow night. You could, for a need, study a speech of some dozen or sixteen lines, which I would set down and insert in't, could you not?
ELSŐ SZÍNÉSZ Meg, fenséges úr.	First Player Ay, my lord.
HAMLET Nagyon jól van. Eredj hát amaz úr után te is; de aztán hé, csúfot ne űzzetek ám belőle. Színész el. Édes jó barátim, Guildenstern- és Rosencrantz-hoz. én már estig elhagylak: de csak mint otthon, Helsingőrben!	Hamlet Very well. Follow that lord; and look you mock him not. Exit First Player My good friends, I'll leave you till night: you are welcome to Elsinore.
ROSENCRANTZ Kegyes jó uram! Rosencrantz és Guildenstern el.	Rosencrantz Good my lord!
HAMLET Ugy; hordjon Isten: – Most magam vagyok Ó, mily gazember s pór rab vagyok én! Nem szörnyüség az, hogy lám, e színész, Csak költeményben, álom-indulatban Egy eszmeképhez úgy hozzátöri Lelkét, hogy arca elsápad belé, Könny űl szemében, rémület vonásin, A hangja megtörik, s egész valója Kiséri képzetét? S mind semmiért! Egy Hecubáért! Mi néki Hecuba, s ő Hecubának; Hogy megsirassa? Mit nem tenne még, Ha szenvedélyre volna oly oka, Mint van nekem? Könnyárba fojtaná A színpadot, s irtóztató beszéddel Repesztené meg a nézők fülét, Hogy a vétkes megőrüljön belé, Képedjen az igaz, s a közönyös Zavarba essék; elkábítaná Magát a szem s fül érzetét. De én, Lágyszívü, bárgyu gaz, bujkálok egyre, Álomszuszikként, nem lendítve semmit; Még szólni sem merek – nem, oly királyért Kinek sajátján s drága életén Gonosz rablás esett. Hah! gyáva volnék? Ki mond pimasznak? zúzza bé agyam? Tépi szakállam, s dobja a szemembe? Fricskázza orrom? s mondja, hogy hazug A májam, a tüdőm? Ki teszi meg? Hah! Biz' Isten, elnyelem. Nincs abba' mód, Hogy én galambepéjü ne legyek, Vagy zsarnokság alatt elkeseredni Epém legyen; különben már azóta A lég minden keselyűit hízlalom E szkláv dögével. Véres, buja gaz! Lelketlen, álnok, fajtalan gazember! Ó, bosszu! Ki állja? Mily szamár vagyok! Hiszen Szép az, valóban, és nagy hősiség, Hogy én, a drága meggyilkolt fia, Kit ég s pokol bosszúra ösztönöz, Szavakkal hűtöm a szám, mint lotyó, És szitkozódom, mint egy nőcseléd Vagy szobasurló. Phí, förtelem! fuj! – Törd magad, te agy! – Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt Szinházban a csupán költött darab Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan Önként feladta bűnös tetteit; Mert, nyelve nincs bár, a gyilkos merény A legcsodásabb szerven tud beszélni. Most, e színészek által, az atyám Megöléséhez hasonlót játszatok Bátyám előtt: lesem minden vonását; Lelkébe nyúlok az elevenig; S ha rezzen is: tudom, hogy mit tegyek. A látott szellem ördög is lehet, Mert az is ölthet oly tetszős hüvelyt, S tán gyöngeségem, mélakórom által – Mert ily kedélyre nagy hatalma van – A kárhozatba dönt. Nincs rá bizonyság Ennél különb; de tőr lesz e darab, Hol a király, ha bűnös, fennakad. El.	Hamlet Ay, so, God be wi' ye; Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Now I am alone. O, what a rogue and peasant slave am I! Is it not monstrous that this player here, But in a fiction, in a dream of passion, Could force his soul so to his own conceit That from her working all his visage wann'd, Tears in his eyes, distraction in's aspect, A broken voice, and his whole function suiting With forms to his conceit? and all for nothing! For Hecuba! What's Hecuba to him, or he to Hecuba, That he should weep for her? What would he do, Had he the motive and the cue for passion That I have? He would drown the stage with tears And cleave the general ear with horrid speech, Make mad the guilty and appal the free, Confound the ignorant, and amaze indeed The very faculties of eyes and ears. Yet I, A dull and muddy-mettled rascal, peak, Like John-a-dreams, unpregnant of my cause, And can say nothing; no, not for a king, Upon whose property and most dear life A damn'd defeat was made. Am I a coward? Who calls me villain? breaks my pate across? Plucks off my beard, and blows it in my face? Tweaks me by the nose? gives me the lie i' the throat, As deep as to the lungs? who does me this? Ha! 'Swounds, I should take it: for it cannot be But I am pigeon-liver'd and lack gall To make oppression bitter, or ere this I should have fatted all the region kites With this slave's offal: bloody, bawdy villain! Remorseless, treacherous, lecherous, kindless villain! O, vengeance! Why, what an ass am I! This is most brave, That I, the son of a dear father murder'd, Prompted to my revenge by heaven and hell, Must, like a whore, unpack my heart with words, And fall a-cursing, like a very drab, A scullion! Fie upon't! foh! About, my brain! I have heard That guilty creatures sitting at a play Have by the very cunning of the scene Been struck so to the soul that presently They have proclaim'd their malefactions; For murder, though it have no tongue, will speak With most miraculous organ. I'll have these players Play something like the murder of my father Before mine uncle: I'll observe his looks; I'll tent him to the quick: if he but blench, I know my course. The spirit that I have seen May be the devil: and the devil hath power To assume a pleasing shape; yea, and perhaps Out of my weakness and my melancholy, As he is very potent with such spirits, Abuses me to damn me: I'll have grounds More relative than this: the play 's the thing Wherein I'll catch the conscience of the king. Exit

Harmadik felvonás

1. szín

Szoba a kastélyban.	Scene 1. A room in the castle.
Király, Királyné, Polonius, Ophelia, Rosencrantz és Guildenstern jőnek.	Enter King Claudius, Queen Gertrude, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY Hát semmi úton nem birtok eléje Kerülni, mért ölté fel e zavart, Roncsolva durván csendes napjait Bomlott s veszélyes dőresége által?	King Claudius And can you, by no drift of circumstance, Get from him why he puts on this confusion, Grating so harshly all his days of quiet With turbulent and dangerous lunacy?
ROSENCRANTZ Bevallja: érzi ő, hogy háborog; De hogy miért, nem mondja semmi áron.	Rosencrantz He does confess he feels himself distracted; But from what cause he will by no means speak.
GUILDENSTERN Nem is találtuk könnyűnek kilesni Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt Valódi hogyléte felől akarnánk Belőle csalni bármi vallomást.	Guildenstern Nor do we find him forward to be sounded, But, with a crafty madness, keeps aloof, When we would bring him on to some confession Of his true state.
KIRÁLYNÉ Jól fogadott-e?	Queen Gertrude Did he receive you well?
ROSENCRANTZ Mint kész udvaronc.	Rosencrantz Most like a gentleman.
GUILDENSTERN De nagy erőtetéssel hajlamin.	Guildenstern But with much forcing of his disposition.
ROSENCRANTZ Szóban fukar volt; de ha kérdezénk, Felelni bőkezű.	Rosencrantz Niggard of question; but, of our demands, Most free in his reply.
KIRÁLYNÉ Élvekbe nem Vonátok egy kicsit?	Queen Gertrude Did you assay him? To any pastime?
ROSENCRANTZ Fenséges asszony, Történt, hogy útban egy csapat szinészt Értünk utól, s említők ezt neki; Minek hallása némi látható Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar Körül, s parancsuk is van, gondolom, Hogy még ma este játsszanak előtte.	Rosencrantz Madam, it so fell out, that certain players We o'er-raught on the way: of these we told him; And there did seem in him a kind of joy To hear of it: they are about the court, And, as I think, they have already order This night to play before him.
POLONIUS Való biz' az; s fölkéri általam Fölségteket, nézzék s hallják meg azt A nem-tudom-mit.	Lord Polonius 'Tis most true And he beseech'd me to entreat your majesties To hear and see the matter.
KIRÁLY Kész szivvel; s nagyon Örvendek ily irányán. Csak ösztönözni kell őt, jó urak, S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást.	King Claudius With all my heart; and it doth much content me To hear him so inclined. Good gentlemen, give him a further edge, And drive his purpose on to these delights.
ROSENCRANTZ Tesszük, királyom. Rosencrantz és Guildenstern el.	Rosencrantz We shall, my lord. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
KIRÁLY Menj, Gertrud, te is; Mert titkon érte küldénk Hamletért, Hogy itt találja, csak mintegy esetleg, Opheliát; az atyja és magam Elrejtezünk, s igy látatlan, de látva, Bizton bíráljuk e találkozást, S magaviseletéből hozzávetünk Szerelmi bú-e vagy nem, amitől Rájött e szenvedés.	King Claudius Sweet Gertrude, leave us too; For we have closely sent for Hamlet hither, That he, as 'twere by accident, may here Affront Ophelia Her father and myself, lawful espials, Will so bestow ourselves that, seeing, unseen, We may of their encounter frankly judge, And gather by him, as he is behaved, If 't be the affliction of his love or no That thus he suffers for.
KIRÁLYNÉ Szót fogadok. Ophelia, rád nézve azt óhajtom, Szépséged lett legyen a boldog ok, Hogy Hamlet ily zavart; remélem, így Erényed a jó útba viheti, Mindkettőtök becsűletére.	Queen Gertrude I shall obey you. And for your part, Ophelia, I do wish That your good beauties be the happy cause Of Hamlet's wildness: so shall I hope your virtues Will bring him to his wonted way again, To both your honours.
OPHELIA Vajha Úgy légyen, asszonyom! Királyné el.	Ophelia Madam, I wish it may. Exit QUEEN GERTRUDE
POLONIUS Járkálj te, lyányom, itt. – Fölség; ha tetszik, Elbúhatunk. – Opheliához. Te meg olvass e könyvből Leplezze a szinlett foglalkozás, Mért vagy magadban. – Nem hiába mondják Sok példa van rá – hogy ájtatos arccal, Kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk Magát az ördögöt.	Lord Polonius Ophelia, walk you here. Gracious, so please you, We will bestow ourselves. To OPHELIA Read on this book; That show of such an exercise may colour Your loneliness. We are oft to blame in this,– 'Tis too much proved–that with devotion's visage And pious action we do sugar o'er The devil himself.
KIRÁLY Félre. Nagyon igaz Mint sebzi váddal lelkem e beszéd! A festett rima-kép nem undokabb Ahhoz képest, mivel kenik-fenik, Mint szörnyü tettem szépitő szavamhoz. Ó, mily nehéz kő!	King Claudius Aside O, 'tis too true! How smart a lash that speech doth give my conscience! The harlot's cheek, beautied with plastering art, Is not more ugly to the thing that helps it Than is my deed to my most painted word O heavy burthen!
POLONIUS Hallom lépteit Vonuljunk hátra, felséges uram. Király és Polonius el. Hamlet jő.	Lord Polonius I hear him coming: let's withdraw, my lord. Exeunt KING CLAUDIUS and POLONIUS Enter HAMLET
HAMLET Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni – elszunnyadni – semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni – elszunnyadni – és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, Útált szerelme kínját, pör-halasztást, A hivatalnak packázásait, S mind a rugást, mellyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel? – Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől – a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó – le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? – Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti »tett« nevét. – De csöndesen! A szép Ophelia jő. – Szép hölgy, imádba Legyenek foglalva minden bűneim.	Hamlet To be, or not to be: that is the question Whether 'tis nobler in the mind to suffer The slings and arrows of outrageous fortune, Or to take arms against a sea of troubles, And by opposing end them? To die: to sleep; No more; and by a sleep to say we end The heart-ache and the thousand natural shocks That flesh is heir to, 'tis a consummation Devoutly to be wish'd. To die, to sleep; To sleep: perchance to dream: ay, there's the rub; For in that sleep of death what dreams may come When we have shuffled off this mortal coil, Must give us pause: there's the respect That makes calamity of so long life; For who would bear the whips and scorns of time, The oppressor's wrong, the proud man's contumely, The pangs of despised love, the law's delay, The insolence of office and the spurns That patient merit of the unworthy takes, When he himself might his quietus make With a bare bodkin? who would fardels bear, To grunt and sweat under a weary life, But that the dread of something after death, The undiscover'd country from whose bourn No traveller returns, puzzles the will And makes us rather bear those ills we have Than fly to others that we know not of? Thus conscience does make cowards of us all; And thus the native hue of resolution Is sicklied o'er with the pale cast of thought, And enterprises of great pith and moment With this regard their currents turn awry, And lose the name of action.–Soft you now! The fair Ophelia! Nymph, in thy orisons Be all my sins remember'd.
OPHELIA Kegyelmes úr, hogy van, mióta nem Láttam fönségedet?	Ophelia Good my lord, How does your honour for this many a day?
HAMLET Köszönöm alássan; jól, jól, jól.	Hamlet I humbly thank you; well, well, well.
OPHELIA Uram, nehány emléke itt maradt, Már rég óhajtám visszaküldeni, Kérem, fogadja el.	Ophelia My lord, I have remembrances of yours, That I have longed long to re-deliver; I pray you, now receive them.
HAMLET Nem, nem. Nem adtam egyet is soha.	Hamlet No, not I; I never gave you aught.
OPHELIA Fönséges úr, hisz tudja, hogy adott; S hozzá illatnak édes szavakat Vedd vissza, mert illatjok elapadt; Nemes szívnek szegény a dús ajándék, Ha az adóban nincs a régi szándék. Itt van, fönséges úr.	Ophelia My honour'd lord, you know right well you did; And, with them, words of so sweet breath composed As made the things more rich: their perfume lost, Take these again; for to the noble mind Rich gifts wax poor when givers prove unkind. There, my lord.
HAMLET Ha! ha! becsületes vagy?	Hamlet Ha, ha! are you honest?
OPHELIA Uram!	Ophelia My lord?
HAMLET Szép vagy?	Hamlet Are you fair?
OPHELIA Hogyan, fenséges úr?	Ophelia What means your lordship?
HAMLET Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel.	Hamlet That if you be honest and fair, your honesty should admit no discourse to your beauty.
OPHELIA Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban mint a becsülettel?	Ophelia Could beauty, my lord, have better commerce than with honesty?
HAMLET Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valaha paradox volt, de a mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek.	Hamlet Ay, truly; for the power of beauty will sooner transform honesty from what it is to a bawd than the force of honesty can translate beauty into his likeness: this was sometime a paradox, but now the time gives it proof. I did love you once.
OPHELIA Valóban, fenség, úgy hitette el velem.	Ophelia Indeed, my lord, you made me believe so.
HAMLET Ne hittél volna nekem; mert hiába oltja be az erény e mi vén törzsünket, megérzik rajtunk a vad íz. Én nem szerettelek.	Hamlet You should not have believed me; for virtue cannot so inoculate our old stock but we shall relish of it: I loved you not.
OPHELIA Annál inkább csalódtam.	Ophelia I was the more deceived.
HAMLET Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnősöket! Én meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között! Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy közülünk. Menj Isten hírével, kolostorba. Hol az apád?	Hamlet Get thee to a nunnery: why wouldst thou be a breeder of sinners? I am myself indifferent honest; but yet I could accuse me of such things that it were better my mother had not borne me: I am very proud, revengeful, ambitious, with more offences at my beck than I have thoughts to put them in, imagination to give them shape, or time to act them in. What should such fellows as I do crawling between earth and heaven? We are arrant knaves, all; believe none of us. Go thy ways to a nunnery. Where's your father?
OPHELIA Otthon, uram.	Ophelia At home, my lord.
HAMLET Rá kell csukni az ajtót, hogy ne játssza a bolondot máshol, mint saját házában. Isten veled.	Hamlet Let the doors be shut upon him, that he may play the fool no where but in's own house. Farewell.
OPHELIA Ó, könyörülj rajta, mennybéli jóság!	Ophelia O, help him, you sweet heavens!
HAMLET Ha férjhez mégy, ím, ez átkot adom jegyajándékul légy bár oly szűz, mint a jég, oly tiszta, mint a hó ne menekülhess a rágalom elől. Vonulj kolostorba menj; Isten veled. Vagy, ha okvetlen férjhez kell menned, menj bolondhoz, mert okos ember úgy is tudja bizony, miféle csudát szoktatok csinálni belőle. Zárdába hát; eredj, hamar pedig. Isten veled.	Hamlet If thou dost marry, I'll give thee this plague for thy dowry: be thou as chaste as ice, as pure as snow, thou shalt not escape calumny. Get thee to a nunnery, go: farewell. Or, if thou wilt needs marry, marry a fool; for wise men know well enough what monsters you make of them. To a nunnery, go, and quickly too. Farewell.
OPHELIA Ó, ég hatalma, állítsd helyre őt!	Ophelia O heavenly powers, restore him!
HAMLET Hallottam hírét, festjük is magunkat, no bizony. Isten megáldott egy arccal, csináltok egy másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek; Isten teremtéseinek gúnyneveket adtok, s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. Eredj! jóllaktam már vele; az őrített meg. Nem kell több házasság, mondom; aki már házas, egy hiján, hadd éljen; a többi maradjon úgy, amint van. Zárdába; menj! Hamlet el.	Hamlet I have heard of your paintings too, well enough; God has given you one face, and you make yourselves another: you jig, you amble, and you lisp, and nick-name God's creatures, and make your wantonness your ignorance. Go to, I'll no more on't; it hath made me mad. I say, we will have no more marriages those that are married already, all but one, shall live; the rest shall keep as they are. To a nunnery, go. Exit
OPHELIA Ó, mely dicső ész bomla össze itten! Udvarfi, hős, tudós, szeme, kardja, nyelve; E szép hazánk reménye és virága, Az ízlés tükre, minta egy szoborhoz, Figyelme tárgya minden figyelőnek, Oda van, ím, oda! S én legnyomorúbb minden bús hölgy között, Ki szívtam zengő vallomási mézét, Most e nemes, fölséges észt, miképp Szelíd harangot, félreverve látom; Nyilt ifjusága páratlan vonásit Őrült rajongás által dúlva szét. Ó, jaj nekem, Hogy amit láttam, láttam; és viszont, Hogy amit látok, látom az iszonyt! A Király és Polonius jőnek.	Ophelia O, what a noble mind is here o'erthrown! The courtier's, soldier's, scholar's, eye, tongue, sword; The expectancy and rose of the fair state, The glass of fashion and the mould of form, The observed of all observers, quite, quite down! And I, of ladies most deject and wretched, That suck'd the honey of his music vows, Now see that noble and most sovereign reason, Like sweet bells jangled, out of tune and harsh; That unmatch'd form and feature of blown youth Blasted with ecstasy: O, woe is me, To have seen what I have seen, see what I see! Re-enter KING CLAUDIUS and POLONIUS
KIRÁLY Szerelem! nem arra tart e szenvedély! Se a beszéd, bár egy kissé laza, Nem volt bolondság. Van valami lelkén, Amin kotolva űl e mélakór, S minek kikölte és felpattanása Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem, Gyors eltökéléssel így gondolám Menjen sietve Angliába Hamlet, Megkérni az elmulasztott adót Talán a tenger, a kültartományok Sokféle tarka tárgya kiveri Ezt a szivébe rögzött valamit, Melyhez tapadt elméje kiragadja Önnönmagából. Mit mondasz reá?	King Claudius Love! his affections do not that way tend; Nor what he spake, though it lack'd form a little, Was not like madness. There's something in his soul, O'er which his melancholy sits on brood; And I do doubt the hatch and the disclose Will be some danger: which for to prevent, I have in quick determination Thus set it down: he shall with speed to England, For the demand of our neglected tribute Haply the seas and countries different With variable objects shall expel This something-settled matter in his heart, Whereon his brains still beating puts him thus From fashion of himself. What think you on't?
POLONIUS Jó lesz; de mégis azt hiszem, hogy e baj Első csirája és eredete Szerelmi bánat. – Nos, Ophelia! Nem kell, hogy elmondd, Hamlet mit beszélt, Hallottuk azt mind. – Felséged magas Tetszésitől függ, de én azt javaslom Királyné anyja most játék után Hivassa bé őt, és négy szem között, Szép szóval bírja rá, ha felfödözné E bú okát; fogja rövíden őt; Én meg, ha tetszik, hallgatózzam ott, Hogy mit beszélnek. Ha nem boldogul Ám menjen Angliába Hamlet, vagy hová Elcsukni jónak látja bölcseséged.	Lord Polonius It shall do well: but yet do I believe The origin and commencement of his grief Sprung from neglected love. How now, Ophelia! You need not tell us what Lord Hamlet said; We heard it all. My lord, do as you please; But, if you hold it fit, after the play Let his queen mother all alone entreat him To show his grief: let her be round with him; And I'll be placed, so please you, in the ear Of all their conference. If she find him not, To England send him, or confine him where Your wisdom best shall think.
KIRÁLY Úgy légyen; én is amellett vagyok Őrizve járjanak őrült nagyok. El mind.	King Claudius It shall be so Madness in great ones must not unwatch'd go. Exeunt

