Paizs Elemér: Flórián viaskodása a nővel
szerző: Havas Gyula
Sok zavaros novella, a vérszegénységükben rikoltó színek bántó diszharmóniájával. Van ezekben a furcsa és kuszált lendületű rajzokban minden, Révész Bélától Móricz Zsigmondig, Karinthy Frigyestől Szomory Dezsőig, gondolom, némely orosz realisták s bizonyára mások is, és alig van bennük valami. Suhancok és szüzek, züllöttek és nyomorultak, nyomorékok és ágyrajárók szerelmei, éhes hímek vad szédületei és improduktív letörései s egyéb ilyesmik és mások, amik e kötetben vannak, gazdag kútjai az új és új művészi lehetőségek patakzásának, mint minden a világon. Ahogyan Pajzs megírja őket, ami ezekben a novellákban pajzseleméri, az nem annyira a duzzadó és túlfűtött ifjúság kirobbanásaiban zavaros ragyogású és szertelen, mint inkább egy eléggé olvasott és élt ember kétes ízlésének, smokk-választékosságának és modernkedő keresettségének könnyed és bátor, de érzéketlen kézre valló, nagyképű pepecselése. - "A babám szív- és életügyei jajj-osan kevés húrúak." - Ilyen mondatokat százával lehet találni a kötetben. Ezekben ráismerünk a szerzőre, aki az egész kötet címéül egyik legkevésbé sikerült, bár valóban reprezentatív novellájának hangosan ágáló reklámtábláját adta.
E történetekben igen sok a valószínűtlenség, ami egyáltalán nem lenne baj, ha ez a valószínűtlenség nem volna művészietlen, tehát indokolatlan is. Kivált egyes novellák befejezései kínosan erőltetettek, amint intenzíven sugározzák az író előre megfontoltságát: ide valami egészen eredeti és bizarr dolognak kell jönni, valami váratlannak és megdöbbentőnek. Ez egyébként csak futtában kiragadott példa a Pajzs bátor, sőt vakmerő írásmódjának sajátságaiból. S a vakmerőség, mint mindig, most is imponáló, bár itt a kritikátlanság és üresség hátteréből lendül elő. A könnyedség pedig, ahogyan írni tud, láthatólag nagyobb emóciók és idegfeszültség nélkül, talán irigylésre méltó. Mindezek s néhány jó megfigyelés és tiszta kontúr némi halvány reményt ragyognak arra, hogy e könyv írója fejlődés előtt áll.