Rontom, bontom testem csontom

Népdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Rontom, bontom testem csontom

Rontom, bontom testem, csontom.
     Felbuzdúlok és hevűlök,
     A tánczosnémhoz repűlök;
     Nyujtom neki karjaimat,
     Verem össze bokáimat.
Bontom, bontom testem, csontom.

Rontom, bontom testem, csontom.
     Mint a szarka szökdécselek,
     Ha tánczolok, akkor élek.
     Tánczosomnak bokájára,
     Vigyázok toppantására.
Rontom, bontom stb.

Rontom, bontom testem, csontom.
     Hektikával nem gondolok,
     Mikor kedvemre tánczolok.
     Megérdemli, hogy én azért
     Napjában köpjek százszor vért.
Rontom, bontom ştb.

Rontom, bontom testem, csontom.
     Melly gyönyörű, melly szép dolog,
     Mikor két szép együtt forog.
     Együtt repűl, együtt enyhűl,
     Ez mi szép indulatot szül!
Rontom, bontom stb.

Rontom, bontom testem, csontom.
     Had repedjen a szük nadrág,
     A szoknya is, bár ő már tág.
     Igy halunk meg ugrándozva,
     Vigan fris magyart tánczolva.
Rontom, bontom testem, csontom.