ismerkedett. Emez második házasságban élt ekkor egy római lovag leányával, kit nem szeretett, és a legkicsapongóbb életmódnak engedte át magát. Berenicének könnyü volt a csábitás ellenállhatatlan bájaival felruházott fiatal Titust lebilincselni; az apát, a komor, pénzsovár Vespasiánt pedig nagyszerü ajándékai és az általa rendezett ünnepélyek által bájolta el. Mialatt fajrokonainak ezrei áldozák életüket a szabadságért és nemzeti önállóságukért, e zsidó fejedelemnő egész éjeket töltött a római vezérekkel lakmározás és tivornyák között.
Nemsokára Berenice nemcsak a táborban, hanem egész Olaszországban is a Titus kijelentett kedvesének tartatott. A Kr. utáni 68-ik év nyarán Titus, atyja által hirtelen Rómába küldetett, hogy a Nero helyébe lépett uj császárnak, az öreg Galbának bemutassa hódolatát. Arippával, ki szintén be akará hódolatát mutatni az uj császárnak, és nem akart az ifjú hadvezér oldala mellől tágitani, hajóra szállt. Korinthusba érkezve azonban már Galba meggyilkoltatása és az uj trónkövetelők Othó és Vitellius párthivei között kiütött polgárháboru felől értesültek. Mig Agrippa folytatá utazását, Titus rövid megfontolás után visszatért Ázsiába. Hirtelen visszatértének okát Berenicével folytatott szerelmi viszonyában keresték; átalán azt állitották, hogy a szép zsidó fejedelemnő ölelése utáni
