Proo: Panaszolkodik egy mindenbe szerencsétlen, de igaz lelkű ember

Proo: Panaszolkodik egy mindenbe szerencsétlen, de igaz lelkű ember
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

Majd hogy kétségbe nem estem,
     A bút nem bírhatja testem.
Ront, pusztít Pandora nagyon,
     Pixisével majd csap agyon.
Szülőm búk árjai vala,
     Minden kedv tőlem elhala.
Már csak pusztít veszedelem,
     Bár égből a segedelem
Küldessék, nem sokat a' tész,
     Mert minden mostoha nálunk,
Sőt minden tőle el is vész,
     Melyt nem bírván soha vállunk,
Csak a bú árja csatázik;
     Már rajtam bánatok állnak,
És könnyel már szemem ázik,
     S a búk szívembe leszállnak.