Péter négy álma
szerző: Ady Endre
1907

(Péter a szegény magyarok közül való volt. Álmai cifrák és sujtásosak voltak. A Dunáig űzött ázsiai embernek éber és mégis haszontalan álmai. Ez álmok fogták magukat egyszer s való kereteket követeltek. Nagy összeütközése volt ön-álmaival ekkor Péternek. De elrendeltetett, hogy életét álmainak adja át. Az élők sorából voltaképpen már régen elköltözött Péter. E tanulságos esetet én mégis följegyzem. Jönnek talán majdan okosabb magyarok utánunk. Hadd lássák, miként élt Péter Árpád vezér után sok száz esztendővel.)


I.

Szomolnok híres liceumában egyszer Péter arra az egetverő gondolatra jutott, hogy pénz nélkül semmiházi a magyar.

Szomolnok ez időben a Beniczey Gabriella lábainál fetrengett. Beniczey Gabriella valóban a Beniczey Gábor leánya volt.

Azt pedig mindenki tudja, hogy ki volt Beniczey Gábor. Shakespeare neves szinész-apostola a Kárpátok alatt. Egy Shakespeare-apostol, ki nem átallotta az operettnek áldozni egyetlen leányát. Galád hírek keringtek a szomolnoki szocietásban. Azt regélte a lelketlen fáma, hogy egy százas bankó nyit ajtót Gabriellánál.

Ifjú és szegény volt Péter, de szent igyekezettel kívánta ápolni familiája multját. Családjának történetében pedig ékesen meg volt írva, hogy Péternek Ákos nevű őse két falut adott egyszer egy asszony csókjáért. Holmi Dakcsy-leány volt ez az asszony. Van is a Dakcsyaknak birtokuk ma is. De Péter tegnap sem tudott fizetni cipője talpalásáért. De tegnap is megfogadta, hogy a száz forint meglesz. Lelkének minden megalázását tűrte és készítette. Éhezett és sokat hazudott Péter. Végül együtt volt a száz forint.

Nagy vágyával kacagva rohant a liceumból Péter. A Beniczey-trupp éppen egy órával ezelőtt elutazott Szomolnokról.

Péter búsan bekvártélyozta magát egy korcsmába s reggelre szűzen elbúslakodta a százast.


II.

Péter unta a feleségét, Pekry Rákhelt.

Rákhel nagyon szerető nő volt s ikreket adott mihamar az ő férjének. Péter nagyon unta ezt a dolgot. Ekkor jött Péternek a második nagy álma. Mert Péter tanár volt, illett neki utazni. Péter hát utazni akart. El nem szívott szivarok s apró panamák után megjött a százas. Az álmok álma, a nagy pénz. Péter elindult egy kicsit szabadulni a feleségétől.

Nem forró júliusi nap volt e reggel. Péter, az álmodó, azt vélte, hogy most már következni fog a nagy szatiszfakció. Az élet meg fogja őt itatni - az élet áhitott serlegéből.

Budapestre érkezett Szomolnokról Péter és zsebéhez nyúlt. Hajh, hajh, ez egy szegény ország. Itt haragudni sem illik a zsebek metszőire. Bizony nem volt már sehol a pénz-rejtő tárca.

Péter némi forintokat kunyorált ki egy régi professzorától. Azután szépen hazament két-gyermekes fonnyadt asszonyához s ikreihez. Péternek megint nem volt szerencséje.


III.

Megírta nagy művét is Péter. Csak ismét a száz forint kellett. A száz forint, a száz forint. Mert hírlett, hogy az Akadémiának nem elég a munka. El kell menni a kiküldött kritikusokhoz. Be kell számolni a szándékokról is. A sorok közé rejtett szándékokról. Péter megfeszült és gyűjtötte a pénzt. Nehezen, nagyon nehezen, mert öt gyermek lármázott már a Péter fülébe. Ő azonban gyüjtötte a pénzt. Gyűjtötte, gyűjtötte a szegény Péter.

Hazudott neki minéműségével mindig az élet, holott nem is volt ő merész álmodó. Most már kárpótlást akart Péter. Nagy és dicsőséges művel. Mert elmulnak a gerjedelmek. A gyermekek fölröpülnek a maguk szárnyaikkal. Megvénül még jobban és szomorúbban az asszony. Kell, hogy kis nevünket nem-omlandó kövekbe véssük.

Dicsőség okából kellett a száz forint s Péter izzadott. Azután pedig jött egy korai reggelen a végrehajtó. Mivel apró cipőkért Péter már régen nem fizetett a suszternek.

Péter gondatlan volt s a pénz az asztalon hevert. Elvették a Péter pénzét. Viszont volt olyan ifjú és ügyes ember, ki eljutott az Akadémia nagyuraiig.

Így halt meg Péter harmadik álma.


IV.

Péter álmainak nem adatott meg a növés boldogsága.

Kezdte Péter egy százas bankónál s itt kellett végeznie. Elhullott útközben minden szép, miként kihullottak Péter feleségének fogai.

A gyermekek vásottak és örömtelenek. Rossz lidércként ült Péter életére kiélt családjának egész ádáz multja.

Péter mégis csak reménykedett. A szegény ázsiai. Csúfolta az életét - az élet. De a halálát nem fogja megcsúfolni. Így szegény Péter.

Miután éppenséggel nem kívánatos asszonya meghalt s gyermekei reáhoztak minden csalódást, amit földi apa érhet.

Szépen kell tehát ezek után meghalni, vélte Péter. Elég volt a gúnyos rabszolgaságból. Ereimben a vér nyugtalan és előkelő. Rosszúl éltem s szépen halok meg. És kezdte álmodni negyedik álmát Péter. A negyedik százast.

E pénzzel és hatósági gyámolítással elutazik valami szép tájra. Mivel latin-görög tanár volt: talán Athénbe és azután Korfuba.

Nehezen ment a gyűjtés. Sokba kerültek a rossz gyerekek. Mégis szőtte az ő negyedik álmát Péter.

És egy napon, mikor talán már csak az utolsó forint hiányzott a százból s a második aorisztoszról nagyszerűen adott leckét nebulóinak az öreg Péter, összeesett az udvaron.

Nagy rőkönyödést, sőt rémületet okozott halála az ő társai között. De megtalálták nála a száz forintot.

Utrechter és társainak gebéi nagyon méltóságosan vitték ki e száz forintért a temetőbe Pétert.