Santa Decca
Az istenek meghaltak; vigaszul
olajfalombot nem kap sok-sok éve
Pallas se, másoké a dézsma-kéve,
délben dalol a pásztor az azúr
tűzben, mert Pán halott, a tréfa múl.
Csók és enyelgés régen sutba téve,
Hylas se gázol csermelyek vizébe,
meghalt a nagy Pán és Krisztus az úr.
De tán e szigeten az aszfodélben,
rágcsálva emlékek fanyar gyümölcsét,
egy régi isten alszik észrevétlen.
Ó Kedvesem, haragját föl ne költsék
a szavaink, fussunk: de nem, ni itt
megzörren a levél: várjunk kicsit.