Régi negédességem meghalt

Régi negédességem meghalt
szerző: Ady Endre

Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 4. szám

Nem akartam megadni, amit nem kell
S most nem tudok megbirkózni,
Kéretlen muszályokkal s elemekkel,
S régi negédességem elhunyt.

Merre menjek, hogy leljek kibúvóra,
S hogy hűvösen tudjak látni,
Ha szirokkó jön vagy jönne bóra,
A megfagyasztó bizonyosság?

Merre menjek, hogy mégis tisztán véljek,
Merre van a meggyőződés,
Merre van a győzelmes Élet,
Merre van a nagyhős kiigazodás?

Igen, régi negédességem meghalt,
S a pillanatok megölnek,
Mert jaj mi lesz a jövő pillanattal,
Oh szörnyűségek csúf világa?