Shelley sírja
szerző: Oscar Wilde, fordító: Kosztolányi Dezső

Mint a kilobbant fáklyák a beteg-
ágynál, izzó kövön vad ciprusok;
éjente itt a kis kuvik huhog
és ékköves gyíkok keringenek,
vörös tüzet a mákok kelyhe vet
s kriptád homályán, a nyugodt odun
nyilván egy ódon Szfinksz les szomorun,
a zordon őr halott-ország felett.

Ó! édesen altathat itt a Föld,
mely mindig az álmoknak anyja volt,
de édesebben nyughatnál a zöld,
zengő vizek zajában, drága holt,
hol nagy hajók, titáni összedőlt
roncsát ringatja csorba szikla-bolt.