Párbeszéd
szerző: Conrad Ferdinand Meyer, fordító: Sárközi György

            Nap    Végső fénynyilam magasba pattan
                      s elhanyatlom hősi vérpatakban…

Alkonyfény    Mint a hír, sugárkarom kitárva
                      lassan oszlom át az esthomályba…

            Nap    Csak kövesd Napod! Sötétbe burkolt
                      lepleid a partokon ne hurcold.

Alkonyfény    Nem szabad halálomhoz törődnöm?
                      Enyhe, zöld szinekkel még tünődnöm?

            Nap    Csak siess! Mig lángfutotta rőzsék
                      nem jelentik új nap ifju hősét.

Alkonyfény    A tiéd vagyok, folyvást követlek!
                      De szivem erőszakkal ne vedd meg.