2. szín

Terem ugyanott.	Scene 2. A hall in the castle.
Hamlet és néhány színész jő.	Enter HAMLET and Players
HAMLET Szavald a beszédet, kérlek, amint én ejtém előtted lebegve a nyelven; mert ha oly teli szájjal mondod, mint sok szinész, akár a város dobosa kiáltná ki verseimet. Ne is fürészeld nagyon a levegőt kezeddel, így; hanem jártasd egészen finomul: mert a szenvedély valódi zuhataga, szélvésze, s mondhatnám forgószele közepett is bizonyos mérsékletre kell törekedned és szert tenned, mi annak simaságot adjon. Ó, a lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká, a szenvedélyt, csakhogy a földszint állók füleit megrepessze, kiknek legnagyobb részét semmi egyéb nem érdekli, mint kimagyarázhatatlan némajáték és zaj. Én az ilyen fickót megcsapatnám, amiért a dühöncöt is túlozza és heródesebb Heródesnél. Kerüld azt, kérlek.	Hamlet Speak the speech, I pray you, as I pronounced it to you, trippingly on the tongue: but if you mouth it, as many of your players do, I had as lief the town-crier spoke my lines. Nor do not saw the air too much with your hand, thus, but use all gently; for in the very torrent, tempest, and, as I may say, the whirlwind of passion, you must acquire and beget a temperance that may give it smoothness. O, it offends me to the soul to hear a robustious periwig-pated fellow tear a passion to tatters, to very rags, to split the ears of the groundlings, who for the most part are capable of nothing but inexplicable dumbshows and noise: I would have such a fellow whipped for o'erdoing Termagant; it out-herods Herod: pray you, avoid it.
ELSŐ SZÍNÉSZ Bízza rám, fönséges úr.	First Player I warrant your honour.
HAMLET Csakhogy aztán fölötte jámbor se légy, hanem menj saját ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. No már, ha ezt túlozza valaki, vagy innen marad, bár az avatlant megnevetteti, a hozzáértőt csak bosszanthatja; pedig ez egynek ítélete, azt meg kell adnod, többet nyom egy egész színház másokénál. Ó, vannak színészek, én is láttam játszani – s hallottam dicsérve másoktól, nagyon pedig – kik, Isten bűnül ne vegye, se keresztény, se pogány, se általában ember hangejtését, taghordozását nem bírva követni; úgy megdölyfösködtek, úgy megordítoztak, hogy azt gondolám, a természet valamely napszámosa csinált embereket, de nem csinálta jól, oly veszettül utánozták az emberi nemet.	Hamlet Be not too tame neither, but let your own discretion be your tutor: suit the action to the word, the word to the action; with this special o'erstep not the modesty of nature: for any thing so overdone is from the purpose of playing, whose end, both at the first and now, was and is, to hold, as 'twere, the mirror up to nature; to show virtue her own feature, scorn her own image, and the very age and body of the time his form and pressure. Now this overdone, or come tardy off, though it make the unskilful laugh, cannot but make the judicious grieve; the censure of the which one must in your allowance o'erweigh a whole theatre of others. O, there be players that I have seen play, and heard others praise, and that highly, not to speak it profanely, that, neither having the accent of Christians nor the gait of Christian, pagan, nor man, have so strutted and bellowed that I have thought some of nature's journeymen had made men and not made them well, they imitated humanity so abominably.
ELSŐ SZÍNÉSZ Remélem, hogy mi azt a modort már meglehetősen levetkeztük.	First Player I hope we have reformed that indifferently with us, sir.
HAMLET Vessétek le egészen! No meg, aki köztetek a bohócot játssza, ne mondjon többet, mint írva van neki; mert vannak azok közt is, kik magok nevetnek, hogy egy csapat bárgyú néző utánok nevessen; ha szinte a darabnak éppen valamely fontos mozzanata forog is fent. Ez gyalázatosság, és igen nyomorú becsvágyra mutat a bohóc részéről, ki e fogással él. Menjetek, készüljetek. Színészek el. Polonius, Rosencrantz és Guildenstern jőnek. Nos, uraim? eljön a király megnézni a darabot?	Hamlet O, reform it altogether. And let those that play your clowns speak no more than is set down for them; for there be of them that will themselves laugh, to set on some quantity of barren spectators to laugh too; though, in the mean time, some necessary question of the play be then to be considered that's villanous, and shows a most pitiful ambition in the fool that uses it. Go, make you ready. Exeunt Players Enter POLONIUS, ROSENCRANTZ, and GUILDENSTERN How now, my lord! I will the king hear this piece of work?
POLONIUS El, a királyné is, mindjárt pedig.	Lord Polonius And the queen too, and that presently.
HAMLET Mondd a színészeknek, siessenek. Polonius el. S önök, mindketten, úgye szívesek Lesznek segítni a siettetésben?	Hamlet Bid the players make haste. Exit POLONIUS Will you two help to hasten them?
KETTEN Megyünk, fönséges úr. Rosencrantz és Guildenstern el.	Rosencrantz and Guildenstern We will, my lord. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
HAMLET Hol vagy, Horatio? Horatio jő.	Hamlet What ho! Horatio! Enter HORATIO
HORATIO Itt, kedves úr, Szolgálatára.	Horatio Here, sweet lord, at your service.
HAMLET Halld, Horatio Te éppen olyan férfi vagy, minővel Szerettem, hogy közöm volt valaha.	Hamlet Horatio, thou art e'en as just a man As e'er my conversation coped withal.
HORATIO Ó, kedves úr –	Horatio O, my dear lord,–
HAMLET Nem hízelgek, ne hidd; Mi boldogúlást várhatnék tetőled, Kinek mid sincs, jó kedveden kivűl, Mely táplál és ruház? Mért hízelegni Egy ily szegénynek? – Nem; a cukrozott nyelv Ám nyalja a sületlen fényüzést, Görbessze hajlós térde kapcsait, Hol a farkcsóválás hasznot terem. Hallgass ide. Mióta választásim asszonya Én drága lelkem, s emberek között Különbséget bir tenni: tégedet Pecsételt el magának; mert te, bár Szenvedve mindent, úgy től, mint aki Semmit se szenved; férfi vagy, ki a Sors öklözését vagy jutalmait, Egyképp fogadtad; s áldott az, kinek Vérével úgy vegyült itélete, Hogy nem merő síp a sors ujja közt, Oly hangot adni, milyent billeget. Férfit nekem, ki szenvedélye rabja Nem lett soha! s én szívem közepén, Szivem szivében hordom azt, miképp Most tégedet. De már kissé sok is. – Ma színjáték lesz a király előtt, S egy jelenet közel jár ahhoz, amint Atyám halálát elmondtam neked; Kérlek, ha majd ez a rész fölkerül, Csak mintha enlelkem tolmácsa volnál, Lesd a királyt jól: ha rejtett büne Ott egy beszédre lyukból ki nem ugrik A kárhozatnak lelke volt, amit Láttunk együtt, s képzelmem oly sötét, Mint Vulcán pőrölye. Jól megfigyeld; Mert én arcába kapcsolom szemem; S majd összevessük a látszat felől Kettőnk itéletét.	Hamlet Nay, do not think I flatter; For what advancement may I hope from thee That no revenue hast but thy good spirits, To feed and clothe thee? Why should the poor be flatter'd? No, let the candied tongue lick absurd pomp, And crook the pregnant hinges of the knee Where thrift may follow fawning. Dost thou hear? Since my dear soul was mistress of her choice And could of men distinguish, her election Hath seal'd thee for herself; for thou hast been As one, in suffering all, that suffers nothing, A man that fortune's buffets and rewards Hast ta'en with equal thanks: and blest are those Whose blood and judgment are so well commingled, That they are not a pipe for fortune's finger To sound what stop she please. Give me that man That is not passion's slave, and I will wear him In my heart's core, ay, in my heart of heart, As I do thee.–Something too much of this.– There is a play to-night before the king; One scene of it comes near the circumstance Which I have told thee of my father's death I prithee, when thou seest that act afoot, Even with the very comment of thy soul Observe mine uncle: if his occulted guilt Do not itself unkennel in one speech, It is a damned ghost that we have seen, And my imaginations are as foul As Vulcan's stithy. Give him heedful note; For I mine eyes will rivet to his face, And after we will both our judgments join In censure of his seeming.
HORATIO Jó lesz, uram; Ha meglop engem a játék alatt, S rá nem sütöm: fizetem a lopást.	Horatio Well, my lord If he steal aught the whilst this play is playing, And 'scape detecting, I will pay the theft.
HAMLET Már jőnek: bárgyunak kell látszanom. Foglalj helyet. Dán induló. Harsonák. Király, Királyné, Polonius, Ophelia, Rosencrantz, Guildenstern és mások jőnek.	Hamlet They are coming to the play; I must be idle Get you a place. Danish march. A flourish. Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, POLONIUS, OPHELIA, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and others
KIRÁLY Hogy van Hamlet öcsénk?	King Claudius How fares our cousin Hamlet?
HAMLET Felségesen, mákugyse! a kaméleon kosztján levegőt eszem, ígéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így.	Hamlet Excellent, i' faith; of the chameleon's dish: I eat the air, promise-crammed: you cannot feed capons so.
KIRÁLY Semmi közöm e felelettel, Hamlet; ez nem az én mondásom.	King Claudius I have nothing with this answer, Hamlet; these words are not mine.
HAMLET Nem ám, de az enyém se már. – Uram, ön játszott egyszer az egyetemen, mondja?	Hamlet No, nor mine now. To POLONIUS My lord, you played once i' the university, you say?
POLONIUS Igen, bizony, fönség; s jó színésznek tartottak.	Lord Polonius That did I, my lord; and was accounted a good actor.
HAMLET S mi volt a szerepe?	Hamlet What did you enact?
POLONIUS Julius Caesar; megöltek a Capitoliumon; Brutus ölt meg.	Lord Polonius I did enact Julius Caesar: I was killed i' the Capitol; Brutus killed me.
HAMLET Na ugyan brutális szerep volt tőle: megölni egy ily capitális borjút. – Készen a játszók?	Hamlet It was a brute part of him to kill so capital a calf there. Be the players ready?
ROSENCRANTZ Igenis, fönséges úr; engedelmét várják.	Rosencrantz Ay, my lord; they stay upon your patience.
KIRÁLYNÉ Jer ide, édes Hamlet; ülj mellém.	Queen Gertrude Come hither, my dear Hamlet, sit by me.
HAMLET Nem, kedves anyám, itt vonzóbb érc van.	Hamlet No, good mother, here's metal more attractive.
POLONIUS Ahá! tetszik látni?	Lord Polonius To KING CLAUDIUS O, ho! do you mark that?
HAMLET Kisasszony, ölébe fekhetem? Ophelia lábaihoz dőlve.	Hamlet Lady, shall I lie in your lap? Lying down at OPHELIA's feet
OPHELIA Nem, uram.	Ophelia No, my lord.
HAMLET Azaz, ölébe hajthatom a fejem?	Hamlet I mean, my head upon your lap?
OPHELIA Igen, uram.	Ophelia Ay, my lord.
HAMLET Azt gondolja, pórias értelemben vettem?	Hamlet Do you think I meant country matters?
OPHELIA Semmit se gondolok, uram.	Ophelia I think nothing, my lord.
HAMLET Mily szép gondolat, egy szép leány lába közt fekünni!	Hamlet That's a fair thought to lie between maids' legs.
OPHELIA Tessék?	Ophelia What is, my lord?
HAMLET Semmit se mondtam.	Hamlet Nothing.
OPHELIA Jókedve van, fönséges úr.	Ophelia You are merry, my lord.
HAMLET Kinek? Nekem?	Hamlet Who, I?
OPHELIA Igenis.	Ophelia Ay, my lord.
HAMLET Ó, boldog Isten! hisz én vagyok a világ első bohóca. Ki tehet arról, ha jó kedve van; hisz látja, mily vidor az anyám is, pedig az apám most halt meg, csak két órája.	Hamlet O God, your only jig-maker. What should a man do but be merry? for, look you, how cheerfully my mother looks, and my father died within these two hours.
OPHELIA Dehogy: kétszer két hónapja is van már, fönség.	Ophelia Nay, 'tis twice two months, my lord.
HAMLET Oly régen? Gyászolja hát az ördög! Én coboly köntöst csináltatok. Uramfia, két hónapja s még el sincs felejtve! Úgy hát megérjük, hogy valamely nagy embert fél évvel is túlél az emlékezete; csakhogy, Mária ugyse! templomot építsen ám, különben eszébe sem jut senkinek; úgy jár, mint a fa ló, melynek sírverse így hangzik: »Mer' ó! mer' ó! már a fa ló el van feledve.« Hoboják. A némajáték föllép. Jő egy Király és egy Királyné, igen nyájaskodva. A Királyné megöleli férjét, letérdel és fogadkozik. A Király fölemeli, vállára hajtja fejét; aztán egy virágpamlagra fekszik. A Királyné látva, hogy elszunnyadt, távozik. Most jő egy cinkos, koronáját leveszi, megcsókolja, s mérget töltve a király fülébe, elmegy. A Királyné visszatér, s halva látván férjét, szenvedélyes mozdulatokba tör ki. A mérgező, két vagy három néma személlyel, ismét megjelenik, s bánkódni látszik a Királynéval. A holttestet elviszik. A mérgező ajándékkal udvarol a Királynénak; az eleinte útálatot, nem-akarást fejez ki; de végre elfogadja szerelmét.	Hamlet So long? Nay then, let the devil wear black, for I'll have a suit of sables. O heavens! die two months ago, and not forgotten yet? Then there's hope a great man's memory may outlive his life half a year: but, by'r lady, he must build churches, then; or else shall he suffer not thinking on, with the hobby-horse, whose epitaph is 'For, O, for, O, the hobby-horse is forgot.' Hautboys play. The dumb-show enters Enter a King and a Queen very lovingly; the Queen embracing him, and he her. She kneels, and makes show of protestation unto him. He takes her up, and declines his head upon her neck: lays him down upon a bank of flowers: she, seeing him asleep, leaves him. Anon comes in a fellow, takes off his crown, kisses it, and pours poison in the King's ears, and exit. The Queen returns; finds the King dead, and makes passionate action. The Poisoner, with some two or three Mutes, comes in again, seeming to lament with her. The dead body is carried away. The Poisoner wooes the Queen with gifts: she seems loath and unwilling awhile, but in the end accepts his love Exeunt
OPHELIA Mit jelent ez, fönséges úr?	Ophelia What means this, my lord?
HAMLET E biz alattomos hókuszpókusz: gonoszt jelent.	Hamlet Marry, this is miching mallecho; it means mischief.
OPHELIA Talán a darab velejét mutatja a némajáték?	Ophelia Belike this show imports the argument of the play. Enter Prologue
HAMLET Mindjárt megtudjuk eme fickóktól: mert a színészben nem áll a szó; kibeszél az mindent.	Hamlet We shall know by this fellow: the players cannot keep counsel; they'll tell all.
OPHELIA Elmondják, mit jelent e némajáték?	Ophelia Will he tell us what this show meant?
HAMLET El ám, s minden néma játékot, amit velök játszanék; csak ne szégyelljen velök játszani, ők bizony nem szégyellik elmondani, mit jelent.	Hamlet Ay, or any show that you'll show him: be not you ashamed to show, he'll not shame to tell you what it means.
OPHELIA Be hamis, be hamis. Én a darabra figyelek.	Ophelia You are naught, you are naught: I'll mark the play.
PROLÓGUS »Magunk imé, s tragédiánk Fölségtek elé borulánk Kérjük, figyeljen tűrve ránk.«	Prologue For us, and for our tragedy, Here stooping to your clemency, We beg your hearing patiently. Exit
HAMLET Prológus ez, vagy gyűrűbe vésett jelige?	Hamlet Is this a prologue, or the posy of a ring?
OPHELIA Rövid biz az, fönség.	Ophelia 'Tis brief, my lord.
HAMLET Mint a nő szerelme. Jön a színpadi Király és Királyné.	Hamlet As woman's love. Enter two Players, King and Queen
SZÍNÉSZ KIRÁLY Már Phoebus ím harmincadszor kerűl Neptun sós árja s a földgömb körűl; S harminc-tizenkét hold kölcsön világa Tizenkét harmincszor tűnt a világra; Hogy viszonos szent frigy kapcsol velem Kezünket Hymen, szívünk szerelem.	Player King Full thirty times hath Phoebus' cart gone round Neptune's salt wash and Tellus' orbed ground, And thirty dozen moons with borrow'd sheen About the world have times twelve thirties been, Since love our hearts and Hymen did our hands Unite commutual in most sacred bands.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ Még egyszer annyi holdat és napot Érjünk, mielőtt szerelmünk elapad. De jaj! felséged máris oly beteg – Ép volta eltűnt, kedve csüggeteg – Hogy félve-féltem. De bár féltsem én, Uram, ne hagyjon téged a remény; Arányt tart nőben féltés, szerelem Vagy semmi, vagy mindkettő szertelen. No már, szerelmem jól tudod, minő Félelmem azzal egy arányba' nő, Nagy szeretet fél, apró kételyen S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.	Player Queen So many journeys may the sun and moon Make us again count o'er ere love be done! But, woe is me, you are so sick of late, So far from cheer and from your former state, That I distrust you. Yet, though I distrust, Discomfort you, my lord, it nothing must For women's fear and love holds quantity; In neither aught, or in extremity. Now, what my love is, proof hath made you know; And as my love is sized, my fear is so Where love is great, the littlest doubts are fear; Where little fears grow great, great love grows there.
SZÍNÉSZ KIRÁLY Itt hagylak, édes, nem soká pedig Szerves erőm már lanyhán működik; Te élj, szeretve és tisztelve, még E szép világban; s tán egy oly derék Férj oldalán –	Player King 'Faith, I must leave thee, love, and shortly too; My operant powers their functions leave to do And thou shalt live in this fair world behind, Honour'd, beloved; and haply one as kind For husband shalt thou–
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ Ne a többit! ne, ó; Ily szerelem szivemnek áruló! Másod férjemmel átkozott legyek; Máshoz csak az mén, ki megölt egyet.	Player Queen O, confound the rest! Such love must needs be treason in my breast In second husband let me be accurst! None wed the second but who kill'd the first.
HAMLET Félre. Üröm, üröm.	Hamlet Aside Wormwood, wormwood.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ A második nász indító oka Szennyes haszonvágy, szerelem soha; Másodszor öltem meg holt férjemet, Ha második férj csókol engemet.	Player Queen The instances that second marriage move Are base respects of thrift, but none of love A second time I kill my husband dead, When second husband kisses me in bed.
SZÍNÉSZ KIRÁLY Most, elhiszem, úgy érzesz, mint beszélsz; De fogadásunk gyakran füstbe vész. Föltételünk emlékezésnek rabja Vérmes szülött, de már számlálva napja; Míg éretlen gyümölcs, fáján tapad; Ha megpuhúl: rázatlan leszakad. De kell; szükség felednünk e rovást, Az ily magunkra felrótt tartozást Mert amit így fogad a szenvedély, A szenvedéllyel oda lesz a cél. Erős bú, vagy öröm, feltétele Foganatát magával rontja le Mert hol öröm s bú van legfőbb fokon, Az sír, ez örvend minden kis okon. Nem örök e világ; az sem csoda, Ha sorsunkkal a szeretet oda Mert hogy melyik vezérli, vitapont Szerelem-é a sorsot, vagy viszont? Nagy férfi buktán, lásd, kegyence fut; Szegény kapós lesz, amint polcra jut Igy, a szeretet sorsunk' követi; Ki nem szorul barátra, lesz neki; S ki álbarátot szükségben kisért, Ellent csinálni biztos útra tért. – De, visszatérve honnan indulék Sors, akarat oly ellensarki vég, Hogy terveink legtöbbször füstbe mennek; Miénk a szándok, nem sükere ennek. Te sem mégy máshoz, most úgy gondolod De elhal eszméd, ha férjed halott.	Player King I do believe you think what now you speak; But what we do determine oft we break. Purpose is but the slave to memory, Of violent birth, but poor validity; Which now, like fruit unripe, sticks on the tree; But fall, unshaken, when they mellow be. Most necessary 'tis that we forget To pay ourselves what to ourselves is debt What to ourselves in passion we propose, The passion ending, doth the purpose lose. The violence of either grief or joy Their own enactures with themselves destroy Where joy most revels, grief doth most lament; Grief joys, joy grieves, on slender accident. This world is not for aye, nor 'tis not strange That even our loves should with our fortunes change; For 'tis a question left us yet to prove, Whether love lead fortune, or else fortune love. The great man down, you mark his favourite flies; The poor advanced makes friends of enemies. And hitherto doth love on fortune tend; For who not needs shall never lack a friend, And who in want a hollow friend doth try, Directly seasons him his enemy. But, orderly to end where I begun, Our wills and fates do so contrary run That our devices still are overthrown; Our thoughts are ours, their ends none of our own So think thou wilt no second husband wed; But die thy thoughts when thy first lord is dead.
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ Ne adjon tápot a föld, fényt az ég! Élvét, nyugalmát éj s nap vonja még! Kétségre váljon remény, bízalom! Börtön magánya légyen vígaszom! Dúljon gyönyör-sápasztó baleset, Ha mire vágytam, minden kedveset! Szenvedjek itt s ott öröklétü kínt Ha, egyszer özvegy, nő leszek megint!	Player Queen Nor earth to me give food, nor heaven light! Sport and repose lock from me day and night! To desperation turn my trust and hope! An anchor's cheer in prison be my scope! Each opposite that blanks the face of joy Meet what I would have well and it destroy! Both here and hence pursue me lasting strife, If, once a widow, ever I be wife!
HAMLET Ha most ezt megszegné!	Hamlet If she should break it now!
SZÍNÉSZ KIRÁLY Nagy eskü ez. De lelkem oly alélt Menj, hadd csalom meg ezt a hosszu délt Álommal, édes. Elalszik.	Player King 'Tis deeply sworn. Sweet, leave me here awhile; My spirits grow dull, and fain I would beguile The tedious day with sleep. Sleeps
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ Ringasson az álom; Ármány soha kettőnk közé ne szálljon. El.	Player Queen Sleep rock thy brain, And never come mischance between us twain! Exit
HAMLET Asszonyom, hogy tetszik a darab?	Hamlet Madam, how like you this play?
KIRÁLYNÉ A hölgy mintha nagyon is fogadkoznék.	Queen Gertrude The lady protests too much, methinks.
HAMLET Ó, de szavát tartja ám!	Hamlet O, but she'll keep her word.
KIRÁLY Hallottad a meséjét? Nincs benne valami bántó?	King Claudius Have you heard the argument? Is there no offence in 't?
HAMLET Nincs, nincs; hiszen csak tréfálnak, tréfából mérgeződnek; semmi bántó a világon.	Hamlet No, no, they do but jest, poison in jest; no offence i' the world.
KIRÁLY Hogy is hívják a darabot?	King Claudius What do you call the play?
HAMLET Az egérfogó. Hogy miért úgy? Képletesen. A darab egy Viennában történt gyilkosságot ábrázol; Gonzago neve a fejedelemnek; nője Baptista. Mindjárt meglátják. Gonosz egy darab, az igaz; de hát aztán? Felséged lelkiösmerete tiszta, a miénk is; minket hát nem érdekel: kinek nem inge, ne vegye magára. Lucianus jő. Ez valami Lucianus, a király öccse.	Hamlet The Mouse-trap. Marry, how? Tropically. This play is the image of a murder done in Vienna: Gonzago is the duke's name; his wife, Baptista: you shall see anon; 'tis a knavish piece of work: but what o' that? your majesty and we that have free souls, it touches us not: let the galled jade wince, our withers are unwrung. Enter LUCIANUS This is one Lucianus, nephew to the king.
OPHELIA Fenséged nagyon jó kórus.	Ophelia You are as good as a chorus, my lord.
HAMLET Igen jó tolmács tudnék lenni ön és szerelme közt, csak már látnám a szökdelő bábokat.	Hamlet I could interpret between you and your love, if I could see the puppets dallying.
OPHELIA Csapkod, uram, csapkod.	Ophelia You are keen, my lord, you are keen.
HAMLET Bezzeg jajgatna ám belé, míg el tudná venni az ostorom csapóját.	Hamlet It would cost you a groaning to take off my edge.
OPHELIA Mindegyre jobb – s rosszabb.	Ophelia Still better, and worse.
HAMLET Arra esküsznek férjeikkel is – Kezdj belé már, gyilkos; ne vágj oly veszett pofákat, hanem kezdd el. Hadd lám »A károgó holló bosszút üvölt« –	Hamlet So you must take your husbands. Begin, murderer; pox, leave thy damnable faces, and begin. Come 'the croaking raven doth bellow for revenge.'
LUCIANUS Szándok sötét, kéz kész, biztos szerem, Idő szolgál, s egy lélek sincs jelen. Te, szörny-itallá főtt éjféli gyom, Melyet Hekate hármas átka nyom, Varázserőd, ádáz tulajdonod Ez ép élten most kell bitorlanod. Mérgét az alvó fülébe önti.	Lucianus Thoughts black, hands apt, drugs fit, and time agreeing; Confederate season, else no creature seeing; Thou mixture rank, of midnight weeds collected, With Hecate's ban thrice blasted, thrice infected, Thy natural magic and dire property, On wholesome life usurp immediately. Pours the poison into the sleeper's ears
HAMLET Kertjében mérgezi meg, a birtokáért. Neve, mondom, Gonzago; igaz, meglett történet, meg is van irva választékos olasz nyelven. Mindjárt meglátják, hogyan nyeri el a gyilkos Gonzago nője szerelmét.	Hamlet He poisons him i' the garden for's estate. His name's Gonzago: the story is extant, and writ in choice Italian: you shall see anon how the murderer gets the love of Gonzago's wife.
OPHELIA A király föláll.	Ophelia The king rises.
HAMLET Mit! megijedt, vak tűztől?	Hamlet What, frighted with false fire!
KIRÁLYNÉ Hogy van, felséges férjem?	Queen Gertrude How fares my lord?
POLONIUS Félbe kell hagyni a darabot.	Lord Polonius Give o'er the play.
KIRÁLY Világot ide! Menjünk.	King Claudius Give me some light: away!
MIND Világot! Világot! Mind el, Hamleten és Horation kivül.	All Lights, lights, lights! Exeunt all but HAMLET and HORATIO
HAMLET Ám sírjon a nyíl verte vad Ép gimnek tréfaság; Mert ki vigyáz, ki meg szunyad Igy foly le a világ. Nos, barátom (ha másképp szerencsém hátat forditana), ez meg egy toll-erdő, meg egy pár vidékies szalagcsokor kivágott cipőimen, nem bejuttatna engem akármely színészcsapatba, vagy hogy?	Hamlet Why, let the stricken deer go weep, The hart ungalled play; For some must watch, while some must sleep So runs the world away. Would not this, sir, and a forest of feathers– if the rest of my fortunes turn Turk with me–with two Provincial roses on my razed shoes, get me a fellowship in a cry of players, sir?
HORATIO Fél jutalom-játékra.	Horatio Half a share.
HAMLET Egészre, ha mondom. Mert hát, tudod, hű Dámonom, Ez ország, bírta bár Hajdan Jupiter: bírja most Egy, egy füles – pityke.	Hamlet A whole one, I. For thou dost know, O Damon dear, This realm dismantled was Of Jove himself; and now reigns here A very, very–pajock.
HORATIO Rímelhetett volna, fönség.	Horatio You might have rhymed.
HAMLET Ó, édes Horatióm! Most már tízezer forintot mernék tenni a szellem szavára. Vetted észre?	Hamlet O good Horatio, I'll take the ghost's word for a thousand pound. Didst perceive?
HORATIO Nagyon jól, fenséges úr.	Horatio Very well, my lord.
HAMLET Mikor a mérgezés következett –	Hamlet Upon the talk of the poisoning?
HORATIO Nagyon jól megjegyeztem.	Horatio I did very well note him.
HAMLET Ha, ha! – Te, valami zenét! Fuvolákat ide, hé! Mert hát, ha a király nem szereti Komédiánkat – hát nem kell neki. Rosencrantz és Guildenstern jőnek. Zenét, hé!	Hamlet Ah, ha! Come, some music! come, the recorders! For if the king like not the comedy, Why then, belike, he likes it not, perdy. Come, some music! Re-enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN
GUILDENSTERN Fönséges úr, engedjen egy szót.	Guildenstern Good my lord, vouchsafe me a word with you.
HAMLET Akár egész históriát, uram.	Hamlet Sir, a whole history.
GUILDENSTERN Fönséges úr, a király –	Guildenstern The king, sir,–
HAMLET Nos, mi lelte?	Hamlet Ay, sir, what of him?
GUILDENSTERN Egész magánkívül lett szobájában.	Guildenstern Is in his retirement marvellous distempered.
HAMLET Italtól, uram?	Hamlet With drink, sir?
GUILDENSTERN Nem, fönség, inkább az epétől.	Guildenstern No, my lord, rather with choler.
HAMLET Ön bölcsessége dúsabbnak mutatkoznék, ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót neki, az még inkább epesárba ejtené.	Hamlet Your wisdom should show itself more richer to signify this to his doctor; for, for me to put him to his purgation would perhaps plunge him into far more choler.
GUILDENSTERN Édes jó uram, ejtse valahogy rendesebben szavait, ne tegyen oly vad szökelléseket tárgyamtól.	Guildenstern Good my lord, put your discourse into some frame and start not so wildly from my affair.
HAMLET Szelíd vagyok, uram; – beszéljen.	Hamlet I am tame, sir: pronounce.
GUILDENSTERN Anyja, a királyné, a legnagyobb lelki aggodalomban küldött fenségedhez.	Guildenstern The queen, your mother, in most great affliction of spirit, hath sent me to you.
HAMLET Örvendek, hogy szerencsém van.	Hamlet You are welcome.
GUILDENSTERN Nem úgy, fenséges úr; ez az udvariasság nincs helyén. Ha fönséged méltóztatik ép feleletet adni, úgy végzem anyja parancsát; ha nem, úgy fönséged bocsánata s az én visszatértem leend vége küldetésemnek.	Guildenstern Nay, good my lord, this courtesy is not of the right breed. If it shall please you to make me a wholesome answer, I will do your mother's commandment: if not, your pardon and my return shall be the end of my business.
HAMLET Uram, azt nem tehetem.	Hamlet Sir, I cannot.
GUILDENSTERN Mit, fönség?	Guildenstern What, my lord?
HAMLET Hogy önnek ép feleletet adjak. Elmém beteg; de oly válasszal, aminő telik tőlem, parancsoljon ön vagy inkább, mint mondá, az anyám. Erről hát ne többet, hanem a tárgyra. Az anyám, mondá ön –	Hamlet Make you a wholesome answer; my wit's diseased: but, sir, such answer as I can make, you shall command or, rather, as you say, my mother: therefore no more, but to the matter: my mother, you say,–
ROSENCRANTZ Igen, ezt izeni. Fönséged magaviselete őfelségét megdöbbenté s bámulatba ejté.	Rosencrantz Then thus she says; your behavior hath struck her into amazement and admiration.
HAMLET Ó, csodálatos fiú, ki egy anyát így megdöbbenthet! De semmi következmény sincs anyám bámulatának sarkában, ugye? Tudassa.	Hamlet O wonderful son, that can so astonish a mother! But is there no sequel at the heels of this mother's admiration? Impart.
ROSENCRANTZ Mielőtt fenséged lefekünnék; beszélni kíván vele magánszobájában.	Rosencrantz She desires to speak with you in her closet, ere you go to bed.
HAMLET Engedelmeskedni fogunk, még ha tízszer anyánk volna is. Van még valami ügyök velem?	Hamlet We shall obey, were she ten times our mother. Have you any further trade with us?
ROSENCRANTZ Fönséges úr, engem egykor szeretett.	Rosencrantz My lord, you once did love me.
HAMLET Most is; esküszöm e csenőkre és lopókra!	Hamlet So I do still, by these pickers and stealers.
ROSENCRANTZ Édes jó uram, mi hát oka e levertségnek? Önkényt zárja be saját szabadsága kapuját, ha búja közlését megtagadja barátjától.	Rosencrantz Good my lord, what is your cause of distemper? you do, surely, bar the door upon your own liberty, if you deny your griefs to your friend.
HAMLET Előmozdítás kellene, uram.	Hamlet Sir, I lack advancement.
ROSENCRANTZ Hogy lehet az, mikor maga a király szavát adta, hogy örökössé teszi Dániában?	Rosencrantz How can that be, when you have the voice of the king himself for your succession in Denmark?
HAMLET Jaj uram, de »míg a fű megnő« – a közmondás egy kissé kopott. Fuvolát hoznak. Ó, a fuvola! Hadd lám – csak hogy szabaduljak tőletek. – Mért akartok ti kerűlgetve szelet fogni tőlem, mintha hálóba akarnátok terelni?	Hamlet Ay, but sir, 'While the grass grows,'–the proverb is something musty. Re-enter Players with recorders O, the recorders! let me see one. To withdraw with you:–why do you go about to recover the wind of me, as if you would drive me into a toil?
GUILDENSTERN Ó, kegyelmes úr; ha kötelességem túlbuzgó, szeretetem is udvariatlan.	Guildenstern O, my lord, if my duty be too bold, my love is too unmannerly.
HAMLET Ezt nem értem világosan. Nem játszanál egyet e sípon?	Hamlet I do not well understand that. Will you play upon this pipe?
GUILDENSTERN Nem tudok, fenség.	Guildenstern My lord, I cannot.
HAMLET De ha kérlek.	Hamlet I pray you.
GUILDENSTERN Higgye el, nem tudok.	Guildenstern Believe me, I cannot.
HAMLET Esedezem.	Hamlet I do beseech you.
GUILDENSTERN Egy billentést sem tudok, fenséges úr.	Guildenstern I know no touch of it, my lord.
HAMLET Hisz az oly könnyű, mint hazudni: kormányozd e szellentyűket ujjaiddal s hüvelykeddel; száddal lehelj belé; s a legremekebb zenét fogja beszélni. Látod, ezek a billentyűi.	Hamlet 'Tis as easy as lying: govern these ventages with your lingers and thumb, give it breath with your mouth, and it will discourse most eloquent music. Look you, these are the stops.
GUILDENSTERN De én éppen azokat nem bírom harmónia zengedezésre vezényelni; nincs hozzá ügyességem.	Guildenstern But these cannot I command to any utterance of harmony; I have not the skill.
HAMLET No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét, hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam. Polonius jő. Isten áldja, uraim.	Hamlet Why, look you now, how unworthy a thing you make of me! You would play upon me; you would seem to know my stops; you would pluck out the heart of my mystery; you would sound me from my lowest note to the top of my compass: and there is much music, excellent voice, in this little organ; yet cannot you make it speak. 'Sblood, do you think I am easier to be played on than a pipe? Call me what instrument you will, though you can fret me, yet you cannot play upon me. Enter POLONIUS God bless you, sir!
POLONIUS Uram, a királyné beszélni akar fönségeddel, mindjárt pedig.	Lord Polonius My lord, the queen would speak with you, and presently.
HAMLET Látja-e azt a felhőt? Majdnem olyan, mint egy teve.	Hamlet Do you see yonder cloud that's almost in shape of a camel?
POLONIUS Isten engem, valóságos teve alakú.	Lord Polonius By the mass, and 'tis like a camel, indeed.
HAMLET Nekem úgy tetszik, menyéthez hasonlít.	Hamlet Methinks it is like a weasel.
POLONIUS A háta olyan, mint a menyétnek.	Lord Polonius It is backed like a weasel.
HAMLET Vagy inkább cethalforma?	Hamlet Or like a whale?
POLONIUS Nagyon hasonló a cethalhoz.	Lord Polonius Very like a whale.
HAMLET No hát, mondja anyámnak, megyek tüstint. – Csak addig tesztek engem bolonddá, ameddig kedvem tartja. – Megyek tüstint.	Hamlet Then I will come to my mother by and by. They fool me to the top of my bent. I will come by and by.
POLONIUS Mondom. El.	Lord Polonius I will say so.
HAMLET »Tüstint« szót könnyű mondani. – Hagyjatok egyedül, barátim. Rosencrantz, Guildenstern és Horatio el. Most van az éjnek rémjáró szaka, Minden sír ásít, s maga a pokol Dögvészt lehell ki. Most hő vért meginnám, S oly szörnyű tettet bírnék elkövetni, Hogy a napfény reszketve nézne rá. De csitt! anyámhoz. – Ó, szív! el ne nyomd Természeted, s ne hadd, hogy e kebelbe A Néro lelke szálljon valaha Legyek kegyetlen, ne vértagadó. Dobjon szavam tőrt, ne rántson kezem. Nyelv s szándok ebben kétszinű legyen Hogy, bármi zokon ejtsem a beszédet, Tettel ne nyomjon lelkem rá pecsétet. El.	Hamlet By and by is easily said. Exit POLONIUS Leave me, friends. Exeunt all but HAMLET Tis now the very witching time of night, When churchyards yawn and hell itself breathes out Contagion to this world: now could I drink hot blood, And do such bitter business as the day Would quake to look on. Soft! now to my mother. O heart, lose not thy nature; let not ever The soul of Nero enter this firm bosom Let me be cruel, not unnatural I will speak daggers to her, but use none; My tongue and soul in this be hypocrites; How in my words soever she be shent, To give them seals never, my soul, consent! Exit

