Rendben van, Uristen

Rendben van, Uristen szerző: Ady Endre

Ki akarta, hogy megtagadjam
Örök Sionát messzehagyjam
S visszakolduljam öregen
Magamat ismét unt kegyébe?

Lelkes képem kinek a képe,
Kinek roskadok én elébe,
Amikor minden elhagyott
S nem tudom, ő van-e valóban?

Ki füröszt engem rosszban, jóban,
Kibe olvadok elmúlóban,
Kitől kérdem meg egy napon,
Vajon kinomban kedve telt-e?

Ki akarta, ki istenelte,
Bus lényemet igy ki nevelte,
Ilyen gyávának, kicsinek,
Hogy makacsul még meg se haljak?

Ki akarta, hogy ne akarjak
S mint csenevész, őszi fű-sarjak,
Feküdjek kaszája elé
S igy szóljak: rendben van, Uristen?