Pincs és veréb

Pincs és veréb
szerző: Réthy László

Egy bolt elé a járda-szélen,
Valami jó kéz minden télen,
Kenyérmorzsát szór rendesen,
S eltünik szótlan, csendesen.

S a verebek fákrul, ereszrül
Szállnak az utcákon keresztül,
S sietve kapkodják fel ott,
Csipp! csipp! — mig minden elfogyott.

Egyszer, amint ott nézem őket.
A didergő kis dőzsölőket:
Egy hölggyel egy kis pincs megy el,
Húsz verebet riasztva fel...

Váu, váu, vonyit a kis pimasz,
De egy verébnek ám nagy az:
Arasznyi, fésült báb-alak,
És nyakán széles kék szalag.

S a verebek nagy ijedséggel
Röppennek gyorsan szerteszéjjel:
Ki merne moccani amíg
Pincs urfi el nem távozik?

Az állatban s az emberfajban,
Tudjuk, milyen sok hasonlat van:
- Mily gőgös köztünk sok "alak",
Ha nyakán csüng holmi szalag!