3. szín

Terem, ugyanott.	Scene 3. A room in the castle.
Király, Rosencrantz és Guidenstern jőnek.	Enter King Claudius, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY Nem szeretem bolondságát; se oly Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk. Készüljetek hát: mindjár' kiadom A megbizót, el, Angliába véle! E hon határa nem tür oly veszélyes Kockáztatást, minővel fenyeget Hóbortja minden órán.	King Claudius I like him not, nor stands it safe with us To let his madness range. Therefore prepare you; I your commission will forthwith dispatch, And he to England shall along with you The terms of our estate may not endure Hazard so dangerous as doth hourly grow Out of his lunacies.
GUILDENSTERN Készülünk. Szent, istenes gond az, megtartani Épségben annyi sok, sok lelket, amely Fölséged által él s táplálkozik.	Guildenstern We will ourselves provide Most holy and religious fear it is To keep those many many bodies safe That live and feed upon your majesty.
ROSENCRANTZ Egyes magánélet is köteles; Az ész hatalma- s minden fegyverével, Megóvni ártalomtul önmagát; De sokkal inkább egy olyan lehellet, Melynek javától ezrek élte függ. Fölség lehúnyta nem egyes halál Mint örvény rántja bé egész körét; Hegycsúcson álló roppant nagy kerék az; Melynek magas küllőin sok ezer Kisebb tárgy bécsapolva s kötve van; Ha egyszer indul: minden függelék, Apró kiséret, zúgva követi A mély bukásba. Ha király sóhajt, Mindég az összes nép nyög arra jajt.	Rosencrantz The single and peculiar life is bound, With all the strength and armour of the mind, To keep itself from noyance; but much more That spirit upon whose weal depend and rest The lives of many. The cease of majesty Dies not alone; but, like a gulf, doth draw What's near it with it: it is a massy wheel, Fix'd on the summit of the highest mount, To whose huge spokes ten thousand lesser things Are mortised and adjoin'd; which, when it falls, Each small annexment, petty consequence, Attends the boisterous ruin. Never alone Did the king sigh, but with a general groan.
KIRÁLY Övedzzetek hát e gyors útra, kérlek; Mert láncra verjük ezt a rettegést Nagyon szabad lábon jár.	King Claudius Arm you, I pray you, to this speedy voyage; For we will fetters put upon this fear, Which now goes too free-footed.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN Sietünk. Rosencrantz és Guildenstern el. Polonius jő.	Rosencrantz and Guildenstern We will haste us. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Enter POLONIUS
POLONIUS Most indul éppen anyjához, uram. Én elvonúlok a kárpit mögé S kihallgatom. Tudom, megfeddi jól, De mint fölséged mondta (s bölcs a mondás), Kell más tanú is, az anyán kivűl – Mert részrehajlók természet szerint – Hogy lesse a szót, így alkalmilag. Jó éjt, királyom! bár tisztelkedem még Fekvés előtt, s közlöm, ha mit tudok.	Lord Polonius My lord, he's going to his mother's closet Behind the arras I'll convey myself, To hear the process; and warrant she'll tax him home And, as you said, and wisely was it said, 'Tis meet that some more audience than a mother, Since nature makes them partial, should o'erhear The speech, of vantage. Fare you well, my liege I'll call upon you ere you go to bed, And tell you what I know.
KIRÁLY Köszönöm, kedves úr. Polonius el. Ó, rút az én bünöm, s az égre bűzlik! Az eredendő átok űl azon Vérgyilkolás! – Könyörögni nem tudok; S bár lenne hozzá kedv, mint akarat van, Vétkem legyőzi a hév szándokot; És mint kinek két sürgős dolga van, Itt állva veszteg, hogy melyikbe fogjak, Mindkettőt elhagyom. Mit! volna bár Ez átkozott kéz kétszer ennyi vastag A bátya-vértől: nincs elég eső Az üdv egében, hogy fehérre mossa, Mint a fehér hó? Mért van irgalom, Ha nem, hogy a bünt rontsa meg csupán? S mi az imádság két malasztja, mint Felfogni a bukót, és a bukottnak Kegyelmet nyerni? Föl tehát, szemem! A vétek elmult. Ó! de mily könyörgés Szolgál javamra helyzetem szerint? »Bocsásd meg undok gyilkosságomat!« – Az nem lehet; hisz most is birtokomban Mindaz, miért a vétket elkövettem Koronám, saját dicsvágyam, és királyném. Nyerhet malasztot, ki bünhöz tapad? Mert e veszett világban aranyos Kezű gonoszság félretol jogot, S a vétek árán gyakran megveszi Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz Mivoltaként áll, s arra kényszerít, Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel, Valljuk be nyilván: És most? mi marad? Kisértsd meg, a bünbánat mit tehet Mit nem tehet az? Ó, de mit tehet Annak, ki bűnét bánni képtelen? Ó, szörnyű helyzet! Ó, szív, fekete, Mint a halál! S te, ó, lépen ragadt Lélek, kit a verdés jobban lenyűgöz! Ó, égi kar, segélj! Próbát teszek Hajolj, merő térd; és te szív, acél Idegzeteddel, lágyulj oly puhára, Mint a ma-szűlt csecsemő inai. Még minden jóra válhat. Letérdel. Hamlet jő.	King Claudius Thanks, dear my lord. Exit POLONIUS O, my offence is rank it smells to heaven; It hath the primal eldest curse upon't, A brother's murder. Pray can I not, Though inclination be as sharp as will My stronger guilt defeats my strong intent; And, like a man to double business bound, I stand in pause where I shall first begin, And both neglect. What if this cursed hand Were thicker than itself with brother's blood, Is there not rain enough in the sweet heavens To wash it white as snow? Whereto serves mercy But to confront the visage of offence? And what's in prayer but this two-fold force, To be forestalled ere we come to fall, Or pardon'd being down? Then I'll look up; My fault is past. But, O, what form of prayer Can serve my turn? 'Forgive me my foul murder'? That cannot be; since I am still possess'd Of those effects for which I did the murder, My crown, mine own ambition and my queen. May one be pardon'd and retain the offence? In the corrupted currents of this world Offence's gilded hand may shove by justice, And oft 'tis seen the wicked prize itself Buys out the law: but 'tis not so above; There is no shuffling, there the action lies In his true nature; and we ourselves compell'd, Even to the teeth and forehead of our faults, To give in evidence. What then? what rests? Try what repentance can: what can it not? Yet what can it when one can not repent? O wretched state! O bosom black as death! O limed soul, that, struggling to be free, Art more engaged! Help, angels! Make assay! Bow, stubborn knees; and, heart with strings of steel, Be soft as sinews of the newborn babe! All may be well. Retires and kneels Enter HAMLET
HAMLET Most megtehetném, top! imádkozik. És, most teszem meg: – akkor mennybe mén. Igy állok én bosszút? – Megfontolandó. Atyámat egy gazember megöli, S én, ez apának egyetlen fia, Azt a gazembert mennyországba küldöm. Hisz ez díj, jutalom, nem bosszúállás. Ó az atyámat hízottan, kenyér Elégségében ölte meg, midőn Virágzott bűne, mint nyiló tavasz; S ki tudja, Istennél egyéb, hogy áll A számadása most? de emberi Körülmények s gondolkozás szerint Súlyos lehet. S én bosszút álltam-e Ha rajt' ütök, midőn tisztálja lelkét, Midőn ama nagy útra kész, megért? Nem. Be, kard; tanulj te szörnyűbb markolást. Majd részegen ha alszik, vagy dühöng, Vagy vérparázna ágyán kéjeleg, Kockázik, esküdöz, s olyat csinál, Min üdvösség zamatja semmi sincs Akkor bököm le, hogy két sarka égre Kapáljon, s lelke légyen kárhozott, S mint a pokol, hová megy, fekete. De vár anyám; – te díjad megkapod E gyógyszer nyújtja csak beteg napod. El. A Király fölkel és előbbre jő.	Hamlet Now might I do it pat, now he is praying; And now I'll do't. And so he goes to heaven; And so am I revenged. That would be scann'd A villain kills my father; and for that, I, his sole son, do this same villain send To heaven. O, this is hire and salary, not revenge. He took my father grossly, full of bread; With all his crimes broad blown, as flush as May; And how his audit stands who knows save heaven? But in our circumstance and course of thought, 'Tis heavy with him: and am I then revenged, To take him in the purging of his soul, When he is fit and season'd for his passage? No! Up, sword; and know thou a more horrid hent When he is drunk asleep, or in his rage, Or in the incestuous pleasure of his bed; At gaming, swearing, or about some act That has no relish of salvation in't; Then trip him, that his heels may kick at heaven, And that his soul may be as damn'd and black As hell, whereto it goes. My mother stays This physic but prolongs thy sickly days. Exit
KIRÁLY Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad Szó eszme nélkül mennybe sose hat. El.	King Claudius Rising My words fly up, my thoughts remain below Words without thoughts never to heaven go. Exit

4. szín

Szoba ugyanott.	Scene 4. The Queen's closet.
Királyné és Polonius jő.	Enter Queen Gertrude and Polonius
POLONIUS Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném Nincs mód kiállni, mondja, csínjait; Most is csupán felséged állt közötte S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom; Csak kérem, bánjon kereken vele.	Lord Polonius He will come straight. Look you lay home to him Tell him his pranks have been too broad to bear with, And that your grace hath screen'd and stood between Much heat and him. I'll sconce me even here. Pray you, be round with him.
HAMLET Künn. Anyám, anyám, anyám!	Hamlet Within Mother, mother, mother!
KIRÁLYNÉ Csak bízza rám: ne féltsen engemet. Vonuljon vissza; hallom lépteit. Polonius elrejtezik. Hamlet jő.	Queen Gertrude I'll warrant you, Fear me not: withdraw, I hear him coming. POLONIUS hides behind the arras Enter HAMLET
HAMLET Nos hát, anyám, mi tetszik?	Hamlet Now, mother, what's the matter?
KIRÁLYNÉ Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.	Queen Gertrude Hamlet, thou hast thy father much offended.
HAMLET Anyám, nagyon megsértetted atyámat.	Hamlet Mother, you have my father much offended.
KIRÁLYNÉ Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.	Queen Gertrude Come, come, you answer with an idle tongue.
HAMLET Menj, menj; kötözködő nyelved gonosz.	Hamlet Go, go, you question with a wicked tongue.
KIRÁLYNÉ Mi volt ez, Hamlet?	Queen Gertrude Why, how now, Hamlet!
HAMLET Mi baj, édesem?	Hamlet What's the matter now?
KIRÁLYNÉ Feledtél?	Queen Gertrude Have you forgot me?
HAMLET Nem, a szent keresztre! nem Ön a királyné, férje öccse' nője; De – bár ne volna az – anyám is ön.	Hamlet No, by the rood, not so You are the queen, your husband's brother's wife; And–would it were not so!–you are my mother.
KIRÁLYNÉ Ha így van, küldöm, aki bír veled.	Queen Gertrude Nay, then, I'll set those to you that can speak.
HAMLET Jer, jer, ne moccanj; ülj le csöndesen Tapot se innen, míg tükrömbe nem nézsz, Mely megmutatja szíved bensejét.	Hamlet Come, come, and sit you down; you shall not budge; You go not till I set you up a glass Where you may see the inmost part of you.
KIRÁLYNÉ Mit akarsz velem? csak nem akarsz megölni? Segítség!	Queen Gertrude What wilt thou do? thou wilt not murder me? Help, help, ho!
POLONIUS A kárpit megett. Hó! segítség! hej! segítség!	Lord Polonius Behind What, ho! help, help, help!
HAMLET Hahó! patkány? Kardot ránt. Meghalt; itt egy arany rá! Meghalt. Átszúr a kárpiton.	Hamlet Drawing How now! a rat? Dead, for a ducat, dead! Makes a pass through the arras
POLONIUS A kárpit megett. Végem van. Ó –	Lord Polonius Behind O, I am slain! Falls and dies
KIRÁLYNÉ Jaj! mit tevél?	Queen Gertrude O me, what hast thou done?
HAMLET Hát tudom én, mit. A király?... Fölemeli a kárpitot s előhúzza Poloniust.	Hamlet Nay, I know not Is it the king?
KIRÁLYNÉ Ó, mily hebehurgya, véres munka ez!	Queen Gertrude O, what a rash and bloody deed is this!
HAMLET Véres biz' ez, s majd oly gonosz, anyám, mint Megölni egy királyt, s öccsével élni.	Hamlet A bloody deed! almost as bad, good mother, As kill a king, and marry with his brother.
KIRÁLYNÉ Királyt, megölni?	Queen Gertrude As kill a king!
HAMLET Azt mondám, igen – Poloniusra. Szegény izgága vén bolond, nyugodj. Különbnek véltelek; magad kerested Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom. – Ne törd kezed. Pisz! ülj le csöndesen, Én hadd töröm a szíved; mert fogom, Ha törhető anyagból van csinálva; Ha átkos megszokás úgy meg nem edzé, Hogy minden érzés ellen bástya lett.	Hamlet Ay, lady, 'twas my word. Lifts up the array and discovers POLONIUS Thou wretched, rash, intruding fool, farewell! I took thee for thy better: take thy fortune; Thou find'st to be too busy is some danger. Leave wringing of your hands: peace! sit you down, And let me wring your heart; for so I shall, If it be made of penetrable stuff, If damned custom have not brass'd it so That it is proof and bulwark against sense.
KIRÁLYNÉ Mit tettem én, hogy nyelved ily gorombán Mer rám zajongni?	Queen Gertrude What have I done, that thou darest wag thy tongue In noise so rude against me?
HAMLET Oly tettet, mitől Lehámlik a kegy, az illem pirul; Képmutató lesz az erény; lehull az Ártatlan szerelem szép homlokáról A rózsa, és pokolvar váltja föl; Mitől olyan lesz a nász-fogadás, Mint kockajátszók hazug esküi. Oly tettet, ó! mely ama testi frigynek Kitépi lelkét, szó-árrá teszi A hit malasztját. Az ég arca lángol, Sőt e szilárd föld, e vegyes tömeg, Bús képpel, mint majd ítélet-napon, Belébetegszik.	Hamlet Such an act That blurs the grace and blush of modesty, Calls virtue hypocrite, takes off the rose From the fair forehead of an innocent love And sets a blister there, makes marriage-vows As false as dicers' oaths: O, such a deed As from the body of contraction plucks The very soul, and sweet religion makes A rhapsody of words: heaven's face doth glow Yea, this solidity and compound mass, With tristful visage, as against the doom, Is thought-sick at the act.
KIRÁLYNÉ Hajh! miféle tett az, Mely már a címlapon igy mennydörög?	Queen Gertrude Ay me, what act, That roars so loud, and thunders in the index?
HAMLET Tekints e képre, s e másikra itt, Két férfi-testvér hű ábráira. Nézd, mennyi fönség űl e homlokon Hypérjon fürtök; homlok Jupiter Sajátja; szem Mársé, mely fenyeget S parancsol egyben; állás Mercuré. Most száll le, egy égcsókoló tetőre; Oly összetétel és idom, valóban, Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet Nyomott reája, biztosítani Egy férfit a világnak. Ez vala Férjed; tekintsd már a következőt. Im, férjed ez; mint üszögös kalász Az ép testvért rohasztva. Van szemed? Elhagyhatád e szép hegylegelőt, Hogy e mocsáron hízz? Hah! van szemed? Szerelmed nem okolhadd; hisz korodban A hejjehujja vér szelíd, hunyász, S hallgat az észre; de micsoda ész az, Mely ettül erre száll! Érzésed, az van, Mert hogy mozognál másképp: ámde béna Érzék az; ilyet őrült sem hibáz, Igy elmehábor sem tevé soha Rabbá az érzést, hogy választani Épen ne tudjon, ily különbözőkben. Mi ördög volt hát a szem-bekötősdi, Mely rászedett? Szem érzés nélkül, érzet Látás nélkül, vagy fül, szem kéz ne'kül, Szaglás minden ne'kül, vagy bármi hű Érzéked egy-egy kóros része, így El nem tompulhatott. Fuj! nem pirulsz el? Pártütő pokol, Ha így lázongsz egy tisztes anyanő Csontjában, akkor a láng ifjuság Erénye, öntüzében olvadó Viasz legyen; ne mondják, hogy gyalázat, Midőn az ifjú hév ösztön kirúg, Ha már a csupa fagy ily lánggal ég S az ész a vágynak keritője lesz!	Hamlet Look here, upon this picture, and on this, The counterfeit presentment of two brothers. See, what a grace was seated on this brow; Hyperion's curls; the front of Jove himself; An eye like Mars, to threaten and command A station like the herald Mercury New-lighted on a heaven-kissing hill; A combination and a form indeed, Where every god did seem to set his seal, To give the world assurance of a man This was your husband. Look you now, what follows Here is your husband like a mildew'd ear, Blasting his wholesome brother. Have you eyes? Could you on this fair mountain leave to feed, And batten on this moor? Ha! have you eyes? You cannot call it love; for at your age The hey-day in the blood is tame, it's humble, And waits upon the judgment: and what judgment Would step from this to this? Sense, sure, you have, Else could you not have motion; but sure, that sense Is apoplex'd; for madness would not err, Nor sense to ecstasy was ne'er so thrall'd But it reserved some quantity of choice, To serve in such a difference. What devil was't That thus hath cozen'd you at hoodman-blind? Eyes without feeling, feeling without sight, Ears without hands or eyes, smelling sans all, Or but a sickly part of one true sense Could not so mope. O shame! where is thy blush? Rebellious hell, If thou canst mutine in a matron's bones, To flaming youth let virtue be as wax, And melt in her own fire: proclaim no shame When the compulsive ardour gives the charge, Since frost itself as actively doth burn And reason panders will.
KIRÁLYNÉ Ó, Hamlet! ne beszélj. Lelkem mélyébe fordítod szemem, Hol több olyan folt árnya látszik, amely Soha ki nem mén.	Queen Gertrude O Hamlet, speak no more Thou turn'st mine eyes into my very soul; And there I see such black and grained spots As will not leave their tinct.
HAMLET Hah! egy zsíros ágy Nehéz szagú verítékében élni; Bűzben rohadva mézeskedni ott A szurtos almon –	Hamlet Nay, but to live In the rank sweat of an enseamed bed, Stew'd in corruption, honeying and making love Over the nasty sty,–
KIRÁLYNÉ Ó, ne mondd tovább! Fülembe mint tőr hatnak szavaid; Ne többet, édes Hamlet.	Queen Gertrude O, speak to me no more; These words, like daggers, enter in mine ears; No more, sweet Hamlet!
HAMLET Egy gyilkos, egy gaz; Egy szkláv, ki első férjed tizedének Még huszadrésze sincs; egy váz király! Ország, uralkodás zsebtolvaja, Ki polcról lopta el a koronát, Úgy dugta zsebre.	Hamlet A murderer and a villain; A slave that is not twentieth part the tithe Of your precedent lord; a vice of kings; A cutpurse of the empire and the rule, That from a shelf the precious diadem stole, And put it in his pocket!
KIRÁLYNÉ Ó, ne többet. Szellem jő.	Queen Gertrude No more!
HAMLET Egy kapca-, rongykirály. – Mennybéli őrzők! lengjetek körül Védszárnyatokkal. Mit kívánsz, kegyes alak?	Hamlet A king of shreds and patches,– Enter Ghost Save me, and hover o'er me with your wings, You heavenly guards! What would your gracious figure?
KIRÁLYNÉ Haj! őrült csakugyan.	Queen Gertrude Alas, he's mad!
HAMLET Dorgálni jössz-e késkedő fiad, Ki múlni hágy időt és szenvedélyt S nem hajtja végre rettentő parancsod? Ó, szólj!	Hamlet Do you not come your tardy son to chide, That, lapsed in time and passion, lets go by The important acting of your dread command? O, say!
SZELLEM Eszedbe jusson. Csak azért Jövék, hogy edzzem tompult szándokod. De nézd, anyádon mily réműlet űl, Ó, lépj közéje s vivó lelke közzé Minél gyöngébb a test, a képzelet Annál erősben működik. Szólj néki, Hamlet.	Ghost Do not forget: this visitation Is but to whet thy almost blunted purpose. But, look, amazement on thy mother sits O, step between her and her fighting soul Conceit in weakest bodies strongest works Speak to her, Hamlet.
HAMLET Hogy van, asszonyom?	Hamlet How is it with you, lady?
KIRÁLYNÉ Ó, jaj! te hogy vagy? Ki puszta űrbe függeszted szemed, S beszédbe állsz a test nélkűli léggel? Kiűl szemedben szellemed vadul, S mint riadókor alvó katonák, Fekvő hajad, bár tengő élte van csak, Mind élre szökken. Ó, édes fiam! Öntsd lángoló agyrémeid hevére Hűs béketűrést. Mit nézsz oly merőn?	Queen Gertrude Alas, how is't with you, That you do bend your eye on vacancy And with the incorporal air do hold discourse? Forth at your eyes your spirits wildly peep; And, as the sleeping soldiers in the alarm, Your bedded hair, like life in excrements, Starts up, and stands on end. O gentle son, Upon the heat and flame of thy distemper Sprinkle cool patience. Whereon do you look?
HAMLET Őt, őt! Ni, mily halványan rám-mered! Alakja, sorsa együtt, a kövekbe Érzést papolna. – ó, ne nézz reám, Nehogy siralmas arcod eltereljen Ádáz müvemtől; és hogy színtelenné Ne váljon tettem: könnyé, vér helyett.	Hamlet On him, on him! Look you, how pale he glares! His form and cause conjoin'd, preaching to stones, Would make them capable. Do not look upon me; Lest with this piteous action you convert My stern effects: then what I have to do Will want true colour; tears perchance for blood.
KIRÁLYNÉ Kinek beszéled ezt?	Queen Gertrude To whom do you speak this?
HAMLET Nem látsz te semmit?	Hamlet Do you see nothing there?
KIRÁLYNÉ Semmit; pedig jól mindent, ami ott van.	Queen Gertrude Nothing at all; yet all that is I see.
HAMLET Nem is hallottál semmit?	Hamlet Nor did you nothing hear?
KIRÁLYNÉ Semmit én Kettőnk szaván kivűl.	Queen Gertrude No, nothing but ourselves.
HAMLET No, nézz oda! Nézd, hogy lopódzik el! – Atyám az, amint E földön élt, járt. Nézd, ahol megyen Most, most suhan az ajtón kifelé! Szellem el.	Hamlet Why, look you there! look, how it steals away! My father, in his habit as he lived! Look, where he goes, even now, out at the portal! Exit Ghost
KIRÁLYNÉ Hiú koholmány ez hevült agyadtól, Anyagtalan teremtés, aminőben Nagy mester a rajongás.	Queen Gertrude This the very coinage of your brain This bodiless creation ecstasy Is very cunning in.
HAMLET Mit, rajongás! Erem, mint a tiéd, ütenyre vér S éppoly zenét mond, mint az. Nem bolondság, Amit beszéltem: tégy próbát velem, S én szórul-szóra elmondom megint, Holott az őrült ész ugrálna szerte. Anyám, az Isten szent szerelmiért! Ne áltasd lelked a csalóka írral, Hogy őrültségem – nem bünöd – beszél; Csak béhegeszti hámmal a fekélyt, Míg láthatatlan terjed a fene, S mindent aláás. Gyónj meg Istenednek; Bánd meg a múltat; a jövőt kerüld, S többé ne trágyázd a gyomot, hogy annál Bujábbra nőjön. És bocsásd meg ezt az Erényem; mert e szűkkeblű idők Zsírjában az erénynek kell magának A vétket megkövetni, sőt hajolva Esengni, hagyjon tenni jót vele.	Hamlet Ecstasy! My pulse, as yours, doth temperately keep time, And makes as healthful music: it is not madness That I have utter'd: bring me to the test, And I the matter will re-word; which madness Would gambol from. Mother, for love of grace, Lay not that mattering unction to your soul, That not your trespass, but my madness speaks It will but skin and film the ulcerous place, Whilst rank corruption, mining all within, Infects unseen. Confess yourself to heaven; Repent what's past; avoid what is to come; And do not spread the compost on the weeds, To make them ranker. Forgive me this my virtue; For in the fatness of these pursy times Virtue itself of vice must pardon beg, Yea, curb and woo for leave to do him good.
KIRÁLYNÉ Kettéhasítád szívemet, fiam.	Queen Gertrude O Hamlet, thou hast cleft my heart in twain.
HAMLET Ó, hát hajítsd el a rosszabb felét S kezdj a maradttal tisztább életet. Jó éjt; – de bátyám ágyához ne menj Mutass erényt, ha nincs is. A szokás – E szörny, ez ördög, mely öntudatát Elnyeli tetteinknek – angyal ebben Hogy a szép s jó foglalkozásra is Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve Ráillik éppen. Türtözzél ma éjjel; S a holnap-éji megtartózkodás Könnyebb leend; még könnyebb azután; Mert képes a természet bélyegét Kicserélni mintegy a szokás, lebírni Az ördögöt, vagy csuda hatalommal Kidobni. Még egyszer, jó éjszakát! S ha áldva lenni óhajtasz, anyám, Úgy kérlek, áldj meg. – Ezt a jó urat Poloniusra. Sajnálom; de ha így tetszett az égnek – Büntetve őt velem, s engem vele – Hogy én legyek szolgája, ostora. Eltakarítom, és kezem miatti Halálaért felelni én fogok. Jó éjszakát megint. Kegyes szándék kegyetlenségre hajt, Rossz kezdetnek rosszabb lesz vége majd. Egy szót még, asszonyom.	Hamlet O, throw away the worser part of it, And live the purer with the other half. Good night: but go not to mine uncle's bed; Assume a virtue, if you have it not. That monster, custom, who all sense doth eat, Of habits devil, is angel yet in this, That to the use of actions fair and good He likewise gives a frock or livery, That aptly is put on. Refrain to-night, And that shall lend a kind of easiness To the next abstinence: the next more easy; For use almost can change the stamp of nature, And either ... the devil, or throw him out With wondrous potency. Once more, good night And when you are desirous to be bless'd, I'll blessing beg of you. For this same lord, Pointing to POLONIUS I do repent: but heaven hath pleased it so, To punish me with this and this with me, That I must be their scourge and minister. I will bestow him, and will answer well The death I gave him. So, again, good night. I must be cruel, only to be kind Thus bad begins and worse remains behind. One word more, good lady.
KIRÁLYNÉ De mit tegyek?	Queen Gertrude What shall I do?
HAMLET Ezt semmi áron ne, amire kérlek Hadd csaljon ágyba a pöffedt király, Csipdesse arcod, hívjon mucijának, S egy-két büdös csókért, vagy mert fene Ujjával ott babirkál nyakadon, Tálalj ki mindent: hogy hisz voltaképp Én őrült sem vagyok, csak tettetésből. Jó lenne ezt tudtára adni; mert Hiszen melyik szép, józan, bölcs királyné Tagadna ilyen drága titkot el Egy béka, egy dög, egy furkó előtt? Sőt, bár az ész titoktartást javall, A háztetőn függő kosárt akaszd le, Röpítsd belőle szét a madarat, Próbára bújj belé, az egyszeri Majomként, s törd ki onnan a nyakad.	Hamlet Not this, by no means, that I bid you do Let the bloat king tempt you again to bed; Pinch wanton on your cheek; call you his mouse; And let him, for a pair of reechy kisses, Or paddling in your neck with his damn'd fingers, Make you to ravel all this matter out, That I essentially am not in madness, But mad in craft. 'Twere good you let him know; For who, that's but a queen, fair, sober, wise, Would from a paddock, from a bat, a gib, Such dear concernings hide? who would do so? No, in despite of sense and secrecy, Unpeg the basket on the house's top. Let the birds fly, and, like the famous ape, To try conclusions, in the basket creep, And break your own neck down.
KIRÁLYNÉ Elhidd, ha szó lehelletből leszen, S lehellet életből: nincs éltem arra, Hogy kilehelljem a mondottakat.	Queen Gertrude Be thou assured, if words be made of breath, And breath of life, I have no life to breathe What thou hast said to me.
HAMLET Most Angliába kell mennem, tudod.	Hamlet I must to England you know that?
KIRÁLYNÉ Jaj, azt feledtem; úgy határozák.	Queen Gertrude Alack, I had forgot: 'tis so concluded on.
HAMLET Kész a pecsétes irat, s két tanuló- Társam viendi, kikben úgy bizom, Mint viperában; útam ők seperjék; Levén vezérim a gazságra. Hagyján! Hisz oly derék a tűzmestert saját Aknája által vetni föl; s ügyetlen Volnék, ha nálok egy öllel alább Nem ások és a holdba nem röpítem. Ó, oly derék az, ha két oldalon Igy összevág két csel, egy vonalon. Ez ember itt terhemre van: berántom A lusta bendőt a mellékszobába. Jó éjt, anyám. – Ez a tanácsos úr – Éltében oly gaz, locska, balgatag – Lám, most komoly, titkot tart, hallgatag Gyerünk, barátom! most már végbe viszlek, Jó éjt, anyám. Külön el. Hamlet bevonszolja Poloniust.	Hamlet There's letters seal'd: and my two schoolfellows, Whom I will trust as I will adders fang'd, They bear the mandate; they must sweep my way, And marshal me to knavery. Let it work; For 'tis the sport to have the engineer Hoist with his own petard: and 't shall go hard But I will delve one yard below their mines, And blow them at the moon: O, 'tis most sweet, When in one line two crafts directly meet. This man shall set me packing I'll lug the guts into the neighbour room. Mother, good night. Indeed this counsellor Is now most still, most secret and most grave, Who was in life a foolish prating knave. Come, sir, to draw toward an end with you. Good night, mother. Exeunt severally; Hamlet dragging in Polonius

