tartományba, Chaybárba indult. Eme hadjárat alatt egy bátor zsidónő kisérletet tett Mohammedet méreg által elvesziteni. Zaynab, ez volt a zsidónő neve, egy bárányt sütött neki és barátainak, és megmérgezé azt. Előbb megtudakolta, hogy melyik részt szereti legjobban, és azon választ nyeré, hogy a lapoczkát. A lapoczkába tehát többet dörgölt a halálos anyagból, mint a többi részekbe. Mohammed egy falatot vett szájába, de rögtön kiköpé, kiáltozva: Méreg! méreg! Asztaltársainak egyike meg is halt belé. A zsidónő kérdőre vonatván, azt felelé, hogy meg akart győződni felőle, csakugyan próféta-e Mohammed, vagy sem; az esetben — ugy mond — tudta, hogy nem árt neki a méreg, az utóbbi esetben pedig megérdemlette volna a halált. Ez az okos ötlet menté meg őt és övéit — állitólag — a haláltól. Más arab források szerint azonban Zaynab halálra itéltetett.
Egy másik zsidónő, ki Chaybar elfoglalásakor Izrael több más leányával együtt a mozlimek kezeibe esett, Cafya volt, Hoyyaynak, Mohammed halálos ellenének leánya. Ez először egy Sallam ben Miskam nevü ember neje volt. Mikor ez elhagyta, Kinana, egy zsidó költő neje lőn, ki Medinából elüzetvén, nejével Chaybarba menekült és ott megöletett. Második férje halálakor Cafya még csak tizenhét éves és oly bájoló szép volt, hogy Mohammed azon feltétel alatt
