Ott kint a télnek bús haragja...

Ott kint a télnek bús haragja...
szerző: Tóth Árpád

Ott kint a télnek bús haragja
Fagyosan zordul, dúlva-dúl,
A lombjavesztett fákon által
A vihar zúg, süvölt vadul.

Elhervadt a mezők virága,
A puszta fának lombja sincs,
─ De szívemben mosolygó hála
Nyíló virága drága kincs. ─

Szívem virágit nyújtom át itt,
S kívánom szívből igazán:
Az Isten éltesse sokáig
Az én jó, kedves jó Apám!