Negyedik felvonás

1. szín

	Scene 1. A room in the castle.
Király, Királyné, Rosencrantz, Guildenstern jőnek.	Enter King Claudius, Queen Gertrude, Rosencrantz, and Guildenstern
KIRÁLY Van e sok mély fohászban tartalom Fordítsátok le; meg kell értenünk. Hol a fiad?	King Claudius There's matter in these sighs, these profound heaves You must translate: 'tis fit we understand them. Where is your son?
KIRÁLYNÉ Hagyjátok e helyet kissé nekünk. Rosencrantz és Guildenstern el. Ah jó uram, mit láttam én az éjjel!	Queen Gertrude Bestow this place on us a little while. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Ah, my good lord, what have I seen to-night!
KIRÁLY Mit, Gertrud? Hogy van Hamlet?	King Claudius What, Gertrude? How does Hamlet?
KIRÁLYNlÉ Háborog, Mint tenger és szél, ha versengenek, Melyik hatalmasb. Amint bősz rohamban Hall egy kevés neszt a kárpit mögött, Kardot ragad: »Patkány! patkány!« kiált, S vad képzetében a jó öreg embert Látatlanból leszúrja.	Queen Gertrude Mad as the sea and wind, when both contend Which is the mightier: in his lawless fit, Behind the arras hearing something stir, Whips out his rapier, cries, 'A rat, a rat!' And, in this brainish apprehension, kills The unseen good old man.
KIRÁLY Ó, sulyos tett! Velünk is úgy tesz, ha mi ott vagyunk. E nagy szabadság folyvást fenyeget, Tenmagad, engem, és mindenki mást. Haj! hogy felelni ez erőszakért? Minket okolnak majd: vigyázatunk Mért nem szorítá fékre, láb alól, Ez őrjöngő fiút; de úgy szerettük, Hogy meg nem értők az ildom szavát, Sőt rejtegetve, mint csúf kórt a kóros, Hogy meg ne tudják, még tápláltuk azt Élet-veszéllyel is. Aztán hová ment?	King Claudius O heavy deed! It had been so with us, had we been there His liberty is full of threats to all; To you yourself, to us, to every one. Alas, how shall this bloody deed be answer'd? It will be laid to us, whose providence Should have kept short, restrain'd and out of haunt, This mad young man: but so much was our love, We would not understand what was most fit; But, like the owner of a foul disease, To keep it from divulging, let it feed Even on the pith of Life. Where is he gone?
KIRÁLYNÉ Rejtekbe vonni a holt tetemet; Amely fölött még őrültsége is, Mint aljas ércek közt a nemesebb fém, Tisztán ragyog: siratja, kit megölt.	Queen Gertrude To draw apart the body he hath kill'd O'er whom his very madness, like some ore Among a mineral of metals base, Shows itself pure; he weeps for what is done.
KIRÁLY Ó, Gertrud! Jer velem. Mihelyt az ormon tetszik egy sugár, Hajóra küldjük. E szilaj merényt, Fönség, ügyesség által, már nekünk kell Palástolgatni és kimenteni. Ha! Guildenstern! Rosencrantz és Guildenstern jőnek. Két jó barát, segéljetek tovább is. Őrült fiunk Poloniust megölte S anyja szobájából kivonszolá Kutassátok fel, s a holt tetemet Elcsalva tőle szép szóval, vigyétek A kápolnába. Járjatok serényen. Rosencrantz és Guildenstern el. Jer, hívjuk össze legbölcsebb barátink; Tudassuk e szilaj tettet velök, S hogy mit teendünk; így a rágalom – Mely suttogása mérges nyilait Világ sarkáig oly bizton lövi, Mint célhoz ágyu a golyót – talán Nevünk elvétve, a sebezhetetlen Léget találja. – Ó, jer hát, jere! Lelkem zavarral és búval tele. Elmennek.	King Claudius O Gertrude, come away! The sun no sooner shall the mountains touch, But we will ship him hence: and this vile deed We must, with all our majesty and skill, Both countenance and excuse. Ho, Guildenstern! Re-enter ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Friends both, go join you with some further aid Hamlet in madness hath Polonius slain, And from his mother's closet hath he dragg'd him Go seek him out; speak fair, and bring the body Into the chapel. I pray you, haste in this. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN Come, Gertrude, we'll call up our wisest friends; And let them know, both what we mean to do, And what's untimely done... Whose whisper o'er the world's diameter, As level as the cannon to his blank, Transports his poison'd shot, may miss our name, And hit the woundless air. O, come away! My soul is full of discord and dismay. Exeunt

2. szín

Más szoba ugyanott.	Scene 2. Another room in the castle.
Hamlet jő.	Enter Hamlet
HAMLET Eltéve bizton.	Hamlet Safely stowed.
ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN Künn. Hamlet! Hamlet úr!	Rosencrantz and Guildenstern Within Hamlet! Lord Hamlet!
HAMLET De csitt! – Mi zaj? ki szólít? Íme, jőnek. Rosencrantz és Guildenstern jőnek.	Hamlet What noise? who calls on Hamlet? O, here they come. Enter Rosencrantz and Guildenstern
ROSENCRANTZ Fenséges úr, mit tőn a holttetemmel?	Rosencrantz What have you done, my lord, with the dead body?
HAMLET Porral vegyítém, amellyel rokon.	Hamlet Compounded it with dust, whereto 'tis kin.
ROSENCRANTZ Hát mondja, hol van; hogy kivéve onnan, Vigyük a kápolnába.	Rosencrantz Tell us where 'tis, that we may take it thence And bear it to the chapel.
HAMLET Ne hidd azt.	Hamlet Do not believe it.
ROSENCRANTZ Ne higgyem, mit?	Rosencrantz Believe what?
HAMLET Hogy én a te titkod meg tudom őrzeni, s a magamét nem. Aztán meg, egy szivacs kérdésére mit is válaszoljon egy királyfi?	Hamlet That I can keep your counsel and not mine own. Besides, to be demanded of a sponge! what replication should be made by the son of a king?
ROSENCRANTZ Engem szivacsnak néz, fönség?	Rosencrantz Take you me for a sponge, my lord?
HAMLET Annak hát; ki a királytól pártfogást, jutalmakat és tekintélyt szí magába. De az efféle tisztek utoljára tesznek legjobb szolgálatot a királynak; mint majom, tartja őket egy ideig a pofazacskóban; elébb nyalja-falja, hogy végre elnyelje; ha rászorul, amit összeböngésztetek, fogja, kifacsar, és ti, szivacsok, ismét szárazon vagytok.	Hamlet Ay, sir, that soaks up the king's countenance, his rewards, his authorities. But such officers do the king best service in the end: he keeps them, like an ape, in the corner of his jaw; first mouthed, to be last swallowed: when he needs what you have gleaned, it is but squeezing you, and, sponge, you shall be dry again.
ROSENCRANTZ Nem értem, fönséges úr.	Rosencrantz I understand you not, my lord.
HAMLET Örvendek rajta. Fortélyos beszéd alszik a bolondos fülben.	Hamlet I am glad of it: a knavish speech sleeps in a foolish ear.
ROSENCRANTZ Uram, meg kell mondania, hol a test; s jöjjön velünk a királyhoz.	Rosencrantz My lord, you must tell us where the body is, and go with us to the king.
HAMLET A test a királynál van, de a király nincs a testnél. A király afféle izé –	Hamlet The body is with the king, but the king is not with the body. The king is a thing–
GUILDENSTERN Mizé, uram?	Guildenstern A thing, my lord!
HAMLET Semmizé. Vezessetek hozzá. Bújj' be, róka, mind utána!	Hamlet Of nothing: bring me to him. Hide fox, and all after. Exeunt

3. szín

Király jő kísérettel.

Más szoba ugyanott.	Scene 3. Another room in the castle.
Enter King Claudius, attended
KIRÁLY Utána küldtem, s a testet nyomozni. Minő veszély, hogy ez ember szabad! De szigorú törvényt nem láthatunk rá, Mert a zavargó népség kedveli, Amely nem ésszel, csak szemmel szeret; S ilyenkor a bűn ostorát tekintik, Soha nem a bűnt. Ezt, hogy elsimítsuk, E rögtön útja régi terv gyanánt Legyen kiadva; mert kétségb'esett Nyavalyán kétségb'esett gyógyszer segít. Rosencrantz jő. Vagy éppen semmi. – Nos, mi történt?	King Claudius I have sent to seek him, and to find the body. How dangerous is it that this man goes loose! Yet must not we put the strong law on him He's loved of the distracted multitude, Who like not in their judgment, but their eyes; And where tis so, the offender's scourge is weigh'd, But never the offence. To bear all smooth and even, This sudden sending him away must seem Deliberate pause: diseases desperate grown By desperate appliance are relieved, Or not at all. Enter Rosencrantz How now! what hath befall'n?
ROSENCRANTZ Hová rejté el a hullát, uram; Nincs mód kitudni tőle.	Rosencrantz Where the dead body is bestow'd, my lord, We cannot get from him.
KIRÁLY S hol van ő?	King Claudius But where is he?
ROSENCRANTZ Künn őrzi társam, és parancsra vár.	Rosencrantz Without, my lord; guarded, to know your pleasure.
KIRÁLY Hozzák előmbe.	King Claudius Bring him before us.
ROSENCRANTZ Ha! Guildenstern! hadd jöjjön a királyfi. Hamlet és Guildenstern jőnek.	Rosencrantz Ho, Guildenstern! bring in my lord. Enter HAMLET and GUILDENSTERN
KIRÁLY No, Hamlet, hát? hol van Polonius?	King Claudius Now, Hamlet, where's Polonius?
HAMLET Vacsorán.	Hamlet At supper.
KIRÁLY Vacsorán? Hol?	King Claudius At supper! where?
HAMLET Nem ahol ő eszik, hanem ahol őt eszik: az államférgek bizonyos gyülekezete éppen nekiesett. Mert hát életrendünk egyedüli hatalmassága a féreg mi minden egyéb teremtményt meghizlalunk, hogy magunkat hizlalhassuk; magunkat pedig a pondrónak hizlaljuk. A kövér király meg a sovány koldus, csak más-más fogat étel: két tál egy asztalon; s azzal vége.	Hamlet Not where he eats, but where he is eaten: a certain convocation of politic worms are e'en at him. Your worm is your only emperor for diet: we fat all creatures else to fat us, and we fat ourselves for maggots: your fat king and your lean beggar is but variable service, two dishes, but to one table that's the end.
KIRÁLY Haj, haj!	King Claudius Alas, alas!
HAMLET Azonegy ember halászhat a féreggel, mely egy királyból evett; s ehetik a halból, mely ama férgen hízott.	Hamlet A man may fish with the worm that hath eat of a king, and cat of the fish that hath fed of that worm.
KIRÁLY Mit akarsz ezzel mondani?	King Claudius What dost you mean by this?
HAMLET Semmit, csak megmutatni, hogyan tehet egy király körutat a koldus bendőjén által.	Hamlet Nothing but to show you how a king may go a progress through the guts of a beggar.
KIRÁLY Hol van Polonius?	King Claudius Where is Polonius?
HAMLET Az égben: akár nézesse meg; ha ott nem lelik, keresse önmaga a másik helyen. De, igazán, ha ez egy hóban rá nem akad, csak szimatolja, mikor a lépcsőn felfelé jő a csarnokba.	Hamlet In heaven; send hither to see: if your messenger find him not there, seek him i' the other place yourself. But indeed, if you find him not within this month, you shall nose him as you go up the stairs into the lobby.
KIRÁLY Némely kísérőkhöz. Keressétek ott.	King Claudius Go seek him there. To some Attendants
HAMLET Megvár, míg odaértek. Kísérők el.	Hamlet He will stay till ye come. Exeunt Attendants
KIRÁLY Hamlet, tulajdon biztosságodért – Mely drága nékünk, mint fájdalmas az, Amit cselekvél – tetted számkiűz Hév gyorsasággal: készülj fel tehát. A gálya készen, a szél kedvező, Kiséreted vár, s minden készülőt Ver Angliába!	King Claudius Hamlet, this deed, for thine especial safety,– Which we do tender, as we dearly grieve For that which thou hast done,–must send thee hence With fiery quickness: therefore prepare thyself; The bark is ready, and the wind at help, The associates tend, and every thing is bent For England.
HAMLET Angliába?	Hamlet For England!
KIRÁLY Úgy van.	King Claudius Ay, Hamlet.
HAMLET Jó.	Hamlet Good.
KIRÁLY A bizony; ha tudnád céljaim.	King Claudius So is it, if thou knew'st our purposes.
HAMLET Látok egy cherubot, aki látja őket. – No, de jerünk Angliába. Isten veled, édes anyám!	Hamlet I see a cherub that sees them. But, come; for England! Farewell, dear mother.
KIRÁLY Hát szerető atyád, Hamlet?	King Claudius Thy loving father, Hamlet.
HAMLET Anyám, mondom. Apa és anya férj és nő; férj és nő egy test; és így: anyám. Jerünk Angliába! El.	Hamlet My mother: father and mother is man and wife; man and wife is one flesh; and so, my mother. Come, for England! Exit
KIRÁLY Nyomába rögtön; csaljátok hajóra Tüstént; ma éjjel induljon nekem. El, a pecsétlés megvan, és egyéb Ez ügyre tartozó: siessetek. Rosencrantz és Guildenstern el. Angol király, ha tartasz valamit Barátságomra (és tarthatsz pedig, Mert most is érzed nagy hatalmomat, Mert sebhelyed még most is új, vörös A dán fegyvertől, és félelmed önkint Adót fizet nekünk), nem langyosan Veszed kegyúri meghagyásomat, Mely a levélben kérve sürgeti Hamlet halálát. Tedd meg, Anglia; Mert mint aszúkór dúl véremben az Légy orvosom te. Míg az téve nincs, Kedvet nekem nem hoz szerencse, kincs. El.	King Claudius Follow him at foot; tempt him with speed aboard; Delay it not; I'll have him hence to-night Away! for every thing is seal'd and done That else leans on the affair: pray you, make haste. Exeunt ROSENCRANTZ and GUILDENSTERN And, England, if my love thou hold'st at aught– As my great power thereof may give thee sense, Since yet thy cicatrice looks raw and red After the Danish sword, and thy free awe Pays homage to us–thou mayst not coldly set Our sovereign process; which imports at full, By letters congruing to that effect, The present death of Hamlet. Do it, England For like the hectic in my blood he rages, And thou must cure me: till I know 'tis done, Howe'er my haps, my joys were ne'er begun. Exit

4. szín

Térség Dániában.	Scene 4. A plain in Denmark.
Fortinbras jő haddal.	Enter FORTINBRAS, a Captain, and Soldiers, marching
FORTINBRAS Menj, százados, köszöntsd a dán királyt Nevemben, és mondd: engedelme folytán, Igényli országán az átkelést Fortinbras. A gyűlőhelyet tudod. Ha őfelsége szólni vágy velünk, Személyesen is hódolunk. Tudasd ezt.	Prince Fortinbras Go, captain, from me greet the Danish king; Tell him that, by his licence, Fortinbras Craves the conveyance of a promised march Over his kingdom. You know the rendezvous. If that his majesty would aught with us, We shall express our duty in his eye; And let him know so.
SZÁZADOS Fogom, királyfi.	Captain I will do't, my lord.
FORTINBRAS Most előre, bízvást. Fortinbras és hada el. Hamlet, Rosencrantz, Guildenstern stb. jőnek.	Prince Fortinbras Go softly on. Exeunt FORTINBRAS and Soldiers Enter HAMLET, ROSENCRANTZ, GUILDENSTERN, and others
HAMLET Uram, ki népe ez?	Hamlet Good sir, whose powers are these?
SZÁZADOS Norvégiából jőnek, uram.	Captain They are of Norway, sir.
HAMLET S mi céllal, kérem?	Hamlet How purposed, sir, I pray you?
SZÁZADOS Lengyelország bizonyos része ellen.	Captain Against some part of Poland.
HAMLET Ki a vezérök?	Hamlet Who commands them, sir?
SZÁZADOS Az ősz norvég király kisöccse, Fortinbras.	Captain The nephews to old Norway, Fortinbras.
HAMLET Egész országot megy hódítani, Vagy csak határszélt?	Hamlet Goes it against the main of Poland, sir, Or for some frontier?
SZÁZADOS Nagyítás nélkül s igazán kimondva, Mi egy oly talpalat földért megyünk, Melynek mi haszna sincs, csak a neve. Öt aranyért, ötért nem bérleném ki; Többet nem is kap, ha zálogba vetné, A lengyel érte, sem Norvégia.	Captain Truly to speak, and with no addition, We go to gain a little patch of ground That hath in it no profit but the name. To pay five ducats, five, I would not farm it; Nor will it yield to Norway or the Pole A ranker rate, should it be sold in fee.
HAMLET Ugy hát a lengyel csak nem ví azért?	Hamlet Why, then the Polack never will defend it.
SZÁZADOS Dehogynem; már meg is szállotta haddal.	Captain Yes, it is already garrison'd.
HAMLET Kétezer lélek s húszezer arany Nem dönti el e szalmaszálnyi kérdést. Ez mind a béke s nagy vagyon fekélye Belül fakad fel s nem látszik kivűl, Mért hal az ember. Köszönöm, uram.	Hamlet Two thousand souls and twenty thousand ducats Will not debate the question of this straw This is the imposthume of much wealth and peace, That inward breaks, and shows no cause without Why the man dies. I humbly thank you, sir.
SZÁZADOS Isten velünk, uram. El.	Captain God be wi' you, sir. Exit
ROSENCRANTZ Fenséges úr, ha tetszik, mehetünk.	Rosencrantz Wilt please you go, my lord?
HAMLET Mindjárt elérlek, esak haladjatok. Rosencrantz és Guildenstern el.	Hamlet I'll be with you straight go a little before. Exeunt all except HAMLET How all occasions do inform against me, And spur my dull revenge! What is a man, If his chief good and market of his time Be but to sleep and feed? a beast, no more. Sure, he that made us with such large discourse, Looking before and after, gave us not That capability and god-like reason To fust in us unused. Now, whether it be Bestial oblivion, or some craven scruple Of thinking too precisely on the event, A thought which, quarter'd, hath but one part wisdom And ever three parts coward, I do not know Why yet I live to say 'This thing's to do;' Sith I have cause and will and strength and means To do't. Examples gross as earth exhort me Witness this army of such mass and charge Led by a delicate and tender prince, Whose spirit with divine ambition puff'd Makes mouths at the invisible event, Exposing what is mortal and unsure To all that fortune, death and danger dare, Even for an egg-shell. Rightly to be great Is not to stir without great argument, But greatly to find quarrel in a straw When honour's at the stake. How stand I then, That have a father kill'd, a mother stain'd, Excitements of my reason and my blood, And let all sleep? while, to my shame, I see The imminent death of twenty thousand men, That, for a fantasy and trick of fame, Go to their graves like beds, fight for a plot Whereon the numbers cannot try the cause, Which is not tomb enough and continent To hide the slain? O, from this time forth, My thoughts be bloody, or be nothing worth! Exit
HAMLET Hogy vádol engem minden alkalom, S ösztönzi lusta bosszúm! Mi az ember, Ha drága idején vett fő java Alvás, evés csak? Nem több, mint barom. Bizonnyal, aki ez előre-hátra Tekintő okos ésszel alkotott, E képességet, ezt az isteni Értelmet nem adá, hogy semmi-haszna Belénk zápuljon. Már, vagy állati Feledség bennem, vagy a szerfölött Aggódó gyáva szőrszál-hasgatás – Oly gond, miben, ha négyfelé hasítnók, Egy rész az ildom, hárma gyávaság – Én nem tudom, mért élek mondogatva »Ez a teendő!« bár ok, akarat, Erő, eszköz, mind kész, hogy megtegyem. Példák, nagyok mint a föld, intenek; Tanúbizonyság e tengernyi had S vezére a gyöngéd, kényes királyfi, Kinek becsvágytól duzzadó erélye A vak jövőre nyelvet öltöget, Kitéve azt, mi nem biztos, halandó, Sorsnak, halálnak, vésznek, kárnak, egy Üres tojásért. Az valódi nagy, Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs; De szalmaszálért is küzd nagyszerűen, Midőn becsűlet, ami fennforog. S hogy állok én, kinek atyám megölve, Anyám gyalázva; ész, vér egyaránt Fölingerelve, s én elaltatom, S nézem pirúlva húszezer fiú Közel halálát, kik egy ál dicsőség Káprázatáért a kész sírba mennek, Úgy mint az ágyba; vínak egy rögért, Melyen a küzdők száma el se fér, Mely sírhalomnak is kevés, befödni Az elhullottakat. – Ó, vért kivánj Hát, gondolat! vagy értéked silány. El.

