Síró dalocska
szerző: Percy Bysshe Shelley, fordító: Kosztolányi Dezső

Gyorsabban, mint az elfutó nyár,
mint ifjúságunk, mely múló már,
mint csókos éjszakánk, a sóvár,
  jöttél és mentél, vége van.
S én, mint a föld az őszi sárba,
és mint éj, álomra várva
és mint a szív, a bús, az árva,
  magam vagyok, magam, magam.
 
A fecske Nyarat újra látom,
a bagoly Éj ül majd az ágon,
de a vad hattyú, Ifjúságom,
  elszállt tevéled, édesem.
Szívembe csak jajok teremnek,
az éjet érzem végtelennek,
zöld lombokat szegény telemnek
  nem lelhetlek már sohasem
 
A nászi ágyra liliom kell,
matrónának szelíd szirom kell,
holt lánynak rózsa, milliom kell,
  de énnekem árvácska kell:
ó jöjjetek és nem zokogva
szórjátok eleven síromra,
tekintsetek sötét soromra
  s feledjetek, barátok, el.