Petőfi (Juhász Gyula)

Petőfi
szerző: Juhász Gyula

1908

Csöndes falu, bús őszi este,
Már alszanak a barna asztagok,
Most ébred a kaszálók méla lelke,
A kémény füstje szőkén kanyarog.

Halk hegedűszó sír a faluvégen,
Valaki a babáját temeti,
Tenger csillag ragyog a magas égen,
Szép, büszke, sok fény, könnyű ott neki.

De valaki ma búcsút mond a háznak,
Kakukkos óra elválást dalol,
Lehull szirma az őszirózsafának,
Fekete árnyak várnak valahol.

Az ifjú megy. Kalapján árvalánynak
Bús szőkesége, szíve oly nehéz,
Ezüstöt sző rá fénye holdvilágnak,
Vár rá a nagyság és a szenvedés.