5. szín

Szoba a kastélyban.	Scene 5. Elsinore. A room in the castle.
Királyné és Horatio jőnek.	Enter Queen Gertrude, Horatio, and a Gentleman
KIRÁLYNÉ Nem akarok beszélni a leánnyal.	Queen Gertrude I will not speak with her.
HORATIO Erővel jönne; rendkivűl zavart; Nem szánni állapotját nem lehet.	Gentleman She is importunate, indeed distract Her mood will needs be pitied.
KIRÁLYNÉ Mit akar?	Queen Gertrude What would she have?
HORATIO Atyjáról beszél sokat; Azt hallja, úgymond, hamis a világ; És erre hm-get, és mellét veri; Egy szalmaszál is bántja, kétesen, Csak félig-érthetőn mond valamit; Beszéde semmi, de alaktalan Fordúlatokkal sejtelmekre készti A hallgatókat, hogy hozzávetőleg Ön eszméikhez toldják a szavat, Mely, a szem-, fő-, tagjártatással egybe, Oly gondolatra bír, hogy itt gyanú Lehet nagyon rossz, semmi bizonyosság.	Gentleman She speaks much of her father; says she hears There's tricks i' the world; and hems, and beats her heart; Spurns enviously at straws; speaks things in doubt, That carry but half sense: her speech is nothing, Yet the unshaped use of it doth move The hearers to collection; they aim at it, And botch the words up fit to their own thoughts; Which, as her winks, and nods, and gestures yield them, Indeed would make one think there might be thought, Though nothing sure, yet much unhappily.
	Horatio 'Twere good she were spoken with; for she may strew Dangerous conjectures in ill-breeding minds.
KIRÁLYNÉ Jó lenne szólni véle, mert gonosz, Találgatást költ a rosszakarókban. Jöjjön be. Horatio el. Kór lelkem – ez a bűn sajátja éppen – Vész-híradót lát minden semmiségben. A vétek oly ügyetlen, ha remeg Romlástól félve, magát rontja meg. Horatio visszajő Opheliával.	Queen Gertrude Let her come in. Exit HORATIO To my sick soul, as sin's true nature is, Each toy seems prologue to some great amiss So full of artless jealousy is guilt, It spills itself in fearing to be spilt. Re-enter HORATIO, with OPHELIA
OPHELIA Hol a szépséges dán királyi hölgy?	Ophelia Where is the beauteous majesty of Denmark?
KIRÁLYNÉ Nos, nos, Ophelia?	Queen Gertrude How now, Ophelia!
OPHELIA Dalol. Hogy ismerem én meg Hív szerelmed mástól? Pörge kalap-, botja-, S fűzött sarujáról.	Ophelia Sings How should I your true love know From another one? By his cockle hat and staff, And his sandal shoon.
KIRÁLYNÉ Édes kisasszony, mit jelent e dal?	Queen Gertrude Alas, sweet lady, what imports this song?
OPHELIA Tessék? Nem; kérem, hallgassa csak. Dalol. Meghalt, kimúlt ő, asszonyom; Meghalt, kimúlt bizony! Fejtül neki zöld-hant gyepágy. Lábtul egy kő vagyon. Ó, hó!	Ophelia Say you? nay, pray you, mark. Sings He is dead and gone, lady, He is dead and gone; At his head a grass-green turf, At his heels a stone.
KIRÁLYNÉ No de, Ophelia –	Queen Gertrude Nay, but, Ophelia,–
OPHELIA Kérem, hallja csak. Dalol. Oly hóféhér a szemfedél – Király jő.	Ophelia Pray you, mark. Sings White his shroud as the mountain snow,– Enter KING CLAUDIUS
KIRÁLYNÉ Ah, nézze, felség!	Queen Gertrude Alas, look here, my lord.
OPHELIA Virággal van tele; Sírjába őt a szeretet Siratva nem tette le.	Ophelia Sings Larded with sweet flowers Which bewept to the grave did go With true-love showers.
KIRÁLY Hogy van, szép kisasszony?	King Claudius How do you, pretty lady?
OPHELIA Jól, Isten fizesse meg. Azt mondják, a bagoly egy pék leánya volt. Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk. Isten áldja meg az ebédjöket.	Ophelia Well, God 'ild you! They say the owl was a baker's daughter. Lord, we know what we are, but know not what we may be. God be at your table!
KIRÁLY Atyjával tépelődik.	King Claudius Conceit upon her father.
OPHELIA Kérem, egy szót se erről, de ha kérdik, mit jelent, csak mondja ezt Holnap szent Bálint napja lesz, Mindjárt reggel korán; És ablakodnál, párodul, Ott leszek, én leány. Kelt a legény, felöltözött, Ajtót nyitott neki; Bement a lány, de mint leány Többé nem jöve ki.	Ophelia Pray you, let's have no words of this; but when they ask you what it means, say you this: Sings To-morrow is Saint Valentine's day, All in the morning betime, And I a maid at your window, To be your Valentine. Then up he rose, and donn'd his clothes, And dupp'd the chamber-door; Let in the maid, that out a maid Never departed more.
KIRÁLY Kedves Ophelia!	King Claudius Pretty Ophelia!
OPHELIA Biz' úgy, hen! No, de végzem már, esküdözés nélkül Irgalmas ugyse! a legény, Ó, jaj! szégyen, piha! Ha hozzáfér, hát megteszi; Bizisten, rút hiba. Míg meg nem csaltál, elveszesz, Nem azt ígérted-e? Úgy is lett volna, esküszöm Ne jöttél volna be!	Ophelia Indeed, la, without an oath, I'll make an end on't: Sings By Gis and by Saint Charity, Alack, and fie for shame! Young men will do't, if they come to't; By cock, they are to blame. Quoth she, before you tumbled me, You promised me to wed. So would I ha' done, by yonder sun, An thou hadst not come to my bed.
KIRÁLY Mióta van így?	King Claudius How long hath she been thus?
OPHELIA Remélem, minden jóra fordul. Az embernek tűrni kell de én nem állhatom meg sírás nélkül, ha rágondolok, hogy teszik abba a hideg földbe. Ezt a bátyámnak meg kell tudni, most hát köszönöm a jó tanácsukat. Álljon elő a kocsim! Jó éjt, hölgyeim; jó éjt, kedves asszonyságok; jó éjt, jó éjt! El.	Ophelia I hope all will be well. We must be patient: but I cannot choose but weep, to think they should lay him i' the cold ground. My brother shall know of it and so I thank you for your good counsel. Come, my coach! Good night, ladies; good night, sweet ladies; good night, good night. Exit
KIRÁLY Kövesd nyomon; adj mellé biztos őrt. Horatio el. Ó, mindez a mély bánat mérge, mely Atyja halálán érte. S ládd-e most, Ó, Gertrud, Gertrud! A bú ha jő, nem jő mint egyes őrszem Egész dandár beront. Először ennek Atyját megölték; majd fiad fut el - Önbujdosása vérengző oka; – A nép zavargó, egészségtelen, Lázas gondolkodásu és beszédü A jó Polonius miatt, kit oly Suttomba eltemetnünk dőreség volt; Szegény Ophelia magán kivül, Megválva ép eszétől, mely ha nincs, Az ember írott kép, avagy barom. És végre, ami mindezzel fölér, A bátyja titkon hazaérkezett, Gyászán evődik, felhőkben borong, Sugó se kell, fülét megvesztegetni Dögös beszéddel, atyja vesztiről; Pedig, ha megszorúl és tárgya nincs, A fülbesúgó cseppet sem haboz Saját személyünk is belékeverni. Ó, Gertrud, ez, mint gyilkoló pokolgép, Több helyen üt fölösleges halált. Künn zaj.	King Claudius Follow her close; give her good watch, I pray you. Exit HORATIO O, this is the poison of deep grief; it springs All from her father's death. O Gertrude, Gertrude, When sorrows come, they come not single spies But in battalions. First, her father slain Next, your son gone; and he most violent author Of his own just remove: the people muddied, Thick and unwholesome in their thoughts and whispers, For good Polonius' death; and we have done but greenly, In hugger-mugger to inter him: poor Ophelia Divided from herself and her fair judgment, Without the which we are pictures, or mere beasts Last, and as much containing as all these, Her brother is in secret come from France; Feeds on his wonder, keeps himself in clouds, And wants not buzzers to infect his ear With pestilent speeches of his father's death; Wherein necessity, of matter beggar'd, Will nothing stick our person to arraign In ear and ear. O my dear Gertrude, this, Like to a murdering-piece, in many places Gives me superfluous death. A noise within
KIRÁLYNÉ Ó, jaj! miféle lárma ez? Egy Nemes jő.	Queen Gertrude Alack, what noise is this?
KIRÁLY Megállj. Hol a testőreim? Védjék az ajtót. Mi baj?	King Claudius Where are my Switzers? Let them guard the door. Enter another Gentleman What is the matter?
NEMES Felséges úr, fusson, szaladjon; Az óceán, ha korlátin kiront, Nem nyeldesi mohóbban a lapályt, Mint lázadó csoport élén az ifjú Laertes győzi hű szolgáidat. A csőcselék urazza – s mintha most Kezdődnék a világ, s feledve volna A tisztes régiség, bevett szokás, Az ily szavak törvényes támaszi – Ordít: »Tegyünk királyt! Éljen Laertes!« Kéz, föveg és nyelv az égig veri »Laertes a király! Éljen Laertes!«	Gentleman Save yourself, my lord The ocean, overpeering of his list, Eats not the flats with more impetuous haste Than young Laertes, in a riotous head, O'erbears your officers. The rabble call him lord; And, as the world were now but to begin, Antiquity forgot, custom not known, The ratifiers and props of every word, They cry 'Choose we: Laertes shall be king:' Caps, hands, and tongues, applaud it to the clouds 'Laertes shall be king, Laertes king!'
KIRÁLYNÉ Hogy megcsaholnak a hamis nyomon! Ó, ál nyom az, ti csalfa dán ebek! Künn zaj.	Queen Gertrude How cheerfully on the false trail they cry! O, this is counter, you false Danish dogs!
KIRÁLY Betört az ajtó. Laertes jő fegyveresen. Dánok követik.	King Claudius The doors are broke. Noise within Enter LAERTES, armed; Danes following
LAERTES Hol a király? – Maradjatok ti künn.	Laertes Where is this king? Sirs, stand you all without.
DÁNOK Nem, hadd megyünk be.	Danes No, let's come in.
LAERTES Kérlek, várjatok.	Laertes I pray you, give me leave.
DÁNOK No hát, no hát. Visszahúzódnak.	Danes We will, we will. They retire without the door
LAERTES Őrizzétek az ajtót; Úgy; köszönöm. – Alávaló király, Add vissza atyámat!	Laertes I thank you: keep the door. O thou vile king, Give me my father!
KIRÁLYNÉ Nyugton, jó Laertes.	Queen Gertrude Calmly, good Laertes.
LAERTES A vércsepp, mely nyugodt, fattyúnak ordít, Atyám' kappannak; és ringyó nevet Süt hív anyámnak oly szeplőtelen Szűz homlokára.	Laertes That drop of blood that's calm proclaims me bastard, Cries cuckold to my father, brands the harlot Even here, between the chaste unsmirched brow Of my true mother.
KIRÁLY Mi bajod, Laertes, Hogy pártütésed ily órjást mutat? Bocsásd, Gertrud, ne féltsd a mi személyünk Oly fenség őrzi abban a királyt, Hogy, bár felsandalít a pártütés rá, Tettleg kevésre megy. Mondd csak, Laertes, Miért dühöngsz így? Jó, Gertrud, ereszd.	King Claudius What is the cause, Laertes, That thy rebellion looks so giant-like? Let him go, Gertrude; do not fear our person There's such divinity doth hedge a king, That treason can but peep to what it would, Acts little of his will. Tell me, Laertes, Why thou art thus incensed. Let him go, Gertrude. Speak, man.
LAERTES Hol az atyám?	Laertes Where is my father?
KIRÁLY Meghalt.	King Claudius Dead.
KIRÁLYNÉ Nem általa.	Queen Gertrude But not by him.
KIRÁLY Hadd kérdje ki magát.	King Claudius Let him demand his fill.
LAERTES Meghalt, de hogy? Szembekötősdit nem játszunk velem! Pokolba, hűség! eskü, ördögökhöz! Lélek, kegyesség a gyehenna tűzbe! A kárhozattal szembeszállok én. Odajutottam, hogy föl sem veszem Ezt a világot, sem a másikat. Hadd jöjjön, ami jő, de az atyámért Bosszút állok busásan.	Laertes How came he dead? I'll not be juggled with To hell, allegiance! vows, to the blackest devil! Conscience and grace, to the profoundest pit! I dare damnation. To this point I stand, That both the worlds I give to negligence, Let come what comes; only I'll be revenged Most thoroughly for my father.
KIRÁLY Nos, mi gátol?	King Claudius Who shall stay you?
LAERTES Saját akaratom, nem egy világé; És eszközimmel úgy gazdálkodom, Hogy sokra érjen a kevés.	Laertes My will, not all the world And for my means, I'll husband them so well, They shall go far with little.
KIRÁLY Laertes, Ha bizonyost vágysz tudni, az atyád Halála hogy lett: úgy van-é mégírva Bosszúdban, hogy vesztőt, nyerőt besöpresz, Ellent s barátot?	King Claudius Good Laertes, If you desire to know the certainty Of your dear father's death, is't writ in your revenge, That, swoopstake, you will draw both friend and foe, Winner and loser?
LAERTES Nem, csak eIlenit.	Laertes None but his enemies.
KIRÁLY Nem akarod hát tudni, kicsodák?	King Claudius Will you know them then?
LAERTES Barátit ily tárt karral ölelem, És, mint az élet-osztó pelikán, Véremmel szoptatom.	Laertes To his good friends thus wide I'll ope my arms; And like the kind life-rendering pelican, Repast them with my blood.
KIRÁLY Most úgy beszélsz Mint jó fiú és egy igaz nemes. Hogy én e tettben ártatlan vagyok, És bánatodban buzgó részt veszek Értelmed azt oly tisztán fogja látni, Mint a napfényt szemed.	King Claudius Why, now you speak Like a good child and a true gentleman. That I am guiltless of your father's death, And am most sensible in grief for it, It shall as level to your judgment pierce As day does to your eye.
DÁNOK Künn. Bocsátni kell!	Danes Within Let her come in.
LAERTES Mi az? miféle zaj? Ophelia visszajő. Ó, szídd fel agyvelőm, nap! sós könyű, Marj ki szememből minden lát-erőt! Istenre! őrültséged súly szerint Meg lesz fizetve, hogy süllyed a mérleg. Ó, jó hugom, kedves, kedves leány, Pünkösdi rózsám, szép Ophelia! Ó, ég! hogy egy ifjú leány esze Csak oly halandó, mint ősz ember élte! Gyöngéd a természet szerelme: mindig Küld valamely becses ajándokot Ánnak sírjába, kit szeret.	Laertes How now! what noise is that? Re-enter OPHELIA O heat, dry up my brains! tears seven times salt, Burn out the sense and virtue of mine eye! By heaven, thy madness shall be paid by weight, Till our scale turn the beam. O rose of May! Dear maid, kind sister, sweet Ophelia! O heavens! is't possible, a young maid's wits Should be as moral as an old man's life? Nature is fine in love, and where 'tis fine, It sends some precious instance of itself After the thing it loves.
OPHELIA Vitték födetlen arccal őt, S haja-lálom! s haja-nálom! Sírjába sírtak könny-esőt – Áldj', Isten, galambom!	Ophelia Sings They bore him barefaced on the bier; Hey non nonny, nonny, hey nonny; And in his grave rain'd many a tear:– Fare you well, my dove!
LAERTES Ha ép észel bosszúra ösztönöznél, Nem hatna így meg.	Laertes Hadst thou thy wits, and didst persuade revenge, It could not move thus.
OPHELIA Te csak azt danold, hogy Haj alá-alálom, alá, halálom! Ni lám, mint rámegy a vers. A csalfa számtartó az, ki ellopta urasága leányát.	Ophelia Sings You must sing a-down a-down, An you call him a-down-a. O, how the wheel becomes it! It is the false steward, that stole his master's daughter.
LAERTES E semmi több, mint a valami.	Laertes This nothing's more than matter.
OPHELIA Itt egy rozmarinszál, az emlékezetre; kérlek, édes rózsám, hogy jussak eszedbe; itt meg háromszín ibolya, ez való a gondolatra.	Ophelia There's rosemary, that's for remembrance; pray, love, remember: and there is pansies. that's for thoughts.
LAERTES Értelem, az őrültségben: összeillesztve gondolat és emlékezet.	Laertes A document in madness, thoughts and remembrance fitted.
OPHELIA Nesze, neked ánis meg galambvirág; neked ihol a ruta; ebből nekem is egy kicsit; vasárnap úgy hívhatjuk, hogy irgalomfű; ön a rutáját egy kis különbséggel viselheti. Ne neked százszorszép; adnék violát is, de mind elhervadt, mikor az atyám meghalt. Azt mondják, istenesen múlt ki – Dalol. Jancsi hívem az én szívem minden öröme –	Ophelia There's fennel for you, and columbines: there's rue for you; and here's some for me: we may call it herb-grace o' Sundays: O you must wear your rue with a difference. There's a daisy: I would give you some violets, but they withered all when my father died: they say he made a good end,– Sings For bonny sweet Robin is all my joy.
LAERTES Bánat, levertség, a pokol maga Őnála mind kellemre változik.	Laertes Thought and affliction, passion, hell itself, She turns to favour and to prettiness.
OPHELIA Dalol. Hát már vissza se jő? Hát már vissza se jő? Nem, nem; a sírba ment Vess ágyat odalent. Soha nem tér meg ő. Szakálla hófejér, Len-fürtök a fején; Oda van, oda van! Siratni hasztalan. Ég, könyörülj lelkén! És minden keresztyén lelkén, kérem az Istent. Isten velök. El.	Ophelia Sings And will he not come again? And will he not come again? No, no, he is dead Go to thy death-bed He never will come again. His beard was as white as snow, All flaxen was his poll He is gone, he is gone, And we cast away moan God ha' mercy on his soul! And of all Christian souls, I pray God. God be wi' ye. Exit
LAERTES Látják ezt? Ó, Isten!	Laertes Do you see this, O God?
KIRÁLY Laertes, szólanom kell bánatoddal, Vagy tőlem olyat vonsz el, ami jog. Válaszd, eredj, legértelmesb barátid, Köztem s közötted hogy itéljenek. Akár egyenest, akár mellékesen Érintsen a vád: országunkat adjuk, Éltünk, koronánk s mindent, mi mienk, Elégtétel gyanánt neked; ha nem, Akkor türelmed kölcsönözd ide, S mi rajta lészünk, ten-lelkeddel együtt, Hogy megnyugtassuk azt.	King Claudius Laertes, I must commune with your grief, Or you deny me right. Go but apart, Make choice of whom your wisest friends you will. And they shall hear and judge 'twixt you and me If by direct or by collateral hand They find us touch'd, we will our kingdom give, Our crown, our life, and all that we can ours, To you in satisfaction; but if not, Be you content to lend your patience to us, And we shall jointly labour with your soul To give it due content.
LAERTES Jól van, legyen. Halála módja, titkos temetése, Se kard, se címer hamvain, se zászló, Főúri pompa, sem nyílt ravatal Mindez kiált, égből a földre mintegy, Hogy érte számot kell vennem.	Laertes Let this be so; His means of death, his obscure funeral– No trophy, sword, nor hatchment o'er his bones, No noble rite nor formal ostentation– Cry to be heard, as 'twere from heaven to earth, That I must call't in question.
KIRÁLY Vegyed. S hol bűnt találsz, a bárd essék oda. Most, kérlek, jöjj velem. Elmennek.	King Claudius So you shall; And where the offence is let the great axe fall. I pray you, go with me. Exeunt

6. szín

Más szoba, ugyanott.	Scene 6. Another room in the castle.
Horatio és egy Szolga jőnek.	Enter Horatio and a Servant
HORATIO Mik a velem beszélni akarók?	Horatio What are they that would speak with me?
SZOLGA Hajósok; azt mondják, levelet hoztak.	Servant Sailors, sir: they say they have letters for you.
HORATIO Hadd jöjjenek be. Szolga el. Nem t'om, ki üdvözölne – a világ Mely résziből? hacsak nem Hamlet úr. Hajósok jőnek.	Horatio Let them come in. Exit Servant I do not know from what part of the world I should be greeted, if not from Lord Hamlet. Enter Sailors
ELSŐ HAJÓS Isten áldja, uram.	First Sailor God bless you, sir.
HORATIO Áldjon meg téged is.	Horatio Let him bless thee too.
ELSŐ HAJŐS Meg is, uram, ha tetszik ő szent felségének Levele van, uram, az a követ küldi, amelyik útban van Anglia felé; ha kegyelmed a Horatio, amint hallom.	First Sailor He shall, sir, an't please him. There's a letter for you, sir; it comes from the ambassador that was bound for England if your name be Horatio, as I am let to know it is.
HORATIO Olvas. »Horatio, ha soraim átfutod, juttasd az embereket a királyhoz, levelet visznek oda is. Alig valánk tengeren két nap, egy ugyancsak harcias készületű kalózhajó űzőbe vett. Látva, hogy vitorlánk lassú, kénytelenségből nekibátorodánk; én tusa közben átugrottam hajójokra, mely azon percben eltávozott a mienktől, s így én fogva maradtam, egyedül. Irgalmas tolvajként bántak velem de tudták, mit csinálnak, jó váltságdíjt kell fizetnem. Juttasd a királyhoz leveleimet, magad pedig siess hozzám, emberhalálból. Oly szót súgok füledbe, hogy megnémulsz belé; pedig a szó még nagyon léha, súlyos tartalmához képest. E jó emberek ide vezetnek, hol én vagyok. Rosencrantz és Guildenstern folytatják útjokat Anglia felé; rólok is sok beszélni valóm van. Isten veled. Az, ki tudod már, hogy híved, Hamlet« Jertek velem, majd útasítlak én E levelekkel, annál sürgetőbben, Hogy a küldőjéhez vezessetek. Mind el.	Horatio Reads 'Horatio, when thou shalt have overlooked this, give these fellows some means to the king they have letters for him. Ere we were two days old at sea, a pirate of very warlike appointment gave us chase. Finding ourselves too slow of sail, we put on a compelled valour, and in the grapple I boarded them: on the instant they got clear of our ship; so I alone became their prisoner. They have dealt with me like thieves of mercy: but they knew what they did; I am to do a good turn for them. Let the king have the letters I have sent; and repair thou to me with as much speed as thou wouldst fly death. I have words to speak in thine ear will make thee dumb; yet are they much too light for the bore of the matter. These good fellows will bring thee where I am. Rosencrantz and Guildenstern hold their course for England: of them I have much to tell thee. Farewell. 'He that thou knowest thine, HAMLET.' Come, I will make you way for these your letters; And do't the speedier, that you may direct me To him from whom you brought them. Exeunt

