Oly szörnyű volt...
Oly szörnyű volt, én láttam a kis borjat
a vágóhídon, s lelkem összeborzadt.
Rányalt szegényke még a szürke falra
s a csurgó esőt nyalta, egyre nyalta.
Jaj Istenem! Kezed szigorúan büntet,
de, ugy, megbocsátod a bűnünket,
és egykor fönn az Arany Égbe többet
pici ártatlan borjakat nem ölnek,
ott megszépül a lelkünk és az arcunk
s a szarvaikra koszorut akasztunk.
Jaj Istenem! Enyhítsd a szenvedését,
ne is érezze a mészáros kését.