Rettegés (1909)
Sokáig olvastam, tudom, ez esten
Éjfélt ütött, egyszerre félni kezdtem,
Már nem tudom, mitől, de féltem iszonyún
Lihegve hallgattam, hogy az éjféli csöndben
Valami borzalom jön a sötét borún...
Valaki csöndesen megáll mögöttem,
Áll nesztelen, meredten, szótalan
S kacag idegesen, fülsértve, fagylalón;
Semmitse hallottam belőle. Borzalom!
Fölém hajolt már, hogy megfogja ah ajam,
Éreztem a keze lassan felém int
S én nyomba meghalok, ha ez a két megérint!...
Egész közel simult némán tapadva hozzám
S én ültem ott lekötve és merőn,
Nem fordíthattam hátra gyenge főm...
Mint madarak, miket szétszórt az orkán
Vijjongva röpdöstek rém-gondolatjaim,
Fagyos verejtéket lopott reám a kín
S hallgattam a kongó, kopár-üres szobán át
Egymásra csattogó fogaim vacogását.
Egyszerre megreccsent valami a szobámba,
bősz ordítás harsant az éjszakán keresztül,
Minő sosem szakadt még emberi kebelbül
S a földre vágódtam meredten, holtra válva.