7. szín

Más szoba ugyanott.	Scene 7. Another room in the castle.
Király és Laertes jőnek.	Enter KING CLAUDIUS and LAERTES
KIRÁLY Üssön peesétet mentségemre most Tenszíved, és fogadjon el barátul, Miután meghallád, értelmes fülekkel, Hogy az, ki jó atyád megölte, éppen Éltemre tört.	King Claudius Now must your conscience my acquaintance seal, And you must put me in your heart for friend, Sith you have heard, and with a knowing ear, That he which hath your noble father slain Pursued my life.
LAERTES Világos. De miért Nem Iáttat ily bünös, ily főbenjáró Tettekre törvényt felséged, mikor Nagysága, bizton-léte, bölcsesége Ösztönzi, s minden?	Laertes It well appears: but tell me Why you proceeded not against these feats, So crimeful and so capital in nature, As by your safety, wisdom, all things else, You mainly were stirr'd up.
KIRÁLY Ó, két fő okért, Mik, bár előtted petyhüdtek talán, Nálam rugósak. Anyja, a királyné, Él-hal fiáért: ez asszony pedig (Már üdvöm, átkom – bármelyik legyen) Úgy összeforrt lelkemmel, életemmel, Hogy, mint a csillag nem, körén kivűl, Úgy én, kivűlte, nem foroghatok. Más ok, mi gátol a nyílt számvetésben, Nagy kedvessége a köznép előtt, Mely, szeretetbe mártva csínyeit, Mint némely forrás a fából követ, Hibáiból is mind erényt csinálna; Úgy, hogy nyilam, könnyű ily nagy viharban, Mind visszatérne íjához megint, Nem ahová irányzottam velök.	King Claudius O, for two special reasons; Which may to you, perhaps, seem much unsinew'd, But yet to me they are strong. The queen his mother Lives almost by his looks; and for myself– My virtue or my plague, be it either which– She's so conjunctive to my life and soul, That, as the star moves not but in his sphere, I could not but by her. The other motive, Why to a public count I might not go, Is the great love the general gender bear him; Who, dipping all his faults in their affection, Would, like the spring that turneth wood to stone, Convert his gyves to graces; so that my arrows, Too slightly timber'd for so loud a wind, Would have reverted to my bow again, And not where I had aim'd them.
LAERTES Így hát derék atyám megölve; húgom Kétségb'esésig hajtva iszonyún, Kinek tökélye – ha visszahatólag Szabad dicsérnem – mint versenyre hívó Állt a jelenkor csúcsán egyedül. De üt bosszúm órája még.	Laertes And so have I a noble father lost; A sister driven into desperate terms, Whose worth, if praises may go back again, Stood challenger on mount of all the age For her perfections: but my revenge will come.
KIRÁLY Ne háborítsa álmod ez; ne véld, Hogy mi oly lusta kelméből vagyunk, Hogy rázni hagyjuk a vésznek szakállunk S tréfára vesszük. Hallj többet rövid nap. Atyád szerettem, szeretem magam; S ez, úgy hiszem, elég rá, hogy belásd – Mi az? mi újság? Hirnök jő.	King Claudius Break not your sleeps for that: you must not think That we are made of stuff so flat and dull That we can let our beard be shook with danger And think it pastime. You shortly shall hear more I loved your father, and we love ourself; And that, I hope, will teach you to imagine– Enter a Messenger How now! what news?
HIRNÖK Hamlettől levél Ez a felségedé, ez a királyné Számára.	Messenger Letters, my lord, from Hamlet This to your majesty; this to the queen.
KIRÁLY Hamlettől? Ki hozta?	King Claudius From Hamlet! who brought them?
HIRNÖK Mondják Hajóslegények; én nem láttam őket; Nekem Claudio adá, neki Az, ki hozta.	Messenger Sailors, my lord, they say; I saw them not They were given me by Claudio; he received them Of him that brought them.
KIRÁLY Hallgasd meg, Laertes. Mehetsz. Hirnök el. Olvas. »Hatalmas felség, adom tudtára, hogy ki vagyok téve országába mezítlen. Holnap fogok engedelmet kérni, hogy fölséges színe elé járulhassak; midőn is, bocsánatkérésem után, elő fogom számlálni hirtelen s még inkább különös visszatértem okait. Hamlet« Mi már ez? Visszajött a többi is? Vagy csak kötődés, melyben semmi sincs?	King Claudius Laertes, you shall hear them. Leave us. Exit Messenger Reads 'High and mighty, You shall know I am set naked on your kingdom. To-morrow shall I beg leave to see your kingly eyes: when I shall, first asking your pardon thereunto, recount the occasion of my sudden and more strange return. 'HAMLET.' What should this mean? Are all the rest come back? Or is it some abuse, and no such thing?
LAERTES Övé az írás?	Laertes Know you the hand?
KIRÁLY Hamleté. »Mezítlen« – S itt egy utóiratban: »Egyedül« Mit mondasz erre?	King Claudius 'Tis Hamlets character. 'Naked! And in a postscript here, he says 'alone.' Can you advise me?
LAERTES Az eszem megáll, Felséges úr. De hadd jöjjön: beteg Szivem hevűl, csak rágondolva is, Hogy azt megélem és szemébe vágom »Te tetted ezt!«	Laertes I'm lost in it, my lord. But let him come; It warms the very sickness in my heart, That I shall live and tell him to his teeth, 'Thus didest thou.'
KIRÁLY Ha ez így van, Laertes (S mért volna így? de mért ne volna így?) Fogadsz-e szót nekem?	King Claudius If it be so, Laertes– As how should it be so? how otherwise?– Will you be ruled by me?
LAERTES Igen, uram, Föltéve, hogy nem békeszót fogadtatsz.	Laertes Ay, my lord; So you will not o'errule me to a peace.
KIRÁLY Békét, magaddal. Ha most visszatér (Megbokrosodva, többé rá nem áll, Hogy útra menjen), majd feltüzelem Egy oly merényre, terve kész agyamban, Melyből egyéb út nincs, mint a bukás. Halála semmi vádat nem lehell, Még anyja is kimenti, vak-esetnek Tartván cselünket.	King Claudius To thine own peace. If he be now return'd, As checking at his voyage, and that he means No more to undertake it, I will work him To an exploit, now ripe in my device, Under the which he shall not choose but fall And for his death no wind of blame shall breathe, But even his mother shall uncharge the practise And call it accident.
LAERTES Én szót fogadok, Felség, kivált ha úgy fordul, hogy én Lennék az eszköz.	Laertes My lord, I will be ruled; The rather, if you could devise it so That I might be the organ.
KIRÁLY Éppen összevág. Mióta künn jársz, sokszor emlegettek – S Hamlet előtt is – oly erényedért, Miben, szerintök, főképpen ragyogsz; S meg nem irigylé összes érdemid Úgy, mint ez egyet, mely pedig közöttük A legméltatlanabb.	King Claudius It falls right. You have been talk'd of since your travel much, And that in Hamlet's hearing, for a quality Wherein, they say, you shine: your sum of parts Did not together pluck such envy from him As did that one, and that, in my regard, Of the unworthiest siege.
LAERTES S mi az, uram?	Laertes What part is that, my lord?
KIRÁLY Bokréta csak, az ifjúság kalapján. De kell az is; mert ifjat éppen úgy Megillet a könnyelmü viselet, Mint élemült kort a coboly perém, Mely meleget tart, és kellő tekintélyt. Egy normann úr volt itten, pár hava – Láttam, csatán is, franciát: derék Lóhátasok; – de e norman lovag, Egész varázslat, hogy forrt a nyereghez, És oly csudákat tétetett lovával, Hogy összenőve látszott a nemes Barommal s megfelezve testeik; S úgy megtetézte a fogalmamat, Hogy képzeletben cselfogásait Utól nem értem:	King Claudius A very riband in the cap of youth, Yet needful too; for youth no less becomes The light and careless livery that it wears Than settled age his sables and his weeds, Importing health and graveness. Two months since, Here was a gentleman of Normandy:– I've seen myself, and served against, the French, And they can well on horseback: but this gallant Had witchcraft in't; he grew unto his seat; And to such wondrous doing brought his horse, As he had been incorpsed and demi-natured With the brave beast: so far he topp'd my thought, That I, in forgery of shapes and tricks, Come short of what he did.
LAERTES És norman vala?	Laertes A Norman was't?
KIRÁLY Norman.	King Claudius A Norman.
LAERTES Megesküszöm rá, hogy Lamord.	Laertes Upon my life, Lamond.
KIRÁLY Az, az.	King Claudius The very same.
LAERTES Jól ismerem; valóban ő A nemzet éke, gyöngye.	Laertes I know him well: he is the brooch indeed And gem of all the nation.
KIRÁLY Rólad ő Szép vallomást tőn: mester-voltodat Párbaj-tusákon úgy magasztalá, Kivált a vívó-tőrrel mit mivelsz, Hogy felkiálta: látni kéne azt! Ha lenne, aki mérkőzzék veled; De nemzetének, esküvé, legelső Vivói egy mozdúlat-, egy fogásnak Vagy egy tekintetnek, szemben veled, Nem lennének ura. E vallomás Fölmérgesíté Hamletet, de úgy, Hogy mind könyörgve azt kivánta csak, Bár hazajönnél s megvínál vele. No, ebből aztán –	King Claudius He made confession of you, And gave you such a masterly report For art and exercise in your defence And for your rapier most especially, That he cried out, 'twould be a sight indeed, If one could match you: the scrimers of their nation, He swore, had had neither motion, guard, nor eye, If you opposed them. Sir, this report of his Did Hamlet so envenom with his envy That he could nothing do but wish and beg Your sudden coming o'er, to play with him. Now, out of this,–
LAERTES Mit aztán, uram?	Laertes What out of this, my lord?
KIRÁLY Laertes, kedves volt atyád neked? Vagy vásznon írott bú az a tiéd Arc, melynek szíve nincs?	King Claudius Laertes, was your father dear to you? Or are you like the painting of a sorrow, A face without a heart?
LAERTES Mért kérdi felség?	Laertes Why ask you this?
KIRÁLY Nem, mintha tán vélném, hogy nem szeretted, De mert tudom, hogy minden szeretet Amint idővel támad, úgy idő Mérsékli lángját és hevét, tudom Tapasztalásból. Mert e lángban is Él egy lahasztó bél avagy kanóc; S mindig egyenlő jó nincs semmi se, Mert a nagyon meggyűlt jóság maga Saját bővébe fúl. Tegyük tehát, Míg hőn akarjuk, amit akarunk; Mert változékony ez az »akarás«, És annyi gátja, csüggesztője van, Amennyi a nyelv, a kéz, vakeset; A »kell« meg egy pazar sohaj csupán Enyhítve, kárt tesz. De az elevenre! Hamlet jő vissza: mit mernél csinálni, Hogy tettel inkább légy atyád fia, Mint puszta szóval?	King Claudius Not that I think you did not love your father; But that I know love is begun by time; And that I see, in passages of proof, Time qualifies the spark and fire of it. There lives within the very flame of love A kind of wick or snuff that will abate it; And nothing is at a like goodness still; For goodness, growing to a plurisy, Dies in his own too much: that we would do We should do when we would; for this 'would' changes And hath abatements and delays as many As there are tongues, are hands, are accidents; And then this 'should' is like a spendthrift sigh, That hurts by easing. But, to the quick o' the ulcer:– Hamlet comes back: what would you undertake, To show yourself your father's son in deed More than in words?
LAERTES Hát nyakát szelem Oltár előtt is!	Laertes To cut his throat i' the church.
KIRÁLY A gyilkos merényt Nem szentesíti hely; de a boszúnak Korlátja nincsen. Ha ezt akarod, Maradj szobádban veszteg, jó Laertes; Hamlet vegyen hírt megjöttöd felől; Mi majd előtte feldicsértetünk; Kettős zománcba vonjuk hírneved, Mellyel a norman felruháza; szóval Egymásra késztünk, és fogadkozunk A fejetekre. Ő, amily unott, Nagylelkű, nem gyanító semmi cselt, A tőrök élét nem vizsgálja meg; Egy kis fogással oly kardot cserélsz, Mely nem fenetlen, s egy hamis szökéssel Atyád halálát megfizetteted.	King Claudius No place, indeed, should murder sanctuarize; Revenge should have no bounds. But, good Laertes, Will you do this, keep close within your chamber. Hamlet return'd shall know you are come home We'll put on those shall praise your excellence And set a double varnish on the fame The Frenchman gave you, bring you in fine together And wager on your heads: he, being remiss, Most generous and free from all contriving, Will not peruse the foils; so that, with ease, Or with a little shuffling, you may choose A sword unbated, and in a pass of practise Requite him for your father.
LAERTES Úgy lesz; de a tőrt megmártom elébb. Egy házalótól oly írat vevék, Olyan halálost, melybe mártva kés, Hol vért ereszt, nincs oly varázs tapasz, Bár bírja minden fű-fa erejét A hold alatt, hogy egy kis karcolásra Megmentsen a haláltól valakit. E szerbe mártom én szablyám hegyét; Hogy gyönge sértés már halál legyen.	Laertes I will do't And, for that purpose, I'll anoint my sword. I bought an unction of a mountebank, So mortal that, but dip a knife in it, Where it draws blood no cataplasm so rare, Collected from all simples that have virtue Under the moon, can save the thing from death That is but scratch'd withal: I'll touch my point With this contagion, that, if I gall him slightly, It may be death.
KIRÁLY No, majd bővebben megfontoljuk ezt; S hogy vág idő, eszköz, célunkra össze. Ha elhibáznók, és ha szándokunk Kilátszanék a rossz játék alól, Jobb el se kezdjük. Kell hát tartalék Tervünk mögött, egy, kettő is, mi állja Ha ez kipukkan. Várj! hadd lám csak – úgy – Ügyességtekre nagyban fogadunk – Megvan! Majd a tusán ha szomjúság epeszt (Hogy már dühösben szúrtok amiatt) És ő italt kér: egy pohár leend kész Ez alkalomra, melyből egy csipet – Kerülje bár el a mérges döfést – Tervünket biztosítja. De mi zaj? Királyné jő.	King Claudius Let's further think of this; Weigh what convenience both of time and means May fit us to our shape: if this should fail, And that our drift look through our bad performance, 'Twere better not assay'd: therefore this project Should have a back or second, that might hold, If this should blast in proof. Soft! let me see We'll make a solemn wager on your cunnings: I ha't. When in your motion you are hot and dry– As make your bouts more violent to that end– And that he calls for drink, I'll have prepared him A chalice for the nonce, whereon but sipping, If he by chance escape your venom'd stuck, Our purpose may hold there. Enter QUEEN GERTRUDE How now, sweet queen!
KIRÁLYNÉ Egy bú a másik sarkában tapod; Oly gyorsan jőnek. – Húgod vízbe fúlt, Laertes.	Queen Gertrude One woe doth tread upon another's heel, So fast they follow; your sister's drown'd, Laertes.
LAERTES Vízbe? Ó, hol?	Laertes Drown'd! O, where?
KIRÁLYNÉ Egy fűzfa hajlik a patak fölé, Mely szürke lombját visszatükrözi. Ahhoz vivé ő eszelős füzérit Csalán-, kakukfü-, torma-, kosborát (Ezt pásztorink durvábban nevezik, Holtember-ujjnak szűz leányaink). Ott egy behajló ágra koszorúját Függesztené, s amint kapaszkodik, Egy gonosz ág letört; s ő maga is Gyom-ékszerével a siró folyamba Zuhant alá. Ruhája szétterűlve Mint hableányt tartá fenn egy korig; Miközben régi nótákból danolt, Mint ki nem is gyanítja önbaját; Vagy oly teremtmény, ki a víz-elem Szülötte és lakója. Csakhamar Azonban ittas és nehéz ruhái Dallam köréből levonák szegényt, Sáros halálba.	Queen Gertrude There is a willow grows aslant a brook, That shows his hoar leaves in the glassy stream; There with fantastic garlands did she come Of crow-flowers, nettles, daisies, and long purples That liberal shepherds give a grosser name, But our cold maids do dead men's fingers call them There, on the pendent boughs her coronet weeds Clambering to hang, an envious sliver broke; When down her weedy trophies and herself Fell in the weeping brook. Her clothes spread wide; And, mermaid-like, awhile they bore her up Which time she chanted snatches of old tunes; As one incapable of her own distress, Or like a creature native and indued Unto that element: but long it could not be Till that her garments, heavy with their drink, Pull'd the poor wretch from her melodious lay To muddy death.
LAERTES Ó, jaj! hát beléfúlt?	Laertes Alas, then, she is drown'd?
KIRÁLYNÉ Belé, belé.	Queen Gertrude Drown'd, drown'd.
LAERTES Sok is vized, szegény Ophelia! Elfojtom hát könyűm. De lám, minő Bolond az ember! a természet rátart, Mondjon akármit a szégyenkedés Ha ez kicsordult, a nő is kiment. Élj boldogul, királyom! tűz beszéd Lobogna nyelvemen, ha el nem oltja Ez a bolondság. El.	Laertes Too much of water hast thou, poor Ophelia, And therefore I forbid my tears: but yet It is our trick; nature her custom holds, Let shame say what it will: when these are gone, The woman will be out. Adieu, my lord I have a speech of fire, that fain would blaze, But that this folly douts it. Exit
KIRÁLY Jer, Gertrúd, kövessük. Mi nagy bajjal csitíthatám dühét! Most félek, újra felzaklatja ez. Jer hát, kövessük. Elmennek.	King Claudius Let's follow, Gertrude How much I had to do to calm his rage! Now fear I this will give it start again; Therefore let's follow. Exeunt

