Omszki emlék
szerző: Gyóni Géza
Emlékezem sötét szemére;
Sötét szemén a téboly lángja, -
A menekülők vonatán
Féltőn hajolt szopós fiára.
Rongyokba burkolt sovány melle
Szibéria fagyától dermedt, -
Sovány mellét egy csöpp tejért,
Egy csöpp tejért
Hiába rágta már a gyermek.
Emlékezem fakó arcára;
Vértelen kékült keskeny ajka.
A menekülők vonatán
Beteg fiának dúdolgatta:
»Nőjj fel, nőjj fel szivem virága,
Szivd el, szivd el sovány emlőmet.
Apádnak és bátyáidnak
Bosszúlója
Bosszúlója legyen belőled.«
»Nőjj fel, nőjj fel, szivem virága,
S kik bölcsődet a hóba hányták,
Anyád szivével gyűlöld, gyűlöld
Rabtartóid rettentő jármát.
Nőjj fel, nőjj fel, szivem virága,
Erős legény légy, mint a szálfa,
S erős karoddal vesd a bombát,
Vesd a bombát
A zsarnokoknak hintajára!«...
Emlékezem sötét szemére, -
Sötét szemén a téboly lángja -
A menekülők vonatán
Féltőn hajolt szopós fiára.
Rongyokba burkolt sovány teste
Szibéria fagyától dermedt,
S gémberedett karjai közt
Holtan feküdt,
Holtan feküdt a csöppnyi gyermek.