Párbeszéd
szerző: József Attila
Keletkezési idő: 1931. máj.

                Hexaméterek

  BURZSOÁ:
Szép proletár, hova mégy? No fiam, nézd, állj meg a szóra!

  PROLETÁR:
Nem fogsz úgyse becsapni, minek tartasz föl utamban!

  BURZSOÁ:
Áll, jaj, a drága üzem, jöjj, dolgozz, nagy fizetést kapsz!

  PROLETÁR:
Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot!

  BURZSOÁ:
Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy!

  PROLETÁR:
Én magam-é? Nem társaim tettek-e öntudatossá?

  BURZSOÁ:
Társaid eljönnek munkát könyörögni maholnap!

  PROLETÁR:
Majd mikor eljönnek könyörögni, velük jövök én is!

  BURZSOÁ:
Gondold meg, hogy az asszony vár az üres fazekakkal!

  PROLETÁR:
Eddig is úgy várt, színig üres fazekával az asszony!

  BURZSOÁ:
Kölyköd is elpatkol, már most oly deszka-soványka!

  PROLETÁR:
Arra felelj, mért vékony, hogyha töröm magam érte?

  BURZSOÁ:
Visszaveszek mindenkit, tégedet újra kidoblak!

  PROLETÁR;
Együtt tettük le, föl is együtt vesszük a munkát!

  BURZSOÁ:
Járhat a szád, egyedül csavarogsz majd éhen az uccán!

  PROLETÁR:
Biz egyedül, kereken tizenöt millió proletárral!

  BURZSOÁ:
Látom már, te valál üzememben a fő-fő uszító!

  PROLETÁR:
Én, mikor én s amikor nem, akkor a másik, a többi!

  BURZSOÁ:
Még tréfálsz, te bitang? Besoroztatlak katonának!

  PROLETÁR:
Éppen jó, katonáéknál kell most agitátor!

  BURZSOÁ:
Elvetemült uszitó! Fegyházba vitetlek azonnal!

  PROLETÁR:
Torkodat, ejh, használd, mielőtt a kötélre kerülne!

Így sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal,
hozni a csizmás andrisokat, hogy a drága üzembe
sortűz hajtsa a munkások seregét haloványan

s elsietett proletártestvérünk is, hogy a géppel
megfontolja, miként vihetik vérszín lobogóval
társaik ősi ügyét a cipész szakmában is addig
bérletörés ellen harcolván béremelésre,
míg okulón eme harcból is belátja a többség,
hogy csak az öntudatos proletárok diktaturája
vethet véget a burzsikizsákmányolásnak örökre.