Siralom az halandóságról
szerző: Nyéki Vörös Mátyás
1. Szörnyű halál, ímé, hol áll,
Lest hányván életünknek,
Megvont íjjal s mérges nyillal
Víja várát lelkünknek.
Élet s ezüst, miként a füst
Szélvészkor, elenyészik,
El kell menned, nincs mit tenned,
Aranyad el nem vészik.
2. Torkod mihely hörög, a helyt
Végy búcsút e világtól,
Rokonságid, s szomszédségid
Eljfutnak holt tagodtól.
A járatlan és szokatlan
Földre egyedül mégy el,
Ha jót tettél, veled jár-kél
Csak egy fillért sem vissz el.
3. Az ifjúság és nyájasság
Tőled majd elmaradnak,
Piros orcád meghirvad, szád
S szemeid bészakadnak,
Fejed szédül, szíved rémül,
Ékes nyelved megnémul,
Halál szeplő, mint a gyeplő,
Megfojt s elméd megbénul.
4. Szerelmesid és kedvesid
Majd mellőled elállnak,
Kik neveltek, és tiszteltek,
Azok is megutálnak.
Kit kedveltél s hívnek véltél,
Még csak feléd sem kerül,
Tested kínban, szíved búban,
Mint egy hajó, elmerül.
5. Senyvedt testbűz, mint kígyót tűz,
Kihajt mindent házadból,
Orr bédugva s száj béfogva
Vonsznak ki nyoszolyádból.
Ottan fognak, s földbe dugnak
Hol senki nem serkeget,
Menj ki, menj ki, mondván, menj ki,
Rút dög, éltél eleget.
6. Kik sírással s ohajtással
Ma tégedet késérnek,
Jólakásra s kacagásra
Holnap okot keresnek.
S noha sírva tésznek sírba,
De majd mennek víg torba;
Te ott maradsz, s nem is állhatsz
Keresztül e dologba.
7. Vígan várnak, s rendet állnak
Kígyók, békák seregi,
S mint ama szép udvari nép,
Úgy fogadnak öregi.
Alig várják, hogy bézárják
A sírásók vermedet,
Hogy rághassák, s marconghassák
Gyengén hízlalt testedet.
8. Fiad, lyányod s házastársod,
Nem sokáig gyászolnak,
Fél esztendő elégendő
Azt tartják, siralomnak.
Tested békák, kincsed bírák
Ős fiak közt felosztják,
Isten tartson, s megnyugosson,
Kik talám azt se mondják.
9. Tíz hólnapig tested fottig
Porrá s hamuvá lészen,
Lábbal rúgják csontod, s mondják,
Vaj s ki volt ez? s hol lészen?
Édesanyád, főkaponyád
Látván, meg sem isméri,
Eltemetve vagy, s felejtve,
Sok neved sem értheti.
10. Nincsen oly bölcs s nemes erkölcs,
Ki tudná végóráját,
Hanem megyünk, mihelyt nékünk
Halál rántja kaszáját.
Mert mind dúson s mind kolduson
Egyaránt uralkodik,
Mind ifjakkal s mind aggokkal
Az ő horga rakodik.
11. Nemes házból s hímes ágyból
Majd egy gödörbe tésznek,
Ezt gondold meg, s fontold jól meg,
Dolgaid miként lésznek.
Mert a végsők itt legelsők,
Király s koldus együtt áll.
Mint a szélvész akként elvész
Világi tiszt, s másra száll.
12.Kinek hagyod sok aranyod,
Kővárad s tiszteidet?
Más helyedbe ült székedbe,
Senki nem szán tégedet.
Tartományid s alkotmányid
Ellenségid elrontják,
Tested gyíkok, békák s kígyók
Egymás között felosztják.
13. Hol szem elől elmégy, belöl
Szívek is elfelejtnek,
Szerelmesid s kedves hősid
Ingyen sem emlegetnek.
Ékességed s nemességed
Egy kő alá rekesztik,
S mégis hitván kincsen, tudván
Kapnak sokan, s terjesztik.
14. Lopva jű rád a halál, s fád
Alattomba levágja,
El nem bújhatsz, nem is futhatsz,
Majd házadat meghágja.
Nincs mit tenned, bé kell venned
Az ő mérges poharát,
Mondhatatlan irgalmatlan,
S nem félted élet várát?
15. Oh te férges, undok s mérges
Test, mely sokat vissz vízre!
Vonszasz hímes és sok színes
Hazugsággal vadmézre!
Ne higgy néki, mert ha féki
Alá foghat, megrongál,
Kénkő bűzre s örök tűzre
Viszen, addig praktikál.
16. Netalám ma, mint egy szalma-
Tűz, életed elmúlik.
Ah! ne játsszál, tégy jót, nádszál
Mert a kezedben romlik.
Mennyin holtak ma meg, voltak
Kik tegnap egészségben?
S hány ment tűzre s örök bűzre,
Ki volt jó reménségben?
17. Éjen s napon azért talpon,
Oh én lelkem, állj készen,
Mert a halál csak előáll,
S bajt kér, és csapást tészen.
Noha íjjal s mérges nyíllal
Rohan te életedre,
De nem lészen, csak légy készen,
E csata szégyenedre.
18. A pénzt vesd meg, hogy lelhesd meg
Az igaz gazdagságot.
Ne félj semmit, mert száz ennyit
Ád Isten, s boldogságot.
Bízzál ebbe, s fordítsd mennybe
Teljességgel szívedet,
Meggazdagít, és boldogít,
Bizonnyal hidd, tégedet.
19. E siralmot és sírhalmot
Ki elsőben szerzette,
Kimúlását s számadását
Gyakorta emlegette.
Már megbűzhödtt és földdé lött,
Lelke talám kínban is.
Te is azzá lészesz, s hozzá
Mégy, talám csak még ma is.