Remete-lakomban hosszu eső után
Roskadnak a fák az esőtől, távol mezőkről lassú
füst jön,
a rőzséken a rizst piritják s amint viszik, ragyog
ezüstlőn.
A nagy, nyugalmas lápvidéken tempózva száll-száll
egy fehér gém,
mangó-madár dalol-dalolgat a nyári lombok dús
setétjén...
Tudom már nézni én a hajnalt, mikor a szűz hegyek
fogadják,
fenyő alatt rágcsálni bölcsen a napraforgó pici
magját,
nem szólni, ha paraszt fajankót az én helyembe tesz
a Császár...
Hát mért riasszam a sirályt el, ha nyájasan vállamra
rászáll?