Síri hang az élőkhöz
szerző: Garay János
Székesfehérvárt a nép ásókkal sürg, forog
Ástára felbukkannak ős százados sírok –
A sírokból királyok kelnek ki, ős apák,
Kik ottan a halálnak álmát rég aluvák.
Még csak helyét se tudták sok századéven át
A sírnak, mely fedezte királyaink porát;
S most, oh csodás jelenség! önkényt megnyílt a föld,
S mohos sirjából egy-egy Árpád-király kikölt!
Lehangzott-e hozzájok az ébredő haza,
S ez oly soká nyomott nép szabadság-hymnusa ?
S most dobogó kebellel sietnek fölfelé?
Jöhetnek-e dicsőbb, szebb föltámadás elé?
Vagy véres ellenségünk hallatlan bűnei,
A hitszegő királyok hitetlenségei
Hatának sírjaikba, – s még ők sem tűrheték,
Hogy a magyart a földről kiirtni végezék?
Igen, igen! sírjában nem nyughatott a holt,
Ki egykor a független s szabad hon őre volt?
Hogy szép Magyarországot, mit ő vérrel nyere,
Ármány és hitszegéssel árulja a here.
Hogy hűtelen királya megszegve szent hitét,
Elárulta, eladta, pusztítja nemzetét;
S mint Krisztus köntösével bakói tettenek,
Hóhéri e hazára kockát vetettének.
Ébredj magyar, ha volna, ki még nincs éberen,
Im, mintha szólna hozzád e száraz csonttetem:
„Csatára fel, csatára én bajnok unokám,
Neked szereztem e hont, légy méltó rá s reám!
Fegyverre, áldozatra, patakként ontsd a vért,
Szabadságod, hazádért, jogod és javadért!
A földből ős apáid kelnek föl inteni,
Kétkedsz-e, hogy az ég is meg fog segíteni ?
Vagy ős királyid sírja azért nyilt volna meg,
Hogy abba vissza, téged átkozva térjenek?
Avagy, hogy ellenséged, a gyilkos szolga had,
Széthányja gúnykacajjal megszentelt csontukat?
Nem, nem! Apáid sirja azért nyilt meg neked,
Hogy a holtnak láttára fellobbanjon szived!
Nem mert talán király volt, de oly kornak fia,
Melyben dicső, szabad volt s független e haza!
Be se legyen temetve azért az ősi sír;
Mig e szent háromságért a magyar halni bír;
S ne jusson a zsarnoknak e honból annyi tér,
Hová végső lándzsája végső szúrása fér!”
Megjegyzés
szerkesztés- ↑ Angyal Dávid szerkesztő-kiadó megjegyzése: 1848 végén ásattak fel Székesfehérvárott III. Béla király s első nejének maradványai. Forrás: Garay János válogatott költeményei, Kiadta: Angyal Dávid Remekírók képes könyvtára sorozat, Szerkesztő: Radó Antal, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Kiadó, Budapest, 1904, 322. o.