Prológus (A tolonc)
| Prológus (A tolonc) szerző: Emőd Tamás |
Nemes urak, szép lányok, drága hölgyek,
Ismeritek a szent legenda könyvét?
Veronikának volt egy keszkenője,
S e kendő fogta fel a Jézus könnyét;
És átütődött, hallga csak, a kendőn
Nagy-finoman az arc minden vonása,
Hölgyek-urak: ma legördül elétek
A szent legenda-beli kendő mása....
Egy arcot rejt magában most a vászon,
Egy arcot rejt: bus arcot, könnyes orcát
És fehérségén lassan átütődik
A föld, a fü, a felhő: ... Magyarország.
Ismerjetek az arcra: benne vagytok,
Mind benne vagytok, hogyha rája néztek,
Mint a regényes kino-dráma hőse,
Ha két alakot varrt neki a végzet.
Ismerjetek rá: magyar táj a tája,
Magyar szél fuj, ha megrezdül az ág
És magyar falut koszoruznak benne
Poros zöldjükkel az akácifák....
Ismerjetek rá: mindegyik magyar fej,
A tolonc-lány, a kócos kis cseléd,
A gáláns urfi meg a rongy csavargó,
Magyarul játszik, mig elédbe lép
Jászai, Berky, jó Szentgyörgyi Pista
Várkonyi ... csupa kedves, régi név;
Erdély a színpad, székely hegy a háttér,
Emlékbe készült. Anno, a nagy év ...
Emlék-felvétel. Mint a furcsa képek,
Amiket ősi ládákban lelünk
És nézzük őket hosszan, nézegetjük,
Mig egytől egyig rájuk ösmerünk;
S nevén nevezzük lassan valamennyit,
A nevető arcot meg könnyes orcát,
Mert ott alszik a vig és bus szemekben,
Mint Krisztus-arc a kendőn: Magyarország.
Hölgyek-urak! ma legördül elétek
A régi mult, a hajdan — volt világ —
Mind kedvesek, mind régen ismerősök,
Mint falu végen az akáci fák...