Shaw, a cápa
szerző: Karinthy Frigyes
Lugné-Poe, az „Oeuvre” színház igazgatója levelet kapott Shaw Bernáttól: „Vegye tudomásul, úgymond, hogy én cápa vagyok, aki fogcsattogtatva ette meg az angol művészetet, és meg fogja enni a franciákat is. Rengeteg pénzem van és rengeteg hírem - és még többet akarok. Vegye tudomásul, hogy én nem ijedek meg semmitől, és fütyülök mindenre, és hogy én vagyok a nagy Kivagyokmivagyok. Hamm!”
Mielőtt a nagy angol cápának eszébe jutna, hogy ezt a mély, szimbolikus alapgondolatot drámává dolgozza fel, sietünk megelőzni őt, és itt nyújtjuk be tisztelettel pályamunkánk első vázlatát a tekintetes sóhivatalnak:
CÁPA ÉS ÜBERCÁPA
Dráma és mértani baladvány egy felvonásban, vagy amit nem akartok, de muszáj
Sziklás partvidék, az irodalom körül. Félvad kritikusok és drámavizsgálók
KÖZVÉLEMÉNY ÚR
FRANCIA MŰVÉSZET ÚR
ANGOL MŰVÉSZET ÚR
NÉMET MŰVÉSZET ÚR
FINN MŰVÉSZET ÚR
MAGYAR MŰVÉSZET ÚR
IRODALOMTÖRTÉNET ÚR
SHAKESPEARE ÚR
WILDE OSZKÁR ÚR
HAGYOMÁNYOK ÚR
KEGYELET ÚR
TEKINTÉLY ÚR
ÍRÓTÁRSAINK TISZTELETE ÚR
ÉRZÉKENYSÉG ÚR
EGY HALLGATAG ÚR, a háttérben
A szereplők nyugodtan beszélgetnek egymással. Egyszerre szélroham zúg át a színen.
A tenger elsötétül. Egy szikla tetején megjelenik a Cápa. Nyugodtan forgatja a sétapálcáját.
Lejön. Két kritikus rárohan.
A CÁPA. Na, mi lesz?
KRITIKUSOK. Hol van az Alapeszme? Hol vannak a gondolatok? Hol van a drámai egység műveidben?
A CÁPA. Megőrültetek? Mi lesz itt? Takarodjatok be a Gömbbe, és várjatok szépen, míg megeszlek titeket.
Háttérben két fehér félgömb lesz láthatóvá, középütt kerek ajtóval, az ajtó fölött felírás:
„Bejárat Shaw Bernátnak kortársairól való véleményébe.”
KRITIKUSOK. Jajjaj! Sírva bemennek.
KÖZVÉLEMÉNY ÚR. Hehe! Nagyon jó! Nagyon elmés! Nagyon jól mulatok! Hehehe! Hihihi!
A CÁPA. Hát maga mit röhög? Azt hiszi, magát akarom mulattatni? Fogja be a pofáját, barátom. Maga is bemehet.
KÖZVÉLEMÉNY ÚR. Ojjé, nekem megadták! Sírva bemegy.
FRANCIA MŰVÉSZET ÚR kecsesen. Citoyen, az ön ragyogó szelleme, mely a Manche csatornán át géniuszunkat is megihlette, ezúttal, attól félek, talán mégis a túlzás mezejére csap át műveiben; nem gondolja?
A CÁPA. Hallja, maga izé, inkább ne lopjon mindig a drámáimból. Bemehet maga is.
FRANCIA MŰVÉSZET ÚR elhűlve. Ah, c'est inouï! Beszédül.
ANGOL MŰVÉSZET ÚR. Sir, well, well. Ön helyesen képviseli Angolország ügyét, de vigyáznia kell, nehogy a francia-angol egységet valami vonatkozásban megsértse, s így hazájának kellemetlenséget okozzon műveiben.
A CÁPA. Micsoda karattyolás ez, tata?! Maga tanít engem, vagy én tanítom magát? Mars be!
ANGOL MŰVÉSZET ÚR undorral. Shoking! Fejcsóválva bemegy.
IRODALOMTÖRTÉNET ÚR noteszt vesz elő. Parancsol előjegyeztetni valamit? Talán ide, Shakespeare úr rendelése mellé fölvehetem?…
A CÁPA. Pont magára van szükségem! Vigye be magának azt a papirost, szüksége lehet rá.
IRODALOMTÖRTÉNET ÚR szó nélkül bemegy.
HAGYOMÁNYOK ÚR. Édes fiam, nem szívesen nézem műveidben…
A CÁPA körbevág. Befelé, öregem, mert megeszlek. Hagyományok úr eltűnik.
KEGYELET ÚR. Nem vette ön észre, hogy megsértett engem műveiben?
A CÁPA. Sajnálom, nem adhatok elégtételt, ön nem érettségizett le. Menjen be! Kegyelet úr sírva bemegy.
ÍRÓTÁRSAINK TISZTELETE ÚR. Pardon, ön tartozik nekem…
A CÁPA. Igen, ezzel. Megfogja, megpöndöríti és berúgja a Gömbbe.
KÖZÖNSÉG ÚR. Nagyszerű! Nagyszerű ember! Nagy ember!
A CÁPA. Kuss! Be! Közönség úr be.
A CÁPA körülnéz. Na, végre egyedül vagyok. Megpillant Egy Hallgatag urat a háttérben. Na, mi az? Hát maga mit néz? Talán nem tetszik valami? Fenyegetőleg közeledik. Nem fél, hogy bekapom? Szünet. Hát mit néz? Talán nincs a véleményemen? Talán nem tartja helyesnek drámáim erkölcsi tartalmát? Talán nem egyezik meg a Candida alapeszméjével? Miii? Na, mit néz? És ki maga? És mi nem tetszik?
A HALLGATAG ÚR. Én vagyok az Übercápa. Én tudniillik az az ember vagyok, aki egy büdös bötűt nem olvasott el a maga összes drámáiból. Énnekem az a bibircsók nem tetszik a pofáján. Őrült nyaklevest ad a Cápának. A Cápa maga is berepül a Gömbbe.