Rákos mezőn egykor, pesti vásárkor,
Túl a Tiszán lévő csikós bundástol,
                    Dudástul, bundástul,
Három itcze finom borra befordul.

Azt kérdezik az ottvalók tréfábul,
Ha tudnak-e túl a Tiszán magyarul,
                    Tiszán túl, magyarul?
Felel nékik ezen csikós tréfábul:

Túl a Tiszán iszik magyar kulacsbul,
Jó paprikás húst is eszik bográcsbul.
                    Tiszán túl, bográcsbul,
Ugyan bizony helyesen van magyarul.

Túl a Dunán iszik magyar glázlibul,
A roszprádlit is megeszi czintálbul.
                    Dunán túl, glázlibul!
Ebugatta módon van ez magyarul.

Korcsmárosné nálunk beszél magyarul,
Itten pedig, a mint hallom, németül.
                    Tiszán túl, magyarul,
Nem is fér ki a német szó torkábul.

Plébános és prédikátor Tiszán túl,
Orosz pap is prédikál csak magyarul,
                    Dunán túl, németül,
Vagy ráczul, majd megfúl.