Ottó
szerző: Gyóni Géza
(Krasznojarszk, 1916.)

Ottó, kis árva, névtelen hős
"Hadifogoly" Germániábul.
Hét éves s minden fényes gombot
Őszinte szivből s hosszan bámul.

Ottót egy csúnya reggelen
Vad muszka járőr kicibálta.
Stratégiai okok folytán
Így jutott el Szibériába.

Hős muszka járőr jelentette,
Hogy fontos hadizsákmányt ejtett.
S Ottó, kis árva hős, azóta
Szibériában énekelget.

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Csörren a kopek kalapjába,
Ha énekli a "Wacht am Rhein"-t
S hogy "Esik eső karikára".

Hazátlan foglyok elhallgatják;
Megsímogatják dédelgetve:
─ Ottó, kis árva, névtelen hős,
Mi lesz veled a fergetegbe!

Ottó, kis árva, névtelen hős,
Apád, anyád is eltemetve.
Ottó, kis árva ember-bimbó,
Mi lesz veled a rengetegbe?

Szép kék szeme nagyobbra nyilik:
─ Ki mondja, hogy anyám ne lenne?
Az én anyám Germánia!
...S ujra rágyujt a "Wacht am Rhein"-re.

Vékonyka kis csengettyű-hangja
Száll, száll az egek magasáig.
S hazátlan foglyok bus szemében
A jövő fénye megcsillámlik.

Hétéves Ottót s a hazát
Ölelik féltőn, sajgón, lázban;
S hétéves Ottó úgy él köztük,
Mint a kis Jézus, glóriásan.