küzdelemben, melyet hasztalan intett engedékenységre és kiméletre. Még holtteste is megcsufoltatott, és porainak nem adatott meg a sir nyugalma.
Jósua halála után Mártna az állami kincstárból évi nyugdijban részesült, melylyel, ámbár igen tekintélyes összeg vala, nem volt megelégedve; a gazdagsághoz és keleti kényelemhez szokott asszonynak, kit mindég balzsamos illatok környeztek azelőtt, és ki lábait a legdrágább szőnyegeken szokta volt pihentetni, nem voltak elégségesek az ezrekre menő összegek, melyek rendelkezésére bácsáttattak.
Jeruzsálem ostromakor azt is meg kellett az elkényeztetett asszonynak tanulnia, hogy mit tesz éhezni. Valamely nap szolgálójának egy marék pénzt adott, parancsolva, hogy hozzon neki a legfinomabb lisztből sült kenyeret. A cseléd visszatért, jelentve, hogy olyan kenyér már nincs, de durvább minőségű még kapható. »Hozz hát abból«, felelt sóhajtva. De csakhamar jő a cseléd megint, és jelenti, hogy már az oly kenyér is elfogyott, és csak egészen közönséges minőségü kapható. »Hozz hát ilyet«; szólt Mártha, csaknem sirva fakadva. A cseléd elment, de csakhamar ujra visszajött, mondván, hogy semmiféle kenyér sem kapható többé. Erre felugrott ültéből Mártha, és igy szólt: »Ma-
