Sohajtás
szerző: Kis János

Felséges vár, éggel rokon elme
   Szent emléke Pindus tetején,
Hol Músák boldogító szerelme
   Istenekké vált bölcsek fején
Nimbust derít, mellytől megbájolva
   Kiki feléd sóhajtoz lángolva,
Ki érezni a szépnek kecsét
   S látni képes a jónak becsét.

Hajlékidban, hol mint nap ragyogva
   Az örökké ifju hellenek
Uralkodnak ezredektől fogva
   A nagy elfelejthetetlenek,
Polgári just szánsz-e valahára
   Árpád késő magzati számára,
Kik honok szép nyelve szárnyain
   Repülnek e dicsők nyomain?