Rabkönnyeimből
szerző: Móra László
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Rabéletem töviskoszorúját
Dalokba fonva elébed rakom.
Te átalérzed minden borúját,
Tudom, Te árva, édes Angyalom!
Ha elpanaszlom, dalokba szőve,
Árva életem árva napjait:
Ott vagyok, érzem öledbe dőlve
S csókolom lelked szép csillagjait.
Minden dalomban Téged kereslek...
Hívlak epedőn... csendesen... vágyón...
Minden szavammal Téged szeretlek
Sokszor boldogan, sokszor meg fájón...
Teérted élem minden percemet...
Ha más nem látja, suttogok Veled...
Tenéked őrzöm tiszta lelkemet.
Szerelmem... csókom... Mindent csak Neked!
Mint átkos világ bilincselt rabja,
Gyémánt lelkedből templomot raktam...
Ennek élek, mint hűszavú papja:
Szerelmes hittel hozzátapadtan...
Így élem érted minden percemet!
Ha más nem látja: suttogok Veled...
Itt őrzöm Néked tiszta lelkemet...
Szerelmem, csókom..., mindent csak Neked!...
S ha majd bilincsem erős vasából
Kipattan szívem vágyott imája,
S a legszebb angyal selymes hajából
Új mirtuszt köthet szíved királya:
Ezért a könnyes sok álom-dalért
Simítsd meg sokszor tépett arcomat!...
Drága kis kezed fonjon rá babért,
S forró csókodból hullass rá sokat!...