Piros a konkoly virága,
A szép legény mindig rózsa;
  Megházasodik, elhervad,
  Legénységétől elmarad.

Hegytetőn terem a bokor,
A legényeké a pokol;
  Magas fán terem a zöld ág,
  A lányoké a mennyország.

Ne higy akkor a legénynek,
Mikor azt mondja: szeretlek;
  Mikor kezed a kezébe,
  Akkor is más van eszébe.

                                                  Vásáros-Namény.