e feltételt el nem fogadá, Saloménak csak azon szégyene maradt, hogy egy pogánynyal becstelen viszonyt folytatott. Később e gyalázatos asszony, ki minden áron ujból férjhez akart menni, Julia császárné sürgető kivánságára, Heródes által szeretetének elvesztésével fenyegetve, kényszerittetett kezét bizonyos Alexasnak nyujtani. De ezzel sem élt boldogan.
Gonoszabb cselszövőnő mint Salome talán sohasem létezett; valóságos ostora volt a Heródes házának. A Hasmoneus-család ellen engesztelhetetlen gyülölettel viseltetett. Nem elégedvén meg azzal, hogy Mariamnát vesztőhelyre vitte, mérhetetlen boszuvágyában gyermekeit is megsemmisité. Hogy a gyülölség mély szakadéka közötte és az utolsó Hasmoneusnő gyermekei között áthidaltassék, Aristobulnak, Mariamne fiának atyja parancsára nőűl kellett vennie Salome leányát, Berenicét. De Salome gyülölete nagyon is mélyen gyökerezett; vejét a cselszövények kioldhatatlan szövedékébe bonyolitá, és mit sem mulasztott el, hogy őt és fivérét, Sándort a királynál, kit nagyon is jól ismert, szüntelenül bevádolja és rágalmazza, mig nem minden kibékülés lehetetlenné lőn téve a király és gyermekei között, és ezek elvégre is szerencsétlen anyjuk sorsára jutottak; mindketten megölettek Sebastéban. Egész haláláig nem