Sarkvidék
Halott világ, tajték köröskörül,
fölötte rézfény, örvényszáj alatta,
forrongó bércek szürke kör-csapatja,
min a magasba bús, fanyar köd ül.
Tömbök közé gyűrt ég, rideg pokol,
a vak-sötétbe sok bús síri hang van,
éles sikoly, kacaj sír fájva, halkan,
a szél vaskürtjét fújva bujdokol.
Hullám-mosott hegyormon ősi gyászba,
a régi ködnek istenei fázva,
megfagyva alszanak hideg odúkban.
Jön a hótól fehérült szörnyü medve,
nehézkóros nyakával integetve
és nyálaz a kéjtől elittasultan.