Shakespeare (Henry Wadsworth Longfellow)
Zsúfolt utak forrongó képe tűn fel,
vérbő, csapongó emberáradat;
sikátorok dörgése; harci kürtjel;
sötét odúkba tengerészhadak
lármája; alvó, pihenő hajó-raj;
toronyharangzúgás; gyermekkacaj;
a kerti falon át két gyenge sóhaj,
ölelkezik a virág és a gally.
Ezt érzem, hogyha lelkem álmodoz
a legnagyobb Költő lelkében úszva,
akit híven kegyelt mindegyik Múzsa.
Kezébe nyugszik az aranykoboz,
szentelt babér simul roppant fejéhez,
és ül közöttünk, Ő, a Musagetes.