Pusztulás
<poem> A fehér tó fölött tovaszálltak a vadmadarak. Csillagainkból jeges fuvallat árad estelente.
Sírjaink fölé az éjszaka széttört homloka hajlik. Mi tölgyek alatt ringatózunk, ezüstcsónakon.
A város fehér falai folyvást zengenek. Ó, testvér, tövisív alatt kúszunk mi, vak mutatók, az éjfél felé.