Ötödik felvonás

1. szín

Temető.	Scene 1. A churchyard.
Két Sírásó jön, ásóval, kapával.	Enter two Clowns, with spades, &c
ELSŐ SÍRÁSÓ El szabad temetni keresztyén temetőben egy olyan leányt, ki maga jószántából keresi az üdvösséget?	First Clown Is she to be buried in Christian burial when she wilfully seeks her own salvation?
MÁSODIK SÍRÁSÓ Hát el azt, én amondó vagyok; ássuk meg neki szaporán a sírt; a halottvizsgálók törvényt tettek rá, s úgy találták, hogy megilleti a keresztyén temetés.	Second Clown I tell thee she is: and therefore make her grave straight: the crowner hath sat on her, and finds it Christian burial.
ELSŐ SÍRÁSÓ Hogy lehet az, hacsak önvédelemből nem fúlt a vízbe?	First Clown How can that be, unless she drowned herself in her own defence?
MÁSODIK SÍRÁSÓ Márpedig azt úgy találták.	Second Clown Why, 'tis found so.
ELSŐ SÍRÁSÓ Se offendendo kellett esni; nem lehet különben. Mert hát ez a bibéje: ha én készakarva fúlok vízbe: jele, hogy az tett; a tettnek pedig három ága van; úgymint tenni, cselekedni és elkövetni; ergo, készakarva fúlt belé.	First Clown It must be 'se offendendo;' it cannot be else. For here lies the point: if I drown myself wittingly, it argues an act: and an act hath three branches: it is, to act, to do,and to perform. Argal, she drowned herself wittingly.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Úgy, de hallja csak, pajtás-uram –	Second Clown Nay, but hear you, goodman delver,–
ELSŐ SÍRÁSÓ Hagyj békét nekem. Itt foly a víz, no jó; itt áll az ember, no jó; ha már most az ember megyen a vízhez s beléöli magát, az nollé-vellé annyit tesz, hogy ő megy oda, érted? de ha a víz jön őhozzá, s úgy nyeli el, akkor nem maga fojtotta belé magát; ergo, ki nem vétkes önnön halálában, nem rövidíti meg az életét.	First Clown Give me leave. Here lies the water; good: here stands the man; good; if the man go to this water, and drown himself, it is, will he, nill he, he goes,–mark you that; but if the water come to him and drown him, he drowns not himself. Argal, he that is not guilty of his own death shortens not his own life.
MÁSODIK SÍRÁSÓ De hát ez a törvény?	Second Clown But is this law?
ELSŐ SÍRÁSÓ E bizony; halottvizsgáló törvény.	First Clown Ay, marry, is't; crowner's quest law.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Megmondjam hát az igazat? Ha őkelme nagy kisasszony nem lett volna, bizony kívül temetnék ám a keresztyén temetőn.	Second Clown Will you ha' the truth on't? If this had not been a gentlewoman, she should have been buried out o' Christian burial.
ELSŐ SÍRÁSÓ Hüm! mondasz valamit; sajnos bizony, hogy az úri népnek több szabadsága van vízbe fojtani vagy felkötni magát, mint a többi keresztyén felebarátjának. Ide veled, ásó. Nincs olyan régi nemesember, mint a kertész, az árkoló, meg a sírásó; ezek tartják fenn az Ádám mesterségét.	First Clown Why, there thou say'st: and the more pity that great folk should have countenance in this world to drown or hang themselves, more than their even- Christian. Come, my spade. There is no ancient gentleman but gardeners, ditchers, and grave-makers they hold up Adam's profession.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Hát Ádám nemesember volt?	Second Clown Was he a gentleman?
ELSŐ SÍRÁSÓ A bizony, vele kezdődik a nemesi kar.	First Clown A' was the first that ever bore arms.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Volt is akkor még olyan kar.	Second Clown Why, he had none.
ELSŐ SÍRÁSÓ Micsoda! pogány vagy? Hát nem érted az Írást? Hiszen az Írás mondja: »Ádám pedig ásott« – hogy áshatott volna kar nélkül? Várj, teszek még egy kérdést: ha arra meg nem felelsz, ismerd el magadat...	First Clown What, art a heathen? How dost thou understand the Scripture? The Scripture says 'Adam digged:' could he dig without arms? I'll put another question to thee: if thou answerest me not to the purpose, confess thyself–
MÁSODIK SÍRÁSÓ Halljuk.	Second Clown Go to.
ELSŐ SÍRÁSÓ Ki az, aki tartósabb munkát csinál, mint akár a kőmíves, akár az ács, vagy a hajóépítő?	First Clown What is he that builds stronger than either the mason, the shipwright, or the carpenter?
MÁSODIK SÍRÁSÓ Hát az akasztófa-csináló; annak a készítménye ezer lakót is elnyű.	Second Clown The gallows-maker; for that frame outlives a thousand tenants.
ELSŐ SÍRÁSÓ Becsülöm az eszed, bizisten; az akasztófa éppen jó; de kinek jó? annak jó, aki rosszat cselekszik; márpedig te rosszat cselekszel, ha aszondod, hogy az akasztófa tartósabb épület a templomnál: ergo, az akasztófa éppen jó neked. No csak találd ki, gyere.	First Clown I like thy wit well, in good faith: the gallows does well; but how does it well? it does well to those that do in: now thou dost ill to say the gallows is built stronger than the church: argal, the gallows may do well to thee. To't again, come.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Már hogy ki épít tartósabbat, mint a kőmíves az ács, vagy a hajómester?	Second Clown 'Who builds stronger than a mason, a shipwright, or a carpenter?'
ELSŐ SÍRÁSÓ Igen; ezt fejtsd meg, aztán kifoghatsz, pihenni.	First Clown Ay, tell me that, and unyoke.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Ahá! tudom már.	Second Clown Marry, now I can tell.
ELSŐ SÍRÁSÓ Ki vele hát!	First Clown To't.
MÁSODIK SÍRÁSÓ Bizistók, már nem tudom. Hamlet és Horatio távol megjelennek.	Second Clown Mass, I cannot tell. Enter HAMLET and HORATIO, at a distance
ELSŐ SÍRÁSÓ Ne törd tovább a csürhejárást; nem üget a te szamarad jobban, hiába püfölöd. Ha máskor ezt kérdik tőled, hát mondjad: a sírásó; mert az olyan házat csinál, hogy ítéletnapig eltart. Eredj csak, lódulj amoda Jáfethez, hozz nekem egy itce valamit. Második sírásó el.	First Clown Cudgel thy brains no more about it, for your dull ass will not mend his pace with beating; and, when you are asked this question next, say 'a grave-maker: 'the houses that he makes last till doomsday. Go, get thee to Yaughan: fetch me a stoup of liquor. Exit Second Clown He digs and sings In youth, when I did love, did love, Methought it was very sweet, To contract, O, the time, for, ah, my behove, O, methought, there was nothing meet.
ELSŐ SÍRÁSÓ Ásás közben dalol. Hajdanda, míg ifjú valék, Tartottam szeretőt; Kényemre, hej! kedvemre, húj! Tölthettem az időt.
HAMLET Nem érzi e fickó, amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás?	Hamlet Has this fellow no feeling of his business, that he sings at grave-making?
HORATIO A megszokás közönyössé tette iránta.	Horatio Custom hath made it in him a property of easiness.
HAMLET Úgy van az: kevés dolgú kéznek annál finomabb az érzése.	Hamlet 'Tis e'en so: the hand of little employment hath the daintier sense.
ELSŐ SÍRÁSÓ Dalol. De meglopott öregkorom, Öklébe markola; S elhányt-vetett, hogy azt se t'om, Ki voltam valaha. Feldob egy koponyát.	First Clown Sings But age, with his stealing steps, Hath claw'd me in his clutch, And hath shipped me intil the land, As if I had never been such. Throws up a skull
HAMLET E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Kain állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?	Hamlet That skull had a tongue in it, and could sing once how the knave jowls it to the ground, as if it were Cain's jaw-bone, that did the first murder! It might be the pate of a politician, which this ass now o'er-reaches; one that would circumvent God, might it not?
HORATIO Lehet, fönséges úr.	Horatio It might, my lord.
HAMLET Vagy udvaroncé, ki oly szépen tudta mondani: »Jó reggelt, édes úr! Hogy vagy, jó uram?« Ez-s-ez ő méltósága lehetett, ki égig magasztalta ez-s-ez ő méltósága lovát, ha el akarta csalni tőle; úgye lehetséges?	Hamlet Or of a courtier; which could say 'Good morrow, sweet lord! How dost thou, good lord?' This might be my lord such-a-one, that praised my lord such-a-one's horse, when he meant to beg it; might it not?
HORATIO Igen, fönséges úr.	Horatio Ay, my lord.
HAMLET Hát biz' úgy van az; és most Féreg asszonyságé; beesett pofával, melynek csontját leüté a sírásó szerszáma. Furcsa átalakulás folyt itt; ha belé láthatnánk. Hát csak annyiba került táplálni e csontokat, hogy most tekézzenek velök? Az enyémbe nyilallás áll, ha erre gondolok.	Hamlet Why, e'en so: and now my Lady Worm's; chapless, and knocked about the mazzard with a sexton's spade here's fine revolution, an we had the trick to see't. Did these bones cost no more the breeding, but to play at loggats with 'em? mine ache to think on't.
ELSŐ SÍRÁSÓ Dalol. Ásó, kapa, veremvágó; Egy szemfedő lepel; Ó! az ily vendégnek egy gödör, Egyéb semmi se kell. Másik koponyát dob.	First Clown Sings A pick-axe, and a spade, a spade, For and a shrouding sheet O, a pit of clay for to be made For such a guest is meet. Throws up another skull
HAMLET Itt egy másik: mért ne lehetne ügyvéd koponyája? Hol vannak most szőrszálhasogatási, ármányai, tényálladéka, birtokjoga és fogásai? Mért szenvedi most, hogy e goromba ripők fültövön csapja egy piszkos ásóval, anélkül, hogy perbe fogná »súlyos testi sérelem« miatt? Hm! – Ez az atyafi meg, a maga idejében, nagy birtokszerző lehetett; csupa telektörvény, nyugta, százalék, kettős tanú, térítvény volt. De hát, annyi nyugta után itt leve nyugta? annyi térítvény után ide tért meg? s agya százalék helyett ázalékkal van tele? Tanúi az egész véteményből nem megyéről, csak egy szűk mesgyéről tanúskodnak? Átruházó oklevelei alig férnének e ruhaszekrényben, és most a birtokosnak sincs tágabb tere? Mi?	Hamlet There's another: why may not that be the skull of a lawyer? Where be his quiddities now, his quillets, his cases, his tenures, and his tricks? why does he suffer this rude knave now to knock him about the sconce with a dirty shovel, and will not tell him of his action of battery? Hum! This fellow might be in's time a great buyer of land, with his statutes, his recognizances, his fines, his double vouchers, his recoveries: is this the fine of his fines, and the recovery of his recoveries, to have his fine pate full of fine dirt? will his vouchers vouch him no more of his purchases, and double ones too, than the length and breadth of a pair of indentures? The very conveyances of his lands will hardly lie in this box; and must the inheritor himself have no more, ha?
HORATIO Hajszállal sincs, uram.	Horatio Not a jot more, my lord.
HAMLET Nemde juhbőrből készítik a pergament?	Hamlet Is not parchment made of sheepskins?
HORATIO Abból, uram; meg borjúbőrből is.	Horatio Ay, my lord, and of calf-skins too.
HAMLET Az is mind juh meg borjú, ki ebben biztosságot keres. – Ki sírja ez, hé!	Hamlet They are sheep and calves which seek out assurance in that. I will speak to this fellow. Whose grave's this, sirrah?
ELSŐ SÍRÁSÓ Az enyém, uram. – Dalol. Ó, az ily vendégnek egy gödör, Egyéb semmi se kell.	First Clown Mine, sir. Sings O, a pit of clay for to be made For such a guest is meet.
HAMLET Gondoltam, hogy tiéd ez a zug, mert benne vagy, ha zúg.	Hamlet I think it be thine, indeed; for thou liest in't.
ELSŐ SÍRÁSÓ Az úr meg kívül zúg, ha zúg; és így nem az úré; én, ha zug sem vagyok benne, mégis enyém.	First Clown You lie out on't, sir, and therefore it is not yours: for my part, I do not lie in't, and yet it is mine.
HAMLET Abban vagy hazug, hogy benne lévén, magadénak mondod; mert halottnak való az, nem elevennek.	Hamlet 'Thou dost lie in't, to be in't and say it is thine 'tis for the dead, not for the quick; therefore thou liest.
ELSŐ SÍRÁSÓ Eleven hazugság ez, uram; visszapattan mindjárt, tőlem az úrra.	First Clown 'Tis a quick lie, sir; 'twill away gain, from me to you.
HAMLET Miféle embernek ásod ezt?	Hamlet What man dost thou dig it for?
ELSŐ SÍRÁSÓ Nem-embernek, uram.	First Clown For no man, sir.
HAMLET Némbernek hát?	Hamlet What woman, then?
ELSŐ SÍRÁSÓ Annak se.	First Clown For none, neither.
HAMLET Kit temetnek belé?	Hamlet Who is to be buried in't?
ELSŐ SÍRÁSÓ Aki valaha nő volt, de már, Isten nyugassza lelkét, csak halott.	First Clown One that was a woman, sir; but, rest her soul, she's dead.
HAMLET Mily átalkodott ez a semmirekellő! Az ember kótábul beszéljen hozzá, különben megöli a szójátékával. Uttartson, Horatio! három év óta, úgy veszem észre; oly elménc lett a világ; hogy a paraszt lábujjhegye az udvaronc sarkára tapos. – Mióta vagy sírásó?	Hamlet How absolute the knave is! we must speak by the card, or equivocation will undo us. By the Lord, Horatio, these three years I have taken a note of it; the age is grown so picked that the toe of the peasant comes so near the heel of the courtier, he gaffs his kibe. How long hast thou been a grave-maker?
ELSŐ SÍRÁSÓ Az esztendő minden napjai közül az napon adtam rá magamat, mikor néhai Hamlet királyunk legyőzte Fortinbrast.	First Clown Of all the days i' the year, I came to't that day that our last king Hamlet overcame Fortinbras.
HAMLET Mennyi ideje annak?	Hamlet How long is that since?
ELSŐ SÍRÁSÓ Hát nem tudja? Hisz minden bolond tudja azt. Éppen aznap volt, mikor az ifjú Hamlet világra lett, tudja, az, aki megbolondult, aztán Angliába küldték.	First Clown Cannot you tell that? every fool can tell that: it was the very day that young Hamlet was born; he that is mad, and sent into England.
HAMLET Vagy úgy! igen. Aztán mért küldték Angliába?	Hamlet Ay, marry, why was he sent into England?
ELSŐ SÍRÁSÓ Hát, mert bolond volt; ott majd eszire tér, vagy ha nem, ott úgyse baj.	First Clown Why, because he was mad: he shall recover his wits there; or, if he do not, it's no great matter there.
HAMLET Miért?	Hamlet Why?
ELSŐ SÍRÁSÓ Mert ott szembe se tűnik; ott minden ember olyan bolond, mint ő.	First Clown 'Twill, a not be seen in him there; there the men are as mad as he.
HAMLET Aztán, hogy bolondult meg?	Hamlet How came he mad?
ELSŐ SÍRÁSÓ Nagyon furcsán, aszondják.	First Clown Very strangely, they say.
HAMLET Furcsán? hogy-hogy?	Hamlet How strangely?
ELSŐ SÍRÁSÓ Hát csak úgy biz' a', hogy elment neki az esze.	First Clown Faith, e'en with losing his wits.
HAMLET A gutába!	Hamlet Upon what ground?
ELSŐ SÍRÁSÓ Nem a gutába, hanem itt Dániába, hol én harminc esztendő óta ásom a sírt, összevéve mint gyerek és ember.	First Clown Why, here in Denmark: I have been sexton here, man and boy, thirty years.
HAMLET Meddig áll el az ember, rothadás nélkül, a földben?	Hamlet How long will a man lie i' the earth ere he rot?
ELSŐ SÍRÁSÓ Hát bizony, ha már halála előtt meg nincs rothadva (mert mai napság annyi francu-ette test kerül ide, aki a temetést is alig bírja), eláll az nyolc vagy kilenc esztendeig; cserzővarga eláll kilencig.	First Clown I' faith, if he be not rotten before he die–as we have many pocky corses now-a-days, that will scarce hold the laying in–he will last you some eight year or nine year: a tanner will last you nine year.
HAMLET Miért tovább az, mint más?	Hamlet Why he more than another?
ELSŐ SÍRÁSÓ Mert hát, uram, annak a bőre úgy kicserződik a mesterségivel, hogy soká nem ereszti által a vizet; márpedig a víz leggonoszabb pusztítója ennek a mi kurafi testünknek, ha meghalt. Látja ezt a kaponyát huszonhárom esztendeje fekszik a földben.	First Clown Why, sir, his hide is so tanned with his trade, that he will keep out water a great while; and your water is a sore decayer of your whoreson dead body. Here's a skull now; this skull has lain in the earth three and twenty years.
HAMLET Kié volt az?	Hamlet Whose was it?
ELSŐ SÍRÁSÓ Hej, kurafi bolond fickóé volt ez: mit gondol, kié?	First Clown A whoreson mad fellow's it was: whose do you think it was?
HAMLET Nem tudom.	Hamlet Nay, I know not.
ELSŐ SÍRÁSÓ Nyavalya essék a gaz bolondjába! egyszer egész palack rajnait a nyakam közé öntött. Ez a tulajdon kaponya, uram, ez a tulajdon kaponya Yorick kaponyája volt, a király udvari bolondjáé.	First Clown A pestilence on him for a mad rogue! a' poured a flagon of Rhenish on my head once. This same skull, sir, was Yorick's skull, the king's jester.
HAMLET Ez? Elveszi a koponyát.	Hamlet This?
ELSŐ SÍRÁSÓ Éppen ez.	First Clown E'en that.
HAMLET Hadd lám. Haj, szegény Yorick! – Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségű fiú volt; engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tőle a képzeletem! a gyomrom is émelyedik rá. Itt függött az ajk, melyet én összecsókoltam, azt se tudom, hányszor. Hová lettek gúnyjaid, bakugrásaid, dalaid? villámló élceid, melyek az egész asztalt hahotára fakaszták? Egy sincs már belőlük, hogy kimajmolnád saját torzképedet? Bezzeg, most esett le az állad! No, eredj ő asszonysága öltözőjébe, s mondjad neki fesse bár magát ujjnyi vastagon, erre jut az arca; eredj, kacagtasd meg vele. – Valamit kérdek tőled, Horatio.	Hamlet Let me see. Takes the skull Alas, poor Yorick! I knew him, Horatio: a fellow of infinite jest, of most excellent fancy: he hath borne me on his back a thousand times; and now, how abhorred in my imagination it is! my gorge rims at it. Here hung those lips that I have kissed I know not how oft. Where be your gibes now? your gambols? your songs? your flashes of merriment, that were wont to set the table on a roar? Not one now, to mock your own grinning? quite chap-fallen? Now get you to my lady's chamber, and tell her, let her paint an inch thick, to this favour she must come; make her laugh at that. Prithee, Horatio, tell me one thing.
HORATIO Mi lesz az, fönség?	Horatio What's that, my lord?
HAMLET Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben?	Hamlet Dost thou think Alexander looked o' this fashion i' the earth?
HORATIO Éppen.	Horatio E'en so.
HAMLET S ilyen szaga voIt? phű! Leteszi a koponyát.	Hamlet And smelt so? pah! Puts down the skull
HORATIO Éppen, fönség.	Horatio E'en so, my lord.
HAMLET Minő aljas célokra hasznáIhatnak még bennünket, Horatio! Nem nyomozhatja-e képzeletünk a Sándor nemes porát, míg végre mint hordóakna tapaszát leli meg?	Hamlet To what base uses we may return, Horatio! Why may not imagination trace the noble dust of Alexander, till he find it stopping a bung-hole?
HORATIO Nagyon tűhegyre vennők, ha igy vennők.	Horatio 'Twere to consider too curiously, to consider so.
HAMLET Bizony nem; egy szikrát sem; csak szerényen elkísérnők őt oda, s valószínűség vezérlene; ilyenformán: Sándor meghalt; Sándort eltemették; porrá vált; a por föld; földből sárt csinálnak: és így azzal a sárral, mely őbelőle lett, miért ne dughatnák be a sörös hordót? Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett, Lyukat töm, hogy kizárja a szelet; Ó, hogy ki a világ félelme volt, E sár, most egy repedt falon a folt! De lassan! félre! – Itt jő a király, Király, Királyné, Laertes, Urak és egy Pap, Ophelia koporsóját kisérve jőnek. Királyné s udvaroncok. Kit temetnek Ily csonka szertartással? Ez jele, Hogy akit hoznak, öngyilkos kezekkel Végezte éltét; bárha rangbeli. Vonuljunk hátra, lessük el, mi ez. Hátravonul Horatióval.	Hamlet No, faith, not a jot; but to follow him thither with modesty enough, and likelihood to lead it: as thus: Alexander died, Alexander was buried, Alexander returneth into dust; the dust is earth; of earth we make loam; and why of that loam, whereto he was converted, might they not stop a beer-barrel? Imperious Caesar, dead and turn'd to clay, Might stop a hole to keep the wind away O, that that earth, which kept the world in awe, Should patch a wall to expel the winter flaw! But soft! but soft! aside: here comes the king. Enter Priest, &c. in procession; the Corpse of OPHELIA, LAERTES and Mourners following; KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, their trains, &c The queen, the courtiers: who is this they follow? And with such maimed rites? This doth betoken The corse they follow did with desperate hand Fordo its own life: 'twas of some estate. Couch we awhile, and mark. Retiring with HORATIO
LAERTES S mi szertartás még?	Laertes What ceremony else?
HAMLET Ez Laertes, Igen derék ifjú; figyelj csak.	Hamlet That is Laertes, A very noble youth: mark.
LAERTES Mi szertartás még?	Laertes What ceremony else?
PAP A temetésben annyit kedvezénk, Amennyi csak szabad: halála kétes, S ha egy parancsszó rendet nem zavar, Beszenteletlen várná e gödörben Ama vég-harsonát: imák helyett Cserép, kavics, kő hullna rá; de így, Szűz dísze a virághintés, harangszó, S köz temető-hely megengedtetett.	First Priest Her obsequies have been as far enlarged As we have warrantise: her death was doubtful; And, but that great command o'ersways the order, She should in ground unsanctified have lodged Till the last trumpet: for charitable prayers, Shards, flints and pebbles should be thrown on her; Yet here she is allow'd her virgin crants, Her maiden strewments and the bringing home Of bell and burial.
LAERTES Ennél több nem szabad?	Laertes Must there no more be done?
PAP Több nem szabad. Fertőzve lenne gyászszolgálatunk A requiemmel, mely békében elszállt Lelkekre mondatik.	First Priest No more be done We should profane the service of the dead To sing a requiem and such rest to her As to peace-parted souls.
LAERTES Tegyék a földbe; Szeplőtlen szűz testéből violák Fakadjanak! – De tudd meg, durva pap, Szolgáló angyal lesz húgom, midőn te Ott lenn üvöltesz.	Laertes Lay her i' the earth And from her fair and unpolluted flesh May violets spring! I tell thee, churlish priest, A ministering angel shall my sister be, When thou liest howling.
HAMLET Mi! Ophelia!	Hamlet What, the fair Ophelia!
KIRÁLYNÉ Virágot hintve. Kedvest a kedvesnek: Isten veled. Reméltem, Hamletemnek nője léssz; Azt gondolám, nászágyadat vetem meg, Nem sírodat hintem, kedves leány.	Queen Gertrude Sweets to the sweet: farewell! Scattering flowers I hoped thou shouldst have been my Hamlet's wife; I thought thy bride-bed to have deck'd, sweet maid, And not have strew'd thy grave.
LAERTES Háromszoros jaj, ó! harmincszoros, Fejére az átkozottnak, ki gonosz Tettével megrabolta dús eszed! – Ne még a földet! hadd szorítom újra Karomba egyszer. Most halmozzatok A sírba ugrik. Port elevenre, holtra, míg hegyet Emeltek e lapályon, mely tetőzze Vén Peliont s Olympus kék fejét.	Laertes O, treble woe Fall ten times treble on that cursed head, Whose wicked deed thy most ingenious sense Deprived thee of! Hold off the earth awhile, Till I have caught her once more in mine arms: Leaps into the grave Now pile your dust upon the quick and dead, Till of this flat a mountain you have made, To o'ertop old Pelion, or the skyish head Of blue Olympus.
HAMLET Előlép. Ki az, kinek fájdalma elbir ily Tulzó beszédet? kinek jaj-szavára Bűvölten áll a vándor csillag is, S döbbenve hallgatózik? – Én vagyok, Hamlet, a dán. A sírba ugrik. Birkoznak.	Hamlet Advancing What is he whose grief Bears such an emphasis? whose phrase of sorrow Conjures the wandering stars, and makes them stand Like wonder-wounded hearers? This is I, Hamlet the Dane. Leaps into the grave
LAERTES Ördög lelked vigye Pokolba hát.	Laertes The devil take thy soul! Grappling with him
HAMLET Nem jól imádkozol. Vedd, kérlek, a torkomról ujjaid; Mert bárha nem vagyok tüzes, szilaj, Veszélyes is van bennem valami Kerüld, tanácslom. Vedd innen kezed.	Hamlet Thou pray'st not well. I prithee, take thy fingers from my throat; For, though I am not splenitive and rash, Yet have I something in me dangerous, Which let thy wiseness fear: hold off thy hand.
KIRÁLY Szét kell cibálni őket.	King Claudius Pluck them asunder.
KIRÁLYNÉ Hamlet! Hamlet!	Queen Gertrude Hamlet, Hamlet!
MIND Urak –	All Gentlemen,–
HORATIO Türelmet, édes jó uram! A kísérők elválasztván őket, feljőnek a sírból.	Horatio Good my lord, be quiet. The Attendants part them, and they come out of the grave
HAMLET Hagyján! e pontért harcolok vele, Míg a szemem héját mozdíthatom.	Hamlet Why I will fight with him upon this theme Until my eyelids will no longer wag.
KIRÁLYNÉ Fiam, fiam! miféle pontért?	Queen Gertrude O my son, what theme?
HAMLET Szerettem Opheliát; negyvenezer Testvér szerelme, összefogva, nem Ér az enyimmel. – Mit tennél te érte?	Hamlet I loved Ophelia: forty thousand brothers Could not, with all their quantity of love, Make up my sum. What wilt thou do for her?
KIRÁLY Ó, hisz bolond, Laertes.	King Claudius O, he is mad, Laertes.
KIRÁLYNÉ Tűrd néki, az Isten szerelmiért!	Queen Gertrude For love of God, forbear him.
HAMLET Krisztusra! mit tennél meg érte; hadd Iám Sírnál? viaskodnál? tépnéd magad? Innál-e mérget? ennél krokodilt? Én megteszem. Hát ríni jössz ide? S hogy sírba ugrálj, engem azzal ölj? Jer hát, temetkezz mellé eleven, Én kész vagyok; s ha bércekről fecsegsz; Hadd hányjanak ránk annyi milljom holdat, Míg a tetőhöz, melynek homlokát A lángoló napkör megperzseli, Az Ossa egy bibircsó lesz. Na ládd, Ha szájaskodni tudsz, én is tudok.	Hamlet 'Swounds, show me what thou'lt do Woo't weep? woo't fight? woo't fast? woo't tear thyself? Woo't drink up eisel? eat a crocodile? I'll do't. Dost thou come here to whine? To outface me with leaping in her grave? Be buried quick with her, and so will I And, if thou prate of mountains, let them throw Millions of acres on us, till our ground, Singeing his pate against the burning zone, Make Ossa like a wart! Nay, an thou'lt mouth, I'll rant as well as thou.
KIRÁLYNÉ Őrült beszéd ez: így tart egykorig; Ha rájön a láz; majd türelmesen, Mint nőgalamb aranyszín pelyhesi Fölött, alélva gubbaszt hallgatása.	Queen Gertrude This is mere madness And thus awhile the fit will work on him; Anon, as patient as the female dove, When that her golden couplets are disclosed, His silence will sit drooping.
HAMLET Hallod-e, hé! mért bánsz te így velem? Mindig szerettelek; de semmi, no; Bár Hercules, amit bír, tegye meg A macska nyávog, és megvész az eb. El.	Hamlet Hear you, sir; What is the reason that you use me thus? I loved you ever: but it is no matter; Let Hercules himself do what he may, The cat will mew and dog will have his day. Exit
KIRÁLY Kérlek, vigyázz rá, jó Horatio. Horatio el. Laerteshez. Türelmed edzze múlt éji beszédünk; Most e lökéshez szabjuk az ügyet. Édes Gertrud, vigyáztass a fiadra. E sírra élő emléket teszünk Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára Addig türelmet a nehéz munkára. Elmennek.	King Claudius I pray you, good Horatio, wait upon him. Exit HORATIO To LAERTES Strengthen your patience in our last night's speech; We'll put the matter to the present push. Good Gertrude, set some watch over your son. This grave shall have a living monument An hour of quiet shortly shall we see; Till then, in patience our proceeding be. Exeunt

2. szín

Terem a kastélyban.	Scene 2. A hall in the castle.
Hamlet és Horatio jőnek.	Enter Hamlet and Horatio
HAMLET Elég is erről: halld a másikat. – Jut még eszedbe az egész dolog?	Hamlet So much for this, sir: now shall you see the other; You do remember all the circumstance?
HORATIO Jut-é eszembe, fönség?	Horatio Remember it, my lord?
HAMLET Harc volt, barátom, a szivembe, mely Alunni sem hagyott; és helyzetem Irtóztatóbb volt egy rablázadásnál. Gyorsan – becsülni méltó gyorsaság (Mert tudni kell, hogy egy meggondolatlan Tett néha jól segít, midőn derék Tervünk hanyatlik; s ez tanítson arra Van egy istenség, aki céljaink Formálja végre, bármiképp nagyoltuk) –	Hamlet Sir, in my heart there was a kind of fighting, That would not let me sleep: methought I lay Worse than the mutines in the bilboes. Rashly, And praised be rashness for it, let us know, Our indiscretion sometimes serves us well, When our deep plots do pall: and that should teach us There's a divinity that shapes our ends, Rough-hew them how we will,–
HORATIO Kétségkivül:	Horatio That is most certain.
HAMLET – Fel, a hajó-szobámból, Nyakamba vetve tengerészruhám, Mentem sötétben tapogatva, hogy Kimotozzam őket; célom sikerült; Vevém csomagjok; egyszóval, siettem Szobámba vissza; hol bátor valék – Felejtve a félsz minden illemet – Feltörni a titkos csomag pecsétjét. Mit leltem abban! Ó, királyi gazság! Szoros parancsot – megtüzdelve okkal, Dán- s Angolország jóllétök felől, S mily rém, lidérc, huh! az én életem – Hogy megtekintve, haladéktalan, Még bárdfenésre sem hagyván időt, Vegyék fejem.	Hamlet Up from my cabin, My sea-gown scarf'd about me, in the dark Groped I to find out them; had my desire. Finger'd their packet, and in fine withdrew To mine own room again; making so bold, My fears forgetting manners, to unseal Their grand commission; where I found, Horatio,– O royal knavery!–an exact command, Larded with many several sorts of reasons Importing Denmark's health and England's too, With, ho! such bugs and goblins in my life, That, on the supervise, no leisure bated, No, not to stay the grinding of the axe, My head should be struck off.
HORATIO Hah? lehetséges az?	Horatio Is't possible?
HAMLET Itt a parancs: olvasd, ha érkezel. De most szeretnéd tudni, mit tevék?	Hamlet Here's the commission: read it at more leisure. But wilt thou hear me how I did proceed?
HORATIO Kérem fönségedet.	Horatio I beseech you.
HAMLET Igy bé levén hálózva e gazoktul – Mert még előszót sem csinált agyam, Midőn ők már elkezdtek játszani – Leültem, új parancsot koholék; Szépen leírtam. Egykor póriasnak Tartám, mint sok nagy államférfiú, A szép írást, s nagyon törtem magam, Hogy elfeledjem e tudásomat; De most deáki haszna lőn. Szeretnéd Tudni, mit írtam?	Hamlet Being thus be-netted round with villanies,– Ere I could make a prologue to my brains, They had begun the play–I sat me down, Devised a new commission, wrote it fair I once did hold it, as our statists do, A baseness to write fair and labour'd much How to forget that learning, but, sir, now It did me yeoman's service: wilt thou know The effect of what I wrote?
HORATIO Igen, jó uram.	Horatio Ay, good my lord.
HAMLET Király nevében szörnyü kénytetést Úgy hív adózó néki Anglia, Úgy, pálmaként, barátságuk viruljon, Úgy hordja béke a kalász-füzért, Úgy álljon a frigyök közt csak ,vonás' S több ily nehéz »úgy-úgyot«: amiképp Meglátva, értve a bennírtakat, Minden halasztás nélkül, rögtöni Halálnak adja e parancs vivőit, Még gyónniok sem engedvén időt.	Hamlet An earnest conjuration from the king, As England was his faithful tributary, As love between them like the palm might flourish, As peace should stiff her wheaten garland wear And stand a comma 'tween their amities, And many such-like 'As'es of great charge, That, on the view and knowing of these contents, Without debatement further, more or less, He should the bearers put to sudden death, Not shriving-time allow'd.
HORATIO S hogyan pecsétlé újra be?	Horatio How was this seal'd?
HAMLET Hát ebben is segélt az ég. Atyám Gyűrűje, melyről azt a dán pecsétet Levették, éppen tarsolyomba' volt. Alájegyzém az írást; összehajtám, Úgy, mint a másik: bepecsételém, S helyére dugtam: rá nem ismer a Váltott-gyerekre senki. Másnap aztán Hajó-tusánk lett; ami azt követte. Immár tudod.	Hamlet Why, even in that was heaven ordinant. I had my father's signet in my purse, Which was the model of that Danish seal; Folded the writ up in form of the other, Subscribed it, gave't the impression, placed it safely, The changeling never known. Now, the next day Was our sea-fight; and what to this was sequent Thou know'st already.
HORATIO Megy hát Guildenstern s Rosencrantz neki?	Horatio So Guildenstern and Rosencrantz go to't.
HAMLET No, hát: úgy kaptak e szolgálaton; Egyik se nyomja lelkem; buktijok Önnön csuszás-mászásból ered. Veszélyes ám, ha két hatalmas ellen Bőszült rohamja s vívó-tőre közzé Hitvány elem kerűl.	Hamlet Why, man, they did make love to this employment; They are not near my conscience; their defeat Does by their own insinuation grow 'Tis dangerous when the baser nature comes Between the pass and fell incensed points Of mighty opposites.
HORATIO Minő király ez!	Horatio Why, what a king is this!
HAMLET Nem néz-e most rám, gondold meg – királyom Megölte; megszeplősíté anyámat; Ide csöppent, trónraléptem és reményim Közé; kihányta horgát életemre, S minő fogással! – nem lélekbe jár, Hogy megfizessek e karral neki? S nem kárhozat, hogy az emberiség E rákfenéje pusztítson tovább?	Hamlet Does it not, think'st thee, stand me now upon– He that hath kill'd my king and whored my mother, Popp'd in between the election and my hopes, Thrown out his angle for my proper life, And with such cozenage–is't not perfect conscience, To quit him with this arm? and is't not to be damn'd, To let this canker of our nature come In further evil?
HORATIO Rövid időn megtudja Angliából, Mi lett ez ügynek kimenetele.	Horatio It must be shortly known to him from England What is the issue of the business there.
HAMLET Rövid időn meg: de a köz enyim; S az ember élte annyi, mint ez: »egy!« Azt bánom, hogy felejtém magamat, Horatio, Laertes ellenében Ügyem szakasztott mása az övé Kedvébe járok; de bizony, dagályos Fájdalma szörnyü szenvedélyemet Feltornyosítá.	Hamlet It will be short: the interim is mine; And a man's life's no more than to say 'One.' But I am very sorry, good Horatio, That to Laertes I forgot myself; For, by the image of my cause, I see The portraiture of his: I'll court his favours. But, sure, the bravery of his grief did put me Into a towering passion.
HORATIO Csendesen! Ki jő itt? Osrick jő.	Horatio Peace! who comes here? Enter OSRIC
OSRICK Üdvözlöm, fenség, Dániábai vissza alkalmából.	Osric Your lordship is right welcome back to Denmark.
HAMLET Köszönöm alásan, uram. – Ismered ezt a pőcsiket?	Hamlet I humbly thank you, sir. Dost know this water-fly?
HORATIO Nem, jó uram.	Horatio No, my good lord.
HAMLET Annál inkább üdvösségedre válik, mert vétek ezt ismerni. Sok földje van, termékeny is; így hát akármilyen barom legyen a barmok ura, annak jászla a király asztala mellett áll. Szajkó ugyan, de mondom, terjedelmes birtoka van, sárból.	Hamlet Thy state is the more gracious; for 'tis a vice to know him. He hath much land, and fertile: let a beast be lord of beasts, and his crib shall stand at the king's mess: 'tis a chough; but, as I say, spacious in the possession of dirt.
OSRICK Kedves fenséges úr, ha szívélyes volna ráérni, egy dolgot közlendenék, őfelségétől.	Osric Sweet lord, if your lordship were at leisure, I should impart a thing to you from his majesty.
HAMLET Elfogadom, uram, szellemem összes éberségével. Használja fövegét; fejrevaló az.	Hamlet I will receive it, sir, with all diligence of spirit. Put your bonnet to his right use; 'tis for the head.
OSRICK Köszönöm, fenség: ma nagyon meleg.	Osric I thank your lordship, it is very hot.
HAMLET Sőt nagyon hideg van, tessék elhinni: felyülről fú a szél.	Hamlet No, believe me, 'tis very cold; the wind is northerly.
OSRICK Valóban, uram, meglehetőleges hideg van.	Osric It is indifferent cold, my lord, indeed.
HAMLET De mégis, úgy tetszik, rekkenő a hőség – az én mérsékletemhez.	Hamlet But yet methinks it is very sultry and hot for my complexion.
OSRICK Roppantul, uram; igen rekkenő – mintha – nem is tudok mit mondani, hogyan. – De, uram, őfelsége jelentenem hagyta önnek, miszerint ő nagy fogadást tett önnek fejére. Az ügy, fenség, ez –	Osric Exceedingly, my lord; it is very sultry,–as 'twere,–I cannot tell how. But, my lord, his majesty bade me signify to you that he has laid a great wager on your head: sir, this is the matter,–
HAMLET Kérem, ne feledje – Int, hogy tegye fel kalapját.	Hamlet I beseech you, remember– HAMLET moves him to put on his hat
OSRICK Lelkemre! nem; saját kényelmemért, lelkemre! – Uram, itt van, imént jőve udvarhoz, Laertes; higgyen nekem, ő egy bevégzett világfi, a legjelesb különféleségek-, igen finom modor-, és nagy külfénnyel. Valóban, képlegesen beszélve róla, ő az udvariasság térképe vagy naptára, mert benne mindazon tényezők beltartalma található fel, miket egy udvaronc örömest lát.	Osric Nay, good my lord; for mine ease, in good faith. Sir, here is newly come to court Laertes; believe me, an absolute gentleman, full of most excellent differences, of very soft society and great showing indeed, to speak feelingly of him, he is the card or calendar of gentry, for you shall find in him the continent of what part a gentleman would see.
HAMLET Uram, leírása nem szenved veszteséget ön ajkán; bár tudom, hogy őt leltárilag elemezni, zavarba ejtené az emlékezet számtanát, mely még csak evickélni sem bírna az ő gyors vitorlája után. De, a magasztalás őszinteségével mondva, én őt egy nagymérvű szellemnek tartom, s oly drága és ritka öntvényűnek, hogy igaz szólamot használva felőle, hozzá hasonló csupán a tükre; bárki más akarná utánozni, árnyéka, semmi egyéb.	Hamlet Sir, his definement suffers no perdition in you; though, I know, to divide him inventorially would dizzy the arithmetic of memory, and yet but yaw neither, in respect of his quick sail. But, in the verity of extolment, I take him to be a soul of great article; and his infusion of such dearth and rareness, as, to make true diction of him, his semblable is his mirror; and who else would trace him, his umbrage, nothing more.
OSRICK Fönséged a legkifogástalánabbul beszél róla.	Osric Your lordship speaks most infallibly of him.
HAMLET S az ügy érdeme, uram? mért burkoljuk e lovagot a mi durvább lehelletünkbe?	Hamlet The concernancy, sir? why do we wrap the gentleman in our more rawer breath?
OSRICK Parancsol?	Osric Sir?
HORATIO Uram, nem volna lehetséges más nyelven megértetni magát? Szíveskedik, úgye bizony?	Horatio Is't not possible to understand in another tongue? You will do't, sir, really.
HAMLET Mit jelentsen e lovag neve említése?	Hamlet What imports the nomination of this gentleman?
OSRICK Laertesé?	Osric Of Laertes?
HORATIO Üres már a zsebe; arany szavait mind elköltötte.	Horatio His purse is empty already; all's golden words are spent.
HAMLET Az övé, uram.	Hamlet Of him, sir.
OSRICK Tudom, miszerint fönséged elég bölcs –	Osric I know you are not ignorant–
HAMLET Vajha tudná, barátom; ámbár, bizony, az ön tudása még nem nagy becsületemre válna. Tovább, uram.	Hamlet I would you did, sir; yet, in faith, if you did, it would not much approve me. Well, sir?
OSRICK Fönséged elég bölcs átlátni, hogy mily kitűnő Laertes –	Osric You are not ignorant of what excellence Laertes is–
HAMLET Azt nem merem bevallani, nehogy vele mérkőznöm kelljen a kitűnőségben; pedig ismerni jól az embert, ez volna a valódi önismeret.	Hamlet I dare not confess that, lest I should compare with him in excellence; but, to know a man well, were to know himself.
OSRICK Fegyverforgatásban értem, fenség; már e szakmában, miképp mindenki által lett beismerve, nincs hasonlója.	Osric I mean, sir, for his weapon; but in the imputation laid on him by them, in his meed he's unfellowed.
HAMLET Mi a fegyvere?	Hamlet What's his weapon?
OSRICK Ví-kard és rapier.	Osric Rapier and dagger.
HAMLET Ez hát két fegyvere neki. Nos aztán?	Hamlet That's two of his weapons: but, well.
OSRICK A király, fönség, fogadott vele hat berber paripában; mik ellenében ő föltételezett, úgy hallom, hat francia ví-kard- és tőröket, járulványaikkal együtt, mint öv, kardkötő és a többi. Az emeltyűk hárma valóban igen gyönyörű a szemnek, igen jól áll a markolathoz, nagyon finom emeltyűk, igen nemes fogalmazással.	Osric The king, sir, hath wagered with him six Barbary horses: against the which he has imponed, as I take it, six French rapiers and poniards, with their assigns, as girdle, hangers, and so: three of the carriages, in faith, are very dear to fancy, very responsive to the hilts, most delicate carriages, and of very liberal conceit.
HAMLET Mit nevez ön emeltyűnek?	Hamlet What call you the carriages?
HORATIO Tudtam, fenség, hogy nem éri be a szöveggel, hanem elébb az oldaljegyzeteken is akar épülni.	Horatio I knew you must be edified by the margent ere you had done.
OSRICK Emeltyűk, uram, a kardkötők.	Osric The carriages, sir, are the hangers.
HAMLET A kitétel rokonabb lenne tárgyával, ha ágyút szoktunk volna hordani oldalunkon; addig a kardkötő, úgy hiszem, legyen kardkötő. De tovább: hat berber ló, hat francia tőr, ezek járulványi s három nemes fogalmazású emeltyűi ellen; igazi francia-dán fogadás. És miért lett mind föltételezve, amint mondá?	Hamlet The phrase would be more german to the matter, if we could carry cannon by our sides: I would it might be hangers till then. But, on: six Barbary horses against six French swords, their assigns, and three liberal-conceited carriages; that's the French bet against the Danish. Why is this 'imponed,' as you call it?
OSRICK A király, fenség, arra fogadott, fenség, hogy ő és fenséged közötti tizenkét vímenetből ő háromnál többször nem talál, mint fenséged; ő pedig tizenkettő ellen kilencre fogadott; és ez rögtöni kísérlet tárgya lenne, ha fenséged méltóztatnék megfelelni –	Osric The king, sir, hath laid, that in a dozen passes between yourself and him, he shall not exceed you three hits: he hath laid on twelve for nine; and it would come to immediate trial, if your lordship would vouchsafe the answer.
HAMLET Hátha nem felelek semmit?	Hamlet How if I answer 'no'?
OSRICK Úgy értem, uram, hogy megfelelni a kihívásnak, személye kitétele által e kísérleten.	Osric I mean, my lord, the opposition of your person in trial.
HAMLET Itt járkálok, uram, e csarnokban; ez a naponkinti sétaidőm: ha őfelségének úgy tetszik, ám hozzák ide a szablyákat; s ha Laertesnek kedve tartja, és a király is marad szándéka mellett, nyerek neki, ha bírok; ha nem, úgy nem nyertem egyebet, csak a szégyent s a számfeletti ütlegeket magamnak.	Hamlet Sir, I will walk here in the hall: if it please his majesty, 'tis the breathing time of day with me; let the foils be brought, the gentleman willing, and the king hold his purpose, I will win for him an I can; if not, I will gain nothing but my shame and the odd hits.
OSRICK Izenetét ily módon kézbesítsem?	Osric Shall I re-deliver you e'en so?
HAMLET Az értelmét, uram: különben amennyi szóvirággal kivánja a természete.	Hamlet To this effect, sir; after what flourish your nature will.
OSRICK Ajánlom hódolatomat fenségednek. El.	Osric I commend my duty to your lordship.
HAMLET Viszont, viszont. – Jó, hogy ajánlja magát; különben nincs nyelv a világon, mely azt tenné.	Hamlet Yours, yours. Exit OSRIC He does well to commend it himself; there are no tongues else for's turn.
HORATIO Elszaladt. a libuc, pedig még a tojáshéj is a fején van.	Horatio This lapwing runs away with the shell on his head.
HAMLET Tán még anyja emlőjével is udvariaskodott ez, mielőtt megszopta volna. Igy ő (és sok más falkájabeli, kiket tudom, mint becéz e seprőjére szállt világ) a kornak puszta hangját, a társalgás külmodorát és mintegy tajtékját szedték fel, mely őket átsegíti a legdőrébb és legalaposb vélemények közt is: de kísértsd. meg csak, fújj rá, s a buborék oda. Jő egy Úr.	Hamlet He did comply with his dug, before he sucked it. Thus has he–and many more of the same bevy that I know the dressy age dotes on–only got the tune of the time and outward habit of encounter; a kind of yesty collection, which carries them through and through the most fond and winnowed opinions; and do but blow them to their trial, the bubbles are out. Enter a Lord
ÚR Fenséges uram, őfelsége tiszteletét küldte vala az ifjú Osrick által, ki azt a választ hozá, hogy fenséged itt a csarnokban vár; most általam azt kérdezteti, van-e még kedve megvíni Laertesszel, vagy hosszabb időre halasztja?	Lord My lord, his majesty commended him to you by young Osric, who brings back to him that you attend him in the hall: he sends to know if your pleasure hold to play with Laertes, or that you will take longer time.
HAMLET Én állani szoktam feltételeimnek; azok a király tetszését követik. Ha kedve parancsolja, az enyim kész; most vagy akármikor, föltéve, hogy oly képes leszek, mint most.	Hamlet I am constant to my purpose; they follow the king's pleasure: if his fitness speaks, mine is ready; now or whensoever, provided I be so able as now.
ÚR A király, királyné, s mind jőnek már lefelé.	Lord The king and queen and all are coming down.
HAMLET Isten neki!	Hamlet In happy time.
ÚR A királyné kéreti fönségedet, lássa szívesen Laertest, mielőtt víváshoz fognának.	Lord The queen desires you to use some gentle entertainment to Laertes before you fall to play.
HAMLET Jóra oktat. Úr el.	Hamlet She well instructs me. Exit Lord
HORATIO Elveszti a fogadást, fenség.	Horatio You will lose this wager, my lord.
HAMLET Nem gondolnám: mióta külföldön jár, mindig gyakorlom magamat; ily egérúttal nyerni fogok. De sose láttál olyat, mily nehéz itt a szívem tája; hanem sebaj.	Hamlet I do not think so: since he went into France, I have been in continual practise: I shall win at the odds. But thou wouldst not think how ill all's here about my heart: but it is no matter.
HORATIO Úgy hát ne, jó uram –	Horatio Nay, good my lord,–
HAMLET Merő bolondság; de afféle sejtelen mégis, mely talán megzavarna egy asszonyt.	Hamlet It is but foolery; but it is such a kind of gain-giving, as would perhaps trouble a woman.
HORATIO Ha elméje nyugtalan valamiért; fogadjon szót neki; én majd eléjök megyek, s megmondom, hogy nincs most kedve hozzá.	Horatio If your mind dislike any thing, obey it: I will forestall their repair hither, and say you are not fit.
HAMLET Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni; addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? – Ám legyen! Király, Királyné, Laertes, Urak, Osrick és kíséret, vívó tőrökkel stb. jőnek.	Hamlet Not a whit, we defy augury: there's a special providence in the fall of a sparrow. If it be now, 'tis not to come; if it be not to come, it will be now; if it be not now, yet it will come: the readiness is all: since no man has aught of what he leaves, what is't to leave betimes? Enter KING CLAUDIUS, QUEEN GERTRUDE, LAERTES, Lords, OSRIC, and Attendants with foils, &c
KIRÁLY Jer, Hamlet, jer: vedd tőlem e kezet. Laertes kezét a Hamletébe teszi.	King Claudius Come, Hamlet, come, and take this hand from me. KING CLAUDIUS puts LAERTES' hand into HAMLET's
HAMLET Uram, bocsánat: megsértettelek; De, mint lovag, bocsásd meg azt nekem. Ím, tudják a jelenvalók, S kellett bizonnyal hallanod, minő Bús elmebaj gyötör. Amit tevék, Mi durván verte föl természeted, Becsűleted s botránkozásodat Kimondom itten: őrültség vala. Vagy Hamlet az, ki megbántá Laertest? Hamlet soha! mert Hamlet, ha magán- Kivűl ragadva, mikor ő nem ő, Bántá Laertest: nem Hamlet tevé azt, Hamlet tagadja. Hát ki tette más? Az őrültsége. Így levén ezek, Hamlet a bántott félhez tartozik A kór szegény Hamletnek ellene. E fültanúk előtt, uram, Tagadva minden ártó szándokom, Mentsen ki annyiban nemes szived, Hogy háztetőn nyilat lövék keresztül, S öcsémet érte.	Hamlet Give me your pardon, sir: I've done you wrong; But pardon't, as you are a gentleman. This presence knows, And you must needs have heard, how I am punish'd With sore distraction. What I have done, That might your nature, honour and exception Roughly awake, I here proclaim was madness. Was't Hamlet wrong'd Laertes? Never Hamlet If Hamlet from himself be ta'en away, And when he's not himself does wrong Laertes, Then Hamlet does it not, Hamlet denies it. Who does it, then? His madness: if't be so, Hamlet is of the faction that is wrong'd; His madness is poor Hamlet's enemy. Sir, in this audience, Let my disclaiming from a purposed evil Free me so far in your most generous thoughts, That I have shot mine arrow o'er the house, And hurt my brother.
LAERTES A vér megbocsát, Melynek leginkább szítna gerjedelme Bosszúra mostan: ámde a becsűlet Még visszatartja béke-jobbomat, Míglen korosb és közbecsűletű Bajmesterek szavát, itéletét Birandom, hogy nincs vérfolt nevemen. Addig legyen barátság e barátság, Mit felajánlasz; én elfogadom, Nem is töröm meg.	Laertes I am satisfied in nature, Whose motive, in this case, should stir me most To my revenge: but in my terms of honour I stand aloof; and will no reconcilement, Till by some elder masters, of known honour, I have a voice and precedent of peace, To keep my name ungored. But till that time, I do receive your offer'd love like love, And will not wrong it.
HAMLET Őszintén veszem; S bízvást megvívom e testvéri párbajt. – Acélt nekünk! Jer.	Hamlet I embrace it freely; And will this brother's wager frankly play. Give us the foils. Come on.
LAERTES Jer, egyet nekem!	Laertes Come, one for me.
HAMLET A célod én lesznek, bizony, Laertes; Mint legsötétebb éjen csillagok, Lövellnek át tudatlanságomon Mesterfogásid.	Hamlet I'll be your foil, Laertes: in mine ignorance Your skill shall, like a star i' the darkest night, Stick fiery off indeed.
LAERTES Ej, ne csúfolódj!	Laertes You mock me, sir.
HAMLET Nem, Istenemre!	Hamlet No, by this hand.
KIRÁLY Adj kardokat, kis Osrick. – Hamlet öcs, Tudod, miben fogadtunk?	King Claudius Give them the foils, young Osric. Cousin Hamlet, You know the wager?
HAMLET Jól, királyom Felséged a gyöngébb oldalra tett.	Hamlet Very well, my lord Your grace hath laid the odds o' the weaker side.
KIRÁLY Nem félek attól: víni láttalak; S ha ő haladt: egérutunk van érte.	King Claudius I do not fear it; I have seen you both But since he is better'd, we have therefore odds.
LAERTES Nagyon nehéz; hadd lám a másikat.	Laertes This is too heavy, let me see another.
HAMLET Ez jó nekem. Egyforma hosszú mind? Készülnek a viadalhoz.	Hamlet This likes me well. These foils have all a length? They prepare to play
OSRICK Egyforma, fenség.	Osric Ay, my good lord.
KIRÁLY Bort billikomba! ez asztalra itt. – S ha majd talál elsőre, másodikra, Vagy harmadízben Hamlet jól felel Ágyú dörögjön minden várfokon Hamlet javáért iszik a király. Egy gyöngyszemet dob a kehelybe akkor. Drágábbat annál, melyet koronán Felváltva már négy dán király viselt. Kelyhet nekem! s az üstdob mondja meg A harsonának, és a harsona Künn a tüzérnek, pattantyú az égnek, Az ég a földnek: »Most ürít kehelyt Hamletre a király.« – Hajrá, fiúk! – Ti meg, birák, jól nyissatok szemet.	King Claudius Set me the stoops of wine upon that table. If Hamlet give the first or second hit, Or quit in answer of the third exchange, Let all the battlements their ordnance fire The king shall drink to Hamlet's better breath; And in the cup an union shall he throw, Richer than that which four successive kings In Denmark's crown have worn. Give me the cups; And let the kettle to the trumpet speak, The trumpet to the cannoneer without, The cannons to the heavens, the heavens to earth, 'Now the king dunks to Hamlet.' Come, begin And you, the judges, bear a wary eye.
HAMLET No rajta!	Hamlet Come on, sir.
LAERTES Rajta hát!	Laertes Come, my lord. They play
HAMLET Egy.	Hamlet One.
LAERTES Nem.	Laertes No.
HAMLET Bíró!	Hamlet Judgment.
OSRICK Találta, szembetűnően találta.	Osric A hit, a very palpable hit.
LAERTES Jó; újra hát!	Laertes Well; again.
KIRÁLY Megállj! bort adjatok. Hamlet, ez a gyöngy a tiéd; fogadd; Egészségedre. – Nyújtsátok oda. Harsonák; künn ágyúdörej.	King Claudius Stay; give me drink. Hamlet, this pearl is thine; Here's to thy health. Trumpets sound, and cannon shot off within Give him the cup.
HAMLET Hadd végzem e döfést, tedd félre addig. Jerünk. Vínak. Találtam ismét; igaz-e?	Hamlet I'll play this bout first; set it by awhile. Come. They play Another hit; what say you?
LAERTES Ért, ért, bevallom.	Laertes A touch, a touch, I do confess.
KIRÁLY A mi fiunk győz.	King Claudius Our son shall win.
KIRÁLYNÉ Tikkad, mert kövér. – Ne, Hamlet, a kendőm; töröld meg arcod; Ez a királyné áldomása, Hamlet Szerencsédért iszik!	Queen Gertrude He's fat, and scant of breath. Here, Hamlet, take my napkin, rub thy brows; The queen carouses to thy fortune, Hamlet.
HAMLET Kegyelmes asszony!	Hamlet Good madam!
KIRÁLY Gertrud, ne igyál.	King Claudius Gertrude, do not drink.
KIRÁLYNÉ Iszom, bocsásson meg, uram király.	Queen Gertrude I will, my lord; I pray you, pardon me.
KIRÁLY Félre. Késő! a mérgezett pohár.	King Claudius Aside It is the poison'd cup: it is too late.
HAMLET Mindjárt, anyám: még inni nem merek.	Hamlet I dare not drink yet, madam; by and by.
KIRÁLYNÉ Jer, hadd töröljem meg hát arcodat.	Queen Gertrude Come, let me wipe thy face.
LAERTES Most én találok, felség.	Laertes My lord, I'll hit him now.
KIRÁLY Nem hiszem.	King Claudius I do not think't.
LAERTES Félre. Mintegy a lelkem is furdal pedig.	Laertes Aside And yet 'tis almost 'gainst my conscience.
HAMLET Jer harmadikra. De játszol, Laertes Víjj, kérlek, amint Isten tudnod adta Félek, bolondot űzsz velem csupán.	Hamlet Come, for the third, Laertes: you but dally; I pray you, pass with your best violence; I am afeard you make a wanton of me.
LAERTES Igen? No, jer hát.	Laertes Say you so? come on. They play
OSRICK Egyik sem talált.	Osric Nothing, neither way.
LAERTES Ne most! Laertes megsebzi Hamletet; erre, a birkózás közben, felcserélik szablyáikat, és Hamlet megsebzi Laertest.	Laertes Have at you now! LAERTES wounds HAMLET; then in scuffling, they change rapiers, and HAMLET wounds LAERTES
KIRÁLY Vonják el egymástól! Dühösek.	King Claudius Part them; they are incensed.
HAMLET Nem; rajta ismét! A Királyné összeroskad.	Hamlet Nay, come, again. QUEEN GERTRUDE falls
OSRICK Ha! ni, a királyné!	Osric Look to the queen there, ho!
HORATIO Mindkettő vérzik. – Hogy van, jó uram?	Horatio They bleed on both sides. How is it, my lord?
OSRICK Hogy vagy, Laertes?	Osric How is't, Laertes?
LAERTES Hát, mint egy szalonka, Saját tőrömben, Osrick. En-árulásomért, méltán halok.	Laertes Why, as a woodcock to mine own springe, Osric; I am justly kill'd with mine own treachery.
HAMLET Mi lelte a királynét?	Hamlet How does the queen?
KIRÁLY Csak elájult, Hogy a vért látta.	King Claudius She swounds to see them bleed.
KIRÁLYNÉ Nem, nem: az ital, Az ital – ó, édes Hamlet! – az ital, Az ital: megmérgeztek. Meghal.	Queen Gertrude No, no, the drink, the drink,–O my dear Hamlet,– The drink, the drink! I am poison'd. Dies
HAMLET Ó, szörnyű gazság! Be kell az ajtót zárni. Árulás! Ki kell nyomozni. Laertes elesik.	Hamlet O villany! Ho! let the door be lock'd Treachery! Seek it out.
LAERTES Itt fekszik, Hamlet. – Hamlet, oda vagy Nincs a világon szer, mitől kigyógyulj; Nincs benned élet egy félórai. Az áruló, kifent, megmérgezett Eszköz kezedbe' van. Torkomra forrt Az undok ármány: itt fekszem, soha Föl nem kelendő. Mérget itt anyád is; De hangom elhágy. A király az ok, Mindenben a király.	Laertes It is here, Hamlet: Hamlet, thou art slain; No medicine in the world can do thee good; In thee there is not half an hour of life; The treacherous instrument is in thy hand, Unbated and envenom'd: the foul practise Hath turn'd itself on me lo, here I lie, Never to rise again: thy mother's poison'd I can no more: the king, the king's to blame.
HAMLET A kardhegy is mérgezve van? No, méreg, hass tehát. A Királyt ledöfi.	Hamlet The point!–envenom'd too! Then, venom, to thy work. Stabs KING CLAUDIUS
MIND Árulás! árulás!	All Treason! treason!
KIRÁLY Ó, védjetek barátim; csak seb ez.	King Claudius O, yet defend me, friends; I am but hurt.
HAMLET Ne hát, te gyilkos, vérparázna dán! Ne, idd ki ezt is: – benne gyöngyszemed? – Kövesd anyámat. A Király meghal.	Hamlet Here, thou incestuous, murderous, damned Dane, Drink off this potion. Is thy union here? Follow my mother. KING CLAUDIUS dies
LAERTES Méltán bűnhödik; Oly méreg ez, mit ő kevert maga. – Váltsunk, nemes Hamlet, bocsánatot Atyám halála s az enyém ne szálljon Fejedre, se az enyimre a tied! Meghal.	Laertes He is justly served; It is a poison temper'd by himself. Exchange forgiveness with me, noble Hamlet Mine and my father's death come not upon thee, Nor thine on me. Dies
HAMLET Az ég ne tudja bűnödül! Követlek. Halott vagyok, Horatio. – Isten veled, boldogtalan királyné! – Ti, kik halványan és remegve álltok, Néma személyek s nézők e darabnál, Ha volna még időm (de a halál Kemény poroszló, nem ereszti fogIyát), Ó, majd beszélnék – de maradjon az. Horatio, halott vagyok; te élsz Győzd meg felőlem és igaz ügyemről A kétkedőket.	Hamlet Heaven make thee free of it! I follow thee. I am dead, Horatio. Wretched queen, adieu! You that look pale and tremble at this chance, That are but mutes or audience to this act, Had I but time–as this fell sergeant, death, Is strict in his arrest–O, I could tell you– But let it be. Horatio, I am dead; Thou livest; report me and my cause aright To the unsatisfied.
HORATIO Azt ne várd soha Bennem a dánnál több a római; Maradt még e pohárban egy kevés.	Horatio Never believe it I am more an antique Roman than a Dane Here's yet some liquor left.
HAMLET Addsza, ha lelked van! bocsásd a kelyhet. Az égre! nem hagyom. – Ó, Istenem! Horatio, mily sérelem marad, Ha ez homályba vész, a nevemen! Ha ápolál szivedben valaha Foszd meg az üdvtől egy kissé magad, Szídd még e rossz világ kínos lehét, Hogy elmondd esetem. – Künn induló és lövés. Mi hadzaj ez?	Hamlet As thou'rt a man, Give me the cup: let go; by heaven, I'll have't. O good Horatio, what a wounded name, Things standing thus unknown, shall live behind me! If thou didst ever hold me in thy heart Absent thee from felicity awhile, And in this harsh world draw thy breath in pain, To tell my story. March afar off, and shot within What warlike noise is this?
OSRICK A győzedelmes ifjú Fortinbras Üdvözli, Lengyelországból jövet, Ily harcilag Angolhon követit.	Osric Young Fortinbras, with conquest come from Poland, To the ambassadors of England gives This warlike volley.
HAMLET Ó! meghalok, Horatio. Túlzajg az ádáz méreg lelkemen! Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok: Fortinbrasra szálI Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá – A többi, néma csend. Meghal.	Hamlet O, I die, Horatio; The potent poison quite o'er-crows my spirit I cannot live to hear the news from England But I do prophesy the election lights On Fortinbras: he has my dying voice; So tell him, with the occurrents, more and less, Which have solicited. The rest is silence. Dies
HORATIO Nemes szív tört meg itt. – Jó éjt, királyfi; Nyugosszon angyal éneklő sereg! Miért jön a dob? Künn induló. Fortinbras, az angol követek és mások jőnek.	Horatio Now cracks a noble heart. Good night sweet prince And flights of angels sing thee to thy rest! Why does the drum come hither? March within Enter FORTINBRAS, the English Ambassadors, and others
FORTINBRAS Hol az a látvány?	Prince Fortinbras Where is this sight?
HORATIO Mit akarsz te látni? Ha jajt, ha szörnyüt, ne keresd tovább.	Horatio What is it ye would see? If aught of woe or wonder, cease your search.
FORTINBRAS Itt koncolás volt. – Ah, kevély halál! Mi dáridó készűl örök honodban, Hogy egy lövéssel ennyi fejedelmet Ily véresen levertél?	Prince Fortinbras This quarry cries on havoc. O proud death, What feast is toward in thine eternal cell, That thou so many princes at a shot So bloodily hast struck?
ELSŐ KÖVET Szörnyű látvány, S mi Angliából hírt későn hozunk Nem érez a fül, mely meghallaná Beszédünk, hogy parancsa teljesült, Hogy Rosencrantz és Guildenstern halott. Ki fogja megköszönni már?	First Ambassador The sight is dismal; And our affairs from England come too late The ears are senseless that should give us hearing, To tell him his commandment is fulfill'd, That Rosencrantz and Guildenstern are dead Where should we have our thanks?
HORATIO Ez ajk nem, Ha élne és köszönni bírna is. De, minthogy éppen toppra jöttetek, Ti lengyelekről, és ti Angliából, E vér-tusához: rendeljétek el Közszemle végett e holttetemek Kitételét magas ravatalon; S hadd hírlem a még nem-tudó világnak Az itt történteket. Majd hallotok Vérbűn, erőszak, természettelen Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés, Ravasz, de kényszerült ölés felől; És végre füstbement bal terveket, A főre hullva, mely koholta; mindezt Híven elmondhatom.	Horatio Not from his mouth, Had it the ability of life to thank you He never gave commandment for their death. But since, so jump upon this bloody question, You from the Polack wars, and you from England, Are here arrived give order that these bodies High on a stage be placed to the view; And let me speak to the yet unknowing world How these things came about: so shall you hear Of carnal, bloody, and unnatural acts, Of accidental judgments, casual slaughters, Of deaths put on by cunning and forced cause, And, in this upshot, purposes mistook Fall'n on the inventors' reads: all this can I Truly deliver.
FORTINBRAS Jerünk sietve meghallgatni azt, S hívjuk be rá az ország nagyjait. Én e szerencsét búsan ölelem; E tartományhoz, úgy rémlik, jogom van Most alkalom hí föllépnem vele.	Prince Fortinbras Let us haste to hear it, And call the noblest to the audience. For me, with sorrow I embrace my fortune I have some rights of memory in this kingdom, Which now to claim my vantage doth invite me.
HORATIO Erről magamnak is lesz egy szavam, S egy olyan ajké, hogy többet csinál. Most ehhez lássunk, míg az emberek Elméje bódult; míg több baj nem ér Ármány s vétség miatt.	Horatio Of that I shall have also cause to speak, And from his mouth whose voice will draw on more; But let this same be presently perform'd, Even while men's minds are wild; lest more mischance On plots and errors, happen.
FORTINBRAS Négy százados Emelje Hamletet, mint katonát, A ravatalra: mert belőle, ha Megéri, nagy király vált volna még. Útján kövesse harci tisztelet. Harsogjon a zene. – Vegyék föl tetemét. – Ily látomás Szép a mezőn, de itt szemlélve más. Menj, lőjenek sort! Induló mellett mind el; azután sorlövés hallik.	Prince Fortinbras Let four captains Bear Hamlet, like a soldier, to the stage; For he was likely, had he been put on, To have proved most royally: and, for his passage, The soldiers' music and the rites of war Speak loudly for him. Take up the bodies: such a sight as this Becomes the field, but here shows much amiss. Go, bid the soldiers shoot. A dead march. Exeunt, bearing off the dead bodies; after which a peal of ordnance is shot off