a prokurátorhoz, kinek térdeit átölelve könyörgött, hogy szüntesse meg a további vérontást.
Erre elhagyá Berenice a várost, melyben ez egy napon 6000 ember gyilkoltatott le, és azonnal sajátkezüleg irt Cestius prokonsulnak; ez egy tribunust küldött ki, kinek kiséretében aztán visszatért Jeruzsálembe. Agrippa is, ki a mészárlások tartama alatt a fővárosból távol, Alexandriában volt, hogy az ujon kinevezett prokonsult, Tiberius Sándort üdvözölje, haza sietett. Hazaérkezte után rögtön népgyülést hivott össze a Xystusra, egy a templom közelében álló emelkedett oszlopcsarnokba, hogy lecsillapitsa a római uralom elleni ingerültséget. Berenice, ki oly melegen pártfogolta népét, fivére közelében állott »hogy minden oldalról látni lehete,« és valóban inkább a nép által még mindig kegyelt királyné könyeinek, mint Agrippa beszédeinek volt tulajdonitható, hogy a néplázadás kitörése a római iga ellen egyidőre még feltartóztattatott.
A nép megnyugtatva látszék lenni; Agrippa és Berenice a templomba mentek, és csakhamar személyesen hozzáláttak a lerombolt templomcsarnokok helyreállitásához. De midőn Agrippa arra bátorkodott a népet felszólitani, hogy vessék alá magukat Flórusnak, és hogy a rómaiaknak adót fizessenek, vége szakadt a nép türelmének, és megadatott a